Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)

1892-02-28 / 1. szám

1892. 1. sz 8 Z E M E 8 Z E rl' Cziklúró kiemeli, hogy bár előtte többen Wecker, Galezowski, Despagnet stb. foganatosították a corneavarratot rupturáknál ő az első Európában, ki azt a bályogextractiónál rendesen használja s ha Williams Bostonban már 1867-ben végezte is, az tökéletesen más módon járt el. Es épen ezen modus faciendi a fő, mert másként eljárva, elismeri, hogy igazuk lehet azok­nak, kik főként azt vetik ellene, bogy a csarnokvíz a fonalak mentén kiszivárogván* a csarnok soká nem áll helyre s így könnyen létrehoