Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-02-26 / 1. szám
12 SZEMÉSZET 1893. 1. sz. szálak ellentállóbbak lesznek. E nézettel teljesen megegyező úgy a klinikus kép, mint a klinikus lefolyás is. A vérzés megtörténte után csak 2—3 nappal később válik észrevehetővé és akkor kiválnak egyszersmind azon részletek is, melyek egy regenerativ folyamat által a látás számára még megmenthetők. Ezen folyamat által csakis alterálva lesznek és innen van az egész látótér elhomályosodása a második naptól kezdve, de ellentállóbbak lévén, működésképességüket nem veszítik és a regenerativ folyamat befejezésével teljes épségben megmaradnak. Innen a folytonos javulás. (Centralblatt für Augenheilkunde. 1892. August.) Kiray Aristid. A röphártyáról, Fuchs Ernő tanár Bécsben. — A szerző 50 esetet vett vizsgálat alá, a hol körülbelül felénél mindkét szemen pterygium volt. Ezen vizsgálatai alapján összehasonlítólag az eddig fennállott véleményekkel, szól a szerző a pterygium lényegéről s szorosan megkülönbözteti a pterygoid vagyis a pseudopterygiumtól. Szerinte a pterygium kiindulása a pingueculából történik, a mint azt Manhardt is kimutatta, csakhogy Manhardt az Arit véleményét fogadta el s ennek kisegítésére vette fel a pinguecula szereplését. A szerző eltér e nézettől s a kötőhártyának a corneára reánövését nem passiv folyamatnak tekinti, hanem activnak, nem a cornea szélén fejlődő fekély s a duzzadt kötőhártyának reánövése okozza a pterygiumot, hanem a pinguecula lassanként jut a corneába s magával viszi a kötőhártyát is. A limbus a pinguecula közeledésekor vastagabb és sárgás lesz, előboltosul, majd szürkés, kocsonyás kinézést kap, a széli edénykacs e miatt nem látszik át s ezért ezen hely halványabb. A pterygium feje előtt — a melyet a szerző sohasem látott hegyesnek, hanem lekerekített vagy ferdén lecsapottnak —- a szerző az átlátszó corneában egyes finom, szürkés, áttiinő foltokat látott, de a melyek nem a felhámtól fosztottak, nem fekélyek s a melyekkel a pterygium lassanként finom nyúlványok segélyével összefoly. A pterygium szegélye a szerző szerint többnyire vastag, szürkés, kocsonyás kinézésű, véredény nélkülinek látszik és élesen határolt, de ezek mellett olyan eseteket is látott, a hol a szél kevésbbé vastag, ínszerű, heges volt s ezeket megállapodottnak, tova nem haladónak tartja, míg az előbbiek progressivek, de ezen hegedt szél nem a corneafekély gyógyulásából fejlődött, a mint Arit mondta, hanem a fent említett kocsonyás szél zsugorodásából. A pseudopterygium keletkezése a szerző szerint csak annyiban hasonlít a pterygiuméhoz, hogy többnyire ez is lassan fejlődik és kúszik a corneára, de lényegesen különbözik abban, hogy nem a pingueculából indul ki, hanem a keratitis marginalis superficialisból. A cornea kerületi részén finom, szürkés homály keletkezik elég éles széllel s e felé felületes edények húzódnak a limbustól, ezen hely tükröztetésekor észrevehetni, hogy igen sekély bemélyedése van, egyenetlen és bágyadt. Ezen bántalom évekig is eltarthat, mélyre nem terjed, hegesedésekor a zsugorodó szövet a kötőhártyát a cornea felé vonja, tehát ez passiv folyamat volna, de a szerző szerint más különbség is van a két alak között: a pseudopterygium szabálytalan alakú — még kevésbbé háromszögű — a kötőhártya nem fekszik oly széles duplicaturával a corneára, mint a pterygiumnál szokott és hogy a limbuson üresen fekszik, mig a pterygium alatt szondával keresztül a szerző szerint nem juthatunk. A górcsövi vizsgálatok, a melyeket a szerző végzett, mutatják, hogy a pterygiumot borító hámréteg, valamint a pterygiumnak a corneával összefüggése is sok rendellenességet tüntet fel, sőt a cornea további részlete is feltűnően szenved. A pterygiumot borító sejtek részben kötőhártyaiak, részben cornealis hámsejtek. Az elsők helyenként felszaporodtak, főleg a mélyedésekben úgynevezett nivelláló természetüknél fogva, de önálló sarjadzást is mutatnak. Fontos elváltozásokat talált a szerző a comeában, de nem csak a pterygiummal összefüggő részletre vonatkozólag', hanem