Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-02-26 / 1. szám
I 1893. 1. sz. S Z E MESZ E T 3 Nagy forradás esetében két időre oszthatnék az elbánást. Az optikai helyzet is kielégítést kíván, tehát esetleg iridektomia vagy egyéb operátio kellhet. Üveglapomat más operálásnál is, így az Abadie, William Lang stb. szerintinél, sőt idegen testeknek a corpus vitreumból kicsúsztatásánál is, jól használni lehetne. A pupillát előzetesen pilocarpin-cseppel szűkíteni szükséges, már csak a szemcsillag-odanövés részleteinek biztos megismerése czéljából is. Ha csupán a hámozó kés nyele felől van hozzáférés, akkor az üveglapot úgy kell a fogóba illeszteni, hogy a fogó nyelét a szelő kés nyelére fektetni, sőt mindakét műszert ugyanazon kézzel vezetni lehessen; csakhogy az üveglapnak változottan kívánt lenyomása ekkor szerfelett kombinált izomösszemfiködést tételez fel. A ki előteremteni tudja, másik kezével a szemgolyót foghatja, — a ki nem, az másik keze mutató újjával elől-hátul, tolva-húzva, nyomva-eresztve, az üveglap keskcny-széles végét igazíthatja. Az apotomia, mint erőművi beavatkozás, úgy a hogy leírtam olyan tökéletes, hogy kifogás talán nem tehető. Physikális tényezői világosan érthetők. Hogy a szemcsillag beforradásainak minden esetében ez a leghasznosabb elbánás, nem állítom. Teljesíteni ugyan nem nehéz, mert szemeket operáiéról átalánosan is feltenni lehet, hogy keze fürge, lenge, simuló. Hasznosság szerint azonban, legalább egyelőre, sphincterolysis operálásomat többre becsülöm. Adatok a pterygium keletkezési módjához, szöveti szerkezetéhez és alaktanához. Irta Hoor Károly dr., cs. és kir. ezredorvos, egyetemi magántanár, a 17. számú helyőrségi kórház szemészeti osztályának főorvosa. Wedl és Boclc „A szem kórboncztana“ czímű munkájában1 a pterygium histologiai szerkezetére vonatkozólag számos adatot találunk, a melyek részben más kutatók2-8 vizsgálásait foglalják magukban, részben pedig saját vizsgálásaik eredményeit tüntetik fel. Ezek szerint a pterygium rostos és kocsonyás kötőszövetből áll, a melynek mellső felületét, többrétegű hám borítja. A hámréteg néha áthajlik a pterygium hátsó felületére, s a cornea és a pterygium között szaruszerűleg el is változik. Ezen a helyen a hám néha colloid elfajulást is mutat, néha itt mikrokokkus coloniákra találunk. (Poncet, Alt) A pterygium fején a szaruhártya megvékonyodott, néha beszűrődött, máskor meg vascularisált. A szaruhártya megvastagodott, felhámrétege és saját szövete között (substantia propria corneae) olykor orsóalakú sejteket tartalmazó fibrillaris réteget is találtak. A Bowmann-íé\e szövet a pterygium alatt egészen hiányzik és rendesen mintegy elvágva megszűnik, vagy pedig — de csak ritkán — a pterygium fejére van áthajtva. A limbus meg van duzzadva és néha hosszúra nyújtott űrjáratot foglal magú ban, a melyet többrétegű hám bélel ki. Ugyancsak a limbuson egyszer-másszor fekély látható. A fekély alatt a szaruhártya fekszik. A pterygiumot ellátó véredények az egyenes szemizmok ágaitól (rami musculares arteriae ophthalmicae) nyerik tartalmukat. 1 Wedl und Bock: „Pathologische Anatomie des Auges.“ Wien, 1886. pag. 61. 2 Schreiter Friedrich: „Untersuchungen über das Flügolfell.“ Inaug. Dissert. Leipzig, 1872. 8 Mannhardt F.: „Kritisches zur Lehre vom Pterygium.“ Archiv f. Ophthalmologie. XXII. 1. pag. 81—102. 4 Alt: „On pterygium.“ Amer. Journ. of Ophthalm. 1889, pag. 77 és Archiv f. Augenheilkunde Nr. VI. 6 Goldzieher W.: „Zur Histologie des Pterygiums.“ Centralblatt für prakt. Augenheilk. Jännerheft 1878. 6 Power H.: „Remarkable cases of Pterygium.“ St. Barthol. Hosp. Report. 1875. Voi. X. pag. 166. 7 Harder: „Zur Lehre von Pterygium.“ Mittheilungen aus der Universit. Augenklinik zu München. 1882. I. pag. 247. 8 Poncet: „Du pterygion.“ Archiv d’Ophth. 1880. 