Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-02-26 / 1. szám
1893. 1. sz. SZEMÉSZET 11 Lövési sérülés. K. D. 38 éves férfi jelentkezése előtt 5 héttel revolverrel jobb halántékán lőtte magát. Látása azonnal elhomályosult, eszméletét nem veszítette el. Látása körülbelül sérülése után világosság megkülönböztetéséig javult. Egy hét óta azonban újra mitsem lát. Főfájásban nem szenved. A jobb orbita külső szélétől 3 cmnyire a halántékon 6 mm. hosszú, 2 mm. széles sötétszürke heg, mely a csonttal nem függ össze. A jobb felső szemhéj kissé alá csüng, maximalis nyílása 7 mm. szemben a másik szem 13 mm.-ével. A jobb szemteke kissé alább van nyomva, e szem a felfelé mozgásnál visszamarad, egyéb irányokban mozgási eltérés nincs, csak alá-felé tekintésnél kis rotálás látható. Pupillák tágak, fényre nem reagálnak. A jobb szem üvegtestében orsóalakú vöröses-barna rög úszkál. Mindkét látóidegfő fehér, vivő erek tágak, kanyargósak, az érhártyában számos 7.5—2 papillányi folt látható, melyek pigmentrögökből s csillogó fehéres részletekből állnak, s melyek felelt a retinalis erek zavartalanul feküsznek. Egyik szemen sincs fényérzés. A golyó útja tehát minden kétséget kizáróan a jobb orbitán át a balba vezetett s mindkét látóideget sértette. Hasonló eseteket 1889-ben Issekutz László dr. s Goldzieher Vilmos egyetemi magátanár mutattak be a budapesti kir. orvosegyesületben. A látás mindhárom esetben gyógyíthatatlanul elveszett. Az elektromos lámpák üvege. A villámos világítás örvendetesen terjed, de olyan baj is jár vele, mely mindinkább érezteti hatását, t. i. belenézéskor megkáprázik a szem, s utóképek zavarják a látást. Ennek elhárítására az ívfényű lámpákat bágyadtra csiszolt üveggömbbe foglalják, ez azonban annyi világosságot elnyel, hogy a helyiségek világítására való izzólámpákra nem is alkalmazható. A villámos világításnak másik fogyatkozása, hogy szertelen nagy ellentétet támaszt világosság és árnyékolás között s kivált a lámpa alatt levő részek vannak aránylag legrosszabbul megvilágítva. Fréclureau a franczia tudományos Akadémia elé olyan lámpagömbök leírását terjesztette, a melyek e bajokat elhárítják. A lámpaüvegeket úgy köszörülteti vagy sajtoltatja, hogy merőlegesen álló prizma-gyűrűk alkossák. E gyűrűk felső lapjai parabolás görbülésűek, középpontjuk a vilálmos fény, az alsó lapjuk ellenben vízszintes sík. Az ilyen lámpagömbök nem nyelnek el fényt, hanem úgy törik és vetik a fénysugarakat, hogy a lámpa alatt levő részek vannak legjobban megvilágítva, a többi irányban pedig olyan egyenletesen szétosztják a világosságot, hogy ez mint igazi diffúz világosság nem vet szertelen árnyékokat, s a szemet sem kápráztatja, mert úgy az égő széncsúcsokat, valamint a kápráztató izzószálat olyan széles fénysávvá osztja a prizmás gömb, mint a mekkora az egész lámpa. Az ilyen üveggömbök drágábbak ugyan, mint a melyek bágyadt üvegből vagy tejüvegből készülnek, de drágaságukat kiegyenlíti, hogy mivel nem nyelnek el fényt, kevesebb lámpával is beérhetjük. (Comptes rendus 1892. deczember.) Csapodi István dr. „Peridektomia.“ Hoor Károly dr. egyetemi magántanár előbb a Szemészet 1892. 5. számában, újabban a Gyógyászat 1892. 52. számában a chemosis-os kötőhártya searificatió-ját görög néven akarván nevezni, a már más értelemben lefoglalt peritomia mesterszóhoz nyúl. De habár ezzel régi szokást bolygat is, nem mondanék ellene, ha a peritomia eredeti fogalmának kifejezésére olyan szót javasolna, mely egyrészt határozottabb megnevezés lenne, másrészt mint mesterszó is kifogástalan volna. Csakhogy az a bökkenő, hogy Hoor a peridektomia-1 nézi ilyennek. Ennek pedig nincs semmi egyéb támogatója, mint az ő „helyesen IV. peridektomiának nevezendő“ meg >,helyesebben azonban peridektomia“ kijelentései. Már pedig én részemről korcs mesterszót el nem fogadhatok — még ha görögül van is, tehát azon a nyelven, melyet boldog-boldogtalan fúr-farag és kerékbe tör. Jól tudom, nem Hoor csinálta a peridektomia korcs összetételű szót, hiszen benne van az Eulenburg Beal-Encyclopaedie czímű nagy munkájában is, de ha nem is ezt vetem szemére, azért az ő bűne, hogy a magyar irodalomban ő ajánlja. A ki még nem felejtette el a gimnáziumi görögül tanulásának elemeit, azonnal megütközik a peridektomia görögségén. Ennek elemei volnának népi, rouía. De honnan kerül ide a ő ? Gondolkoztam, görög szótárban kutattam; de más értelmezését nem tudok, mint hogy a peridektomia megalkotója csak annyit tudott görögül, hogy a szivárványhártya csonkítása iridektomia; ennek az analógiájára csinálta. Pedig az iridektomiá-ban természetes a d, mert annyira a tőhöz tartozik (((Mg, int dog), hogy hibás a francziák iritomie-ja iridotomia helyett. Ám a peritomia helyébe szánt mesterszóba senki a d-1 bele nem diktálhatja, még ha Eulenburgék használják is. Ha Hoor részére állván határozottabb mesterszót akarunk, akkor csakis periektomia lehet a helyes mesterszó (ir&ouy/iouia). A TTEQi praepositio ugyanis soha nem követel pótló mássalhangzót magánhangzóval kezdődő szótövek elé, de meg nincs is mássalhangzós mellékalakja. (Pl. n-eoiair/cog. neQiejo), ;r6Qu'f/.o>, asQUTSOv, nsQioóog stb.) Barts szótárában, melynek etimológiájához nem igen fér szó, meg is van a periectomia — peritomia. Csapodi István dr. SZEMELVÉNYEK. Haematemesis után keletkező részleges atrophia nervi opticiről Somya a Schöler klinikáján észlelt három esetet közöl. — Az elsőben négy héttel a gyomorból történt vérzés után látta a beteget. A bal szemmel csak ujjakat olvasott a szem előtt s ezt is csak excentrikus nézéssel; ugyané szemen diffus cornealis homályok és myopikus astigmatismus volt jelen; tehát a látás itt azelőtt sem volt jó. A jobb szem visusa javítással körülbelül 2/3 volt. A szemtükri vizsgálat kimutatta, hogy a bal papilla kissé elmosódott, halvány és atrophikus, az edények szűkebbek. A látóteret a bal oldalon csak egy kis sector képezte, fölül, központ kívülien. A jobb szemen épen e helyen van hiány a látótérben, különben ép. A többi két esetnél a látás a vérzés utáni két-három napon nem változott és csak ezután rosszabbodott. Az általános testi állapot javulásával a látás is javult és négy-hat hétig nem változott; ekkor '/a és a/s között volt. A szemtükri lelet a kezdődő atrophia képét mutatja. A látótérben nagy scotoma van, mely helyére nézve a papillának és környékének megfelel. A mi ezen pathologikus elváltozások magyarázatát illeti, az két felé oszlott. Hoffmann interstitialis és retrobulbaris neuritist vett fel, mely az optikus másodlagos atrophiájával jár. Westhoff pedig bonczi leletekre támaszkodva, helybeli anaemia után fellépő elsődleges zsíros degenerátióból származtatta a baj keletkezését. Somya oly esetekben, midőn teljes megvakulás következik be, az első theoriához csatlakozik, a partialis atrophiával járó esetekre nézve azonban a következő magyarázatot adja: A gyomorból történt vérzés után a vég-artériákban ischaemia fejlődik; ha az anaemia hosszabb tartamú, pathologikus elváltozások keletkeznek az edényeken és idegeken. Előbbiek falzata átjárhatóbb lesz, utóbbiak zsírosán degenerálódnak. Ha az anaemia soká nem szűnik és a degenerativ folyamat gyorsabban halad, atrophia nervi optici folytán teljes megvakulás áll be. De ha az anaemia az arteria ophthalmica területében csak rövid ideig tartó, akkor fel kell venni, hogy egy regeneratív folyamat jön létre, sőt talán regeneratív lobfolyamat is. A már degenerált optikus szálak működésképtelenek maradnak, de a megbetegedés körébe nem vont ideg