attól távolabb is. A Bowman-hártya a pterygium feje körül nagyobb tér* jedelemben eltűnik, sőt ama finom szürkés foltokban is legelőbb a Bowman-hártya felszívódását találta, kisebb fokú elváltozást a hámsejtek is mutattak. A pterygium feje majd laza kötőszövetből áll, majd hegesedésből. Az első esetben úgy tapasztalta a szerző, hogy a pterygium feje a Bowman-hártya alá, tehát a cornea állományába nyomul be, míg az utóbbi esetben igen felületesen fekszik s á Bowman-hártya is érintetlen lehet. Az első esetet a szerző a pterygium progressivumnak, az utóbbit a pterygium stationariumnak tekinti. Megfelel ezen felvételnek azon lelet is, hogy az első esetben a cornealis lemezek igen lazán voltak, mintegy széttolva a pterygium fejétől, helyenként a rostok megtörtek, sőt a Bowman-hártyára feltolt cornea állományt is talált, míg az utóbbi esetben sima ínszerűnek és kevésbbé kiemelkedőnek találta a comea megfelelő részét. Legvégül a szerző azon kérdéssel foglalkozik, hogy miként támadhat a pterygium ? Ennek megfejtésére hypothesist állít fel. A megváltozott vérplasmának tulajdonítja azon szöveti változásokat, a melyeket a pterygiumnál talált. Itt távoli hatásnak kell lenni, mert hiszen a szöveti változás a pterygium feje előtt már megvan s így ez maga még nem okozhatja. A mint a pterygium nő, úgy kisebbedik a pinguecula s így a szerző felveszi azt, hogy a pinguecula a vérplasma vegyi változását okozná, a mely azután a corneába jutva, ott szöveti bomlást, feloldást hozna létre, tehát histolysis volna ez. Olyanforma processus ez, a minőt a szerző az arcus senilis fejlődésére vonatkozólag fogad el. A pterygium fejlődésekor is lehet, hogy hasonló hyalintömegek csapódnak ki a vérplasmából, de táplálkozási zavar is szerepelhet itt más módon is. A histolysis megvan nem csak a pterygium előtt ama kis foltokban, hanem a pterygium fejét is bizonyos terjedelemben környező szövetben. Mivel a tápláló folyadék a cornea közepe felé kevesbedik, érthető e felvétel szerint az, hogy az oldó hatás is csökken és ezért van, hogy végre a pterygium hegye a sértetlen Bowman-hártyán fekszik. Ezen pusztító hatás mellett működik egy másik, tudniillik a pterygium sarjadzása, a mely természetesen majd korábban, majd későbben szűnhet meg s ezért a pterygium is különböző nagyságot érhet el. E felvétel a szerző szerint is még további boncztani vizsgálatot kíván. (Archiv für Ophthalmologie. XXXVIII. Band. II. Abth.) Kovács dr. A szürke hályog új operálási módjairól Fuchs E. tartott előadást a bécsi orvosegyesületben. A bécsi szemklinikán eredetileg a lebenyes operálást gyakorolták, később a Graefe-féle eljárás kiszorította, de ez is mindinkább a lebeuyességhez közeledett. Midőn az iridectomia elhagyása kezdett divatba jönni, Fuchs olyan sebet készített, melynek végei a sclerában feküdtek, közepe azonban már 1—2 mm.-nyíre a limbustól a corneában volt. De az astygmatismus miatt csakhamar elhagyta; 1890-ben újra így kezdett operálni. Ha iridectomiát végez is, úgy azt igen kicsinyre csinálja. Minden esetben eserin-oldatot cseppent be iris prolapsus elkerülésére. Másnap megtekinti a szemet, 2—3 napig feküsznek a betegek, 2 hét múlva elhagyják a klinikát, kötésül drótrácsot alkalmaz. Azon esetek, midőn már előre elhatározza az iridectomia végrehajtását, a következők: 1. szűk pupilla; 2. igen éretlen hályog; 3. complikált esetekben (hátsó synechiák) myopia; 4. mindkét oldali kötőhártyagyuladás jelenlétében; 5. kevéssé intelligens betegeken; 6. egyszemüeken. Az iridectomia hátrányát, a káprázást, a csonkítást túlozzák a szerzők s kétségtelen, hogy biztosabb. A kerek pupilla előnyével szemben áll az iris prolapsus veszélye, a nehezebb végrehajtás, hályogmaradékok visszamaradása. Igaz ugyan, hogy iridectomia nélkül 311 szem közül 3:0'9°/0 ment tönkre, míg az iridectomiásak közül 391-re 9:2'3°/0, csakhogy nem szabad feledni, miszerint iridectomia nélkül csupán a legalkalmasabb complicatio nélkül való hályogokat operálta. (Internationale klinische Rundschau 1892, 2128. oldal.) Gross Emil dr.