1. pag. 21. Utóbbi időben Fuchs,1 a tőle megszokott részrehajlatlan objectivitással, a pterygiumokon végzett histologiai vizsgálásai alapján, a különböző autorok fent vázlatozott adatait részben megerősítette és kibővítette, részben pedig helyesbítette és megczáfolta. Ezekkel a vizsgálásokkal, bár mennyire érdekesek is azok, e helyütt nem foglalkozhatom bővebben és csakis a vizsgálások eredményét röviden összefoglalva említem fel: A pterygium stromája laza és sejtekben dús kötőszövetből van alkotva. A pterygium legfelső rétegét majd többrétegű lapos hám, majd pedig többrétegű hengerhám képezi. A hám a pterygium kimagasló részleteiben vékonyabb, bemélyedett helyein ellenben vastagabb. A hámsejtek néha elváltoznak. Különös gyakori az, hogy nyálkás degeneratiót mutatnak és kckelyalakú sejtek küllemét öltik magukra. A hámsejtek colloid elfajulása sokkal ritkább, bár előfordul az is. A szaruhártya felső rétegeiben minden esetben eltávozik; a Bowmann-íé\e szövet pedig a pterygium alatt sohasem érintetlen és igen gyakran sokkal nagyobb kiterjedésben hiányzik mint a milyen kiterjedés a pterygiumnak megfelel. A pterygiumban csöves mirigyek (tubulosus mirigyek), azaz többrétegű hengerbámmal kibélelt apró csövek is vannak, a melyekből a pterygiumban néha előforduló apró cysták fejlődnek. Vannak azonkívül még hámmal bélelt üregek is, valamint a pinguecula maradványainak megfelelő hyalinszerűleg elfajult kötőszöveti rostokból álló lemezkék, vagy kötőszöveti rostokból képezett lemezkék, a melyek közzé alaktalan hyalin anyag van beágyazva. Psorospermiák kivételével, a melyek mindig csak felületileg, a hámban voltak feltalálhatok, a pterygiumban semmiféle más mikroorganismust nem lehetett felfedezni. Klinikailag a pterygium egy vékonyabb vagy vastagabb, dúsabban vagy gyérebben vascularisált, körülbelül háromszögletű kötőhártyai redő, melynek alapja a szemzúgban fekszik, míg csúcsa a limbusban, vagy magában a szaruhál tyábau foglal helyet A háromszög (pterygium) csúcsa legömbölyített és kissé kiszélesbedett; csak ritkán hegyes és a pterygium fejének neveztetik. Ezzel határos a pterygium nyaka, mely a törzsben folytatódik. A pterygiumok az esetek túlnyomó többségében, a belső szemzúgban fekszenek a bulbuson, ritkábban, s ez nem mondható kivételnek, a külsőben is előfordulnak. Más helyütt csak felette ritka esetekben észleltek pterygiumot. Knapp1 2 * 4 * 6 7 8 látott egy pterygiumot, a mely heveny ophthalmoblennorrhoea után keletkezett és a bulbus felső quadransából indulva ki, a szaruhártyán a pupilla területébe nyúlt. Power3 ugyancsak egy felülről kiinduló pterygiumot észlelt, míg Emmer P egy a szemteke belső-alsó negyedében székelő pterygiumról tesz említést. A Knapp által leírt pterygium, nem a pterygiumok, hanem mindenesetre a pterygoidoh vagy pseudopterygiumoh csoportjába tartozik. A pseudopterygium alakjára nézve hasonlít a pterygiumhoz, de ettől mégis különbözik annyiban, hogy míg ennél a limbusnak megfelelőleg a képlet alatt sondát lehet vezetni, addig az a valódi pterygiumnál sohasem lehetséges. A pseudopterygiumnak ezen tulajdonságát könnyen megfejthetjük a fejlődéséből. Itt ugyanis a szem heveny fertőző betegségeinél vagy maródásainál a szaruhártyán esetleg keletkező felhámhiány nyal a duzzadt és felsebzett kötőhártya összenő, a corneára mintegy áthuzatik és így a limbusnak megfelelőleg a ráncz alatt sondával átlehet jutni. A pseudopterygium különbözik ezeukivíil a pterygiumtól még abban is, hogy az ilyen pterygoid az állandóság jellegével bir, azaz a szaruhártyának azon részén, illetve helyén túl, a melyhez a kötőhártyai redő rögzítve van, a pterygoid nem terjed. Azt hiszem, hogy nem tévedek, ha úgy a Power-, mint 1 Fachs E.: „Ueber das Pterygium.“ Graefe’s Archiv f. Ophthalmologie, XXXVIII. 2. 2 Knapp : „Ein Fall von Pterygium superius.“ Archiv für Augenund Ohrenheilk. 1871. II. pag. 170—172. 8 Power: „1. c.“ 4 Emmert: „Pterygium zwischen Rectus internus und inferior.“ Correspondenzblatt für Schweizer Aerzte. 1873. pag. 128.
