Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)
1892-02-28 / 1. szám
10 S Z E M É S Z E T 1892. 1. sz. vont a Young-Hclmholtz theoriájából. Vizsgálta a subjectiv színek látását. Az elhunyt nagy tudós a tudományos élettannak volt búvára és tanítómestere; de a tudományos szemészet is gyászol halálán. Csapodi István dr. SZEMELVÉNYEK. — A vöröslátásról ír Vetsch dr. Sct.-Gallenben. A hályogoperálás után fellépett erythropsia eddig ismert 34 esetéhez még kettőt csatol. Az első esetben (nagyon széles colo boma) a vöröslátás egy hónappal az operálás után egy nagy tűz nézése következtében lépett fel, 5 napig állandó volt, később csak reggel és este jelentkezett, végre megszűnt, egy hét múlva egy újabb kápráztatás után ismét jelentkezett egy időre. A második hasonló okból 5 héttel az operatio után lépett fel reggel és este. Mindkét eset bizonyítja, hogy fellépését mindig a retina túlizgatása, káprázása előzi meg. Heggel azért lép fel előszeretettel, mert ekkor a világosság, az éj sötétje után az ellentét által hat, este pedig a több órán át tartó fény időtartama miatt. Az aetiologiát illetőleg az erős világosság az alkalmi ok, az állandó ok azonban a széles coloboma. Idegen befolyás ritkán mutatható ki. Rendesen monocularis, a mi peripheriás eredetre mutat. Az aphakiásoknál érthetőbb a dolog, a kik érzékenyebbek, mivel a fény behatása töltik hosszabb ideig el volt vonva, de nem úgy a nem aphakiásoknál. Ilyen eset 18 ismeretes, melyekhez még kettőt csatol. Véleménye szerint azonban ezek közé olyanok is be vannak sorozva, a kiknél az erythropsia inkább mint scotoma scintillans fogandó fel. (Ctrbl. f. Aughlk. Pótfüzet 1890.) Lippay dr. A conjunctiva chronikus gyuladásainak kórboncztanához közli újabb vizsgálatok eredményét Muttermilch az Ann. d’ocul. 1891. X. füzetében. A kötőhártya chronikus lobfolyamatainak beosztásában, magyarázásában s kivált a trachoma körül nyilvánított véleményekben tapasztalt határozatlanságok oka ezen bántalmak kórboncztani ismereteink elégtelensége. Az eddigi vizsgálatok, melyek közt Raehlmanné első helyen áll, azon hibában szenvednek, hogy nem vonatkoznak pontos klinikai észlelésekre. Ezen hibát kerülte ki szerző, a mennyiben csak olyanokat vizsgált, a kik hosszú időn át állottak kezelése alatt, kiknél minden változást pontosan feljegyzett, kiterjeszkedve az összes környező szövetekre. A vizsgálandó conjuuctiva-darabokat mind azonos helyekről vágta ki: az átmeneti redőből, vagy ennek és a tarsalis partié határából; egy újabb kimetszést pedig szorosan az előbbiek mellett eszközölt. Eme vizsgálatai nyomán teljesen igazoltnak találta főnökének Kramsztyk dr.-nak (Varsó) theoriáját, mely szerint a trachoma és pannus közti relatio semmi összhangban nincs a conjunctiva makroskopikus állapotával, miután ilyképen nem volna megmagyarázható, hogy néha rendkívül nagy conjunctivalis elváltozásnál nincs vagy kisfokú pannus van, máskor meg enyhébb conjunctiva-tünetek mellett súlyos pannus-eruptio lép fel. Megmagyarázható ez azonban azon kórboncztani tünetből, mely minden chronikus conjunetivitisnél jelen van s melynek alapján egyedül lehető csak ezeket osztályozni és ez az epithelium megbetegedése; miután a kötőhártyabeli lobfolyamat minden egyes fasisának az epithelnek egy bizonyos pathologikus változása felel meg. A normális conjunctiva epithelje az átmeneti redőben három-négy rétegből áll. A legfelső réteg majdnem kivétel nélkül kehelyforma nyáktestecsekből (corpuscules muqueuses) áll; a második rétegben kerek epithel-sejtek vannak túlsúlyban, de a melyekből lesznek az első réteg kehelysetjei mint a mikép ily átmenetek sűrűn észlelhetők; a többi rétegeket fiatal sejtek képezik. A felső szeinhéji conjunctivában az epithelium a mélyebb rétegekbe is bocsát uyujtványokat, melyek belseje hengeralakú, külseje gömbölyű sejtekből áll. A conjunctivitis chronica kezdeti úgynevezett catarrhalis szakában, midőn a cornea nincs megtámadva, sem veszélyeztetve az epithelium felső rétege proliferál, de mucosus sejtei hamar szétesnek is, mielőtt elérték volna teljes kifejlődésüket. Ép így szaporodnak a fiatalabb epithel-sejtek is, melyek közé nyirksejtek infiltratiója is lép fel helyenként Ezen alaknál a restitutio ad integrum lehetséges. A baj tovább haladásánál e gömbölyű sejtek elvesztik képességüket kehelysejtekké alakulni s a felső réteget nem festődé, magtalan, degenerált nyáksejtek képezik. Ezen stádiumban a cornea még ép, de a conjunctivákon igen sok a folliculus, de subjectiv panaszok alig vannak. A betegség harmadik stádiumában (súlyos trachoma, súlyos pannus), az epithel mind jobban tönkre megy, úgy hogy helyenként teljesen elpusztul, míg más helyen a degenerált sejtek borítják a conjunctiva szövetét; ezen pusztulás a mélyre ható nyúlványokban is létrejön, de csakis ennek feltiletesb részletében, mert a mélyebb részlet, mely gyakran le is fűződve, mintegy cystát képez, érintetlen marad s itt az epithelsejtek nem változnak. Ezen harmadik stádium az, a melynél mindig van complicatio a cornea részéről pannus alakjában, mely súlyosbodik az epithel pusztulásának előhaladásával s csak a felső felére korlátolódik, ha a felső szemhéji vagy az egész corneára kiterjed, ha az alsó palpebralis conjunctiva is dy értelemben megbetegedett. Kedvező hygienikus viszonyok mellett az epithel gyorsabban regenerálódik s ugyancsak azt akarjuk elérni az argent, nitric, vagy cuprum sulfuricummal való cauterizálás által; ez által siettetjük a felső beteg réteg elhalását, kiküszöbölését s helyet s módot nyújtunk a mélyebben fekvő epithel-sejteknek kifejlődésére, mit ha elértünk, a pannus rögtön javúl. Természetesen a regeneratio függ a pusztulás fokától, mely lia igen nagy volt, nem jő létre az előbbi alakja a sejteknek, hanem lapos epitheloid-sejtek képezik a felső réteget, az alsókat pedig hengersejtek. Ha pedig a betegség igen soká tart, az epithelium teljesen eltűnik és a conjunctiva felszínét majdnem rostos tömeg borítja. Baumgarten Pál dr. Adat a glioma retinae casuisticájához — Perles Miksa dr.-tól. — A glioma retinae azon öt esete közül, mely vizsgálata alá került, egy sem mutatott különösebb eltérést az ezen bajt általánosan jellemző képtől. Valamennyi typikus példája volt — mint mondja — az ú. u. amaurotikus macskaszemnek, t. i. sárgás reflexust adó pupilla, látás megszűnése, s az üvegtestben az egyenetlen tumor körül fehéres apró kiemelkedések. Az öt eset közül szerzőnk főleg egyet emel ki azért, mert mint állítja a glioma retinae oly korai szakban történő fellépése — mint azt ezen esetében tapasztalta — még eddig nem volt leírva. Egy 13 hónapos leánygyermeket említ, kinek bal szemét 6 hónappal előbb rosszindulatú daganat miatt eltávolították. Vizsgálat alkalmával a bal orbita teljesen tiszta volt, s a recidivának nyoma sem látszott; a különben jól fejlett s erőteljes gyermek általános vagy helybeli megbetegülésnek nyomát sem mutatja. Jobb szem látása állítólag teljesen normális volt, úgy rátekintésnél mint tapintásnál eltérést a rendestől nem mutatott. Szemtükri vizsgálatnál azonban a retinán belül-alól a papillától távolabb kerekded, éles határú tejfehér egész világos-kékes 6—7 mm. átmérőjű 2—3 mm. magas csomócska volt látható, melynek felületén sekély bemélyedéskék voltak, s ezekben újonnan képződött edénykék feküdtek. A vénák kígyózva haladtak e képlet alapjáig, s itt egyszerre eltűntek; s ugyanitt, oly apró hosszúkás erősen fénylő részletkéket lehetett látni, mint a minők a glioma későbbi szakában az üveg-testben előfordulnak. Maga a retina sehol leválva nem volt. A tumor nem széles lapos alapú, hanem gombszerü vastag nyélcsével ellátott volt. Pontosabb vizsgálat a gyermek nyugtalansága miatt nem volt kivihető. (Centralblatt für Augenheilkunde, augusztusi füzet.) Dutlcay dr. Corneavarrat hályog-extractiónál. Suarez de Mendoza újabb sikeres operatiókra és tapasztalataira hivatkozva védi az általa első ízben már három év előtt ismertetett eljárást hályog-operatiónál, mely sok oldalról úgy a frauczia szemészek egy részéről, mind külföldiek részéről is legalább is feleslegesnek, sőt az operatio veszélyeztető complikálásának lett véleményezve,
