Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-02-26 / 1. szám
2 SZEMESZET 1893. 1. sz. ezt hegyből szélesedő lapként idomítjuk, ha a szabdaló kés éle ellenében emelkedőleg tartjuk, úgy hogy sík térre ezen oldalról ne szoruljunk, és ha a párhuzamos nyomásból a nyíló vagy csukó ék hatásába átfordulni pillanatosan akarhatunk és tudunk. Lenyomó eszközül tehát elkeskenyedő és tartóba fogott üveglap kellett. Az üveglap méretei iránt hamar lehet határozni, mert a 2—10 mm., hogyha mintegy 15—20 mm. hoszszúságon végiglejtőzik, minden eshetőséget kielégít. De a tartás miként alakuljon ? Nyélbe erősítve a felhasználás síkja korlátozott. Rézbe fogatni, itt görbülést adni, azután csontnyéllel ellátni, a tér szerinti nehézségeket kiküszöböli ugyan, de helyükbe újakat állít. Mert minden műszer szerkesztésénél, hacsak lehet, kerülni kell, hogy az átlós (diagonal) vezetés főtényezővé emelkedjék. Azonkívül a többféle helyzet több alakú eszközt kívánna. De meg üveglap a befoglalás helyén, talán műtevés közben, letörhet. Sok okoskodás után nagyon egyszerű, és ennyiféleséget más módon nem is adó expediensre jutottam. Ugyanis az üveglapot külön és nagy számban készen tartom. Nyélnek pedig azon szemfogót használom, melyet folyó évi junius 20-án a m. tudom. Akadémia előtt, mint hályogoperálásomhoz a többi eszközökkel együtt szerkezettet felmutattam. És más, így használható szemfogót nem is találok az irodalomban. Vele az üveglapot előre-hátra, fel- és állapján, a fogónak rézsútos szárain innen-túl, irányban előre — oldalra — közte, rézsútos oldalát erre-arra, szóval a hogy akarom, megragadni és szilárdan tartani tudom. 1. Az üveglap 20 mm. hosszússágra 10 mm.-ig szélesedik; azontúl még l2 mm. toldalékos, de már csak párirányos, és a megfogás biztonsága okából érdesre csiszolt folytatással bir. Hegye azonban a 4 mm. hosszússágnál le van csapva, így a kezdete 2 mm. széles, minden milliméternél */* mm.-rel szélesbedik, végre a hosszasság 16-ik mm.-nél (azaz a képzelt o csúcstól számítva a 20-diknál) a 10 mm. szélességet eléri s ezt a további 12 mm. hosszú toldalékon megtartja. Minden élesség gondosan le van köszörülve. Az egyik határ függélyes, a másik egymagában a rézsútos, — a lap tehát ferde ék, a mindenféle fordításban használhatóság kedvéért, és hogy a rézsútosan elhajlított fogó szárai szerint annyival módosultabban hatni lehessen. 2. A nyél helyett használt fogó lényege, hogy toló zárral bir, szárainak 14 mm.-es vége hirtelen és 70'’-ban elhajlik, megragadásra való végei talpasok és függélyesen rovátoltak. Ábrája hályogműszer közlésemben nézhető. Ha az üveglapnak bágyadtra köszörült részét gummi(guttapercha) papírral körülveszem, akkor a fogó oly szilárdan tart, mintha az üveglappal egyet képezne. Ezen összeállítással minden támasztható igény a legteljesebben kielégíthető. A kiállítás szerfelett egyszerű: valamilyen üveglapból megfelelő darabot lehasíttatni és köszörűkövön hamarjában csiszoltatni alig telik időbe és költségbe. Gummipapir minden gyógyszertárban közforgalmú tárgy. A szemcsillagnak forradásból kiszelése (Apotomia iridis) teljesen és könnyen végezhető. Keskeny késsel a forradásnak a szembogár felől levő szeletén, a zavaros szövet határán, a csarnokba szúrok, ívszerűen a túlsó határon úgy mint spincterolysis operálásomnál kiszúrok, a kés élére így felszedett heges szövet felületére a már előzetesen a fogó száraiba illesztett üveglap alkalmas helyét felszínesen ráillesztem, és azontúl a forradás hátulsó lapján szelek a szerint a mint elülső lapján nyomok. A forradás szélesbedése szerint a kés éle felé az üveglapnak szélesebb helyét tolom. A továbbat újra keskenyülő heg az üveglapnak keskenyebb részével nyomást követeli. A 2—10 mm.-ig választható szélesség minden eshetőségben szolgál. Mindig két oldalt egy kis heges rész (V2—1 mm.) az üveg nyomásán kívül maradjon, hogy hátul a kiszelt réteg rézsútosan határolódhassék, — hiszen az üvegszél nyomása a közel szomszédságra kisugárzik. Korongalakú hegesedés hátulsó lapjának leszabdalásánál tehát az üveglap eleintén a vágó él felé, azután az él felöl, azaz vissza, lesz csúsztatandó. így a lenyesdelés szélessége kormányozható. A leszabdalás magassága attól függ, hogy a forradás alatt keresztben álló kés éle mely helyen kezd a szövetbe hatolni, mennyire marad benne és hol jut ismét ki a szabad csarnokvízbe. Ezt az üveglapnak a sík szerint tartása adja meg. Midőn a szelést kezdeni akarom, az üveglapot mérsékelt (10—20°) fokban nyílt ék szerint támasztom a kés éle és lapja felé. Azontúl a nyomás fokának megtartásával az éknyilás fogyasztandó. Midőn a leszelés befejezése közeledik, az üveglap az előbbivel ellenkező, azaz zárt ék szerint működjék. Egészben az üveglap kezelése tehát kettős lesz: tolás-visszahuzás, feléje-tőle nyomás. Különben a leszelt réteg vastagsága az üveglap odaszorításától függ: ha a nyomás erősségben változik, esetleg ingadozik, a levágott réteg vastagsága is más, esetleg egyenlőtlen lesz. Az üveglapnak egyik oldalon erősebb megnyomása a leszelést ezen oldalon, természetesen a megmaradó szövet rovására, vastagítja. A leszelés kezdhető és végezhető akár az üveglap ferdeségével, akár laposabb tartás mellett az odanyomás változtatásával. Csakhogy az első esetben meredekebb, a másodikban szendébb lesz az alsó (hátsó) kés élének a forradásos szövetbe kapaszkodása. Az eset szerint kell majd választani. Harmadik lehetőség is volna: a hámozó kés élét előbbre vagy hátrábbra fordíthatnám. Mégis ezt nem teszem. A szelő kés tartásának, fordításának és vezetésének oly fontos más feladatai vannak, hogy mellékes és a másik két említett tényezőnek külön vagy kombinált kihasználásával is teljesen elérhető feladatokkal zavarni nem jó volna. Nem szabad ugyanis feledni, hogy a kés a forradás alatt (mögött) keresztezve van, és hogy a forradás alakja szerint a tiszta szövetből, a cornea egész vastagságán át fityegő lebenyt képeznie, végre teljes szabadon a felszínre kerülve a szemből kijönnie kell. A hátlapon történő hámozás erőművi szempontból csak párirányosan járó, bár voltaképpen az elbánás klinikai részét tevő, cselekvés. A heglebeny szélesedik vagy keskenyedik a késnek bevagy felszínre nyomásával: mert a késnek húzása közben a kétoldalt mögötte maradt szövet mindjobban, vagy az előtte levő szövet mind kevésbbé jut élre. A heglebeny hosszabbodik vagy rövidül a késnek be- vagy felszínre húzásával, mert több vagy kevesebb szövet átjárásával jut ki a felszínre. A heglebeny határolása meredekebb vagy lejtősebb a kés lapjának és vele együtt az élnek irányítása szerint: mert a felszínhez fordítás rövid, az elfordítás hosszú sebcsatornát készít. így tehát külön tényező, hogy a kést merre nyomom, miként fordítom és hogyan húzom. Rendszerint mindahárom tényezőt egyazon irányban szoktuk használni. A hol jelentékeny erő kifejtése szükséges, ott oldali, azaz holt tényező teremtése erőpazarlás lenne. De itt, a hol úgyis a működő erőt gyenge fokon tartani törekszünk, ez nem jön számba. És így külön eredmény érhető el, ha a kést másfelé irányítom, mint a merre húzom és mint a hogyan azonfelül támasztom. A metszett seb két szélét a kés pengéje alakítja, de a sebvonal a húzás iránya szerint képződik és helyét a lapnyomás dönti el. A háromnak nem szükségképpen kell együtt, hanem lehet külön is járnia. így pedig számos módosulat jut választásunkba. Eddig az orvosi műtevéseknél ezen elvi megkülönböztetésre nem volt ügyelet. Hogy a mechanika szakemberei tudnak-e róla, nem vagyok bizonyos. Feltéve, hogy valóban eddigelé nem méltányolták, akkor legyen szabad a szakértőket jelentőségére figyelmeztetni és a physikális tény konstatálását a magyar tudományos Akadémia számára igénybe venni. Az apotomia műtevésnél különös, hogy a felszínes műszer az, a mely a hátul végbemeunő szeldelést, a hátul vezetett kés pedig az, a mely a sebzés felszínes alakulását kormányozza. Az operálás klinikai részleteiről kevés a mondani való.
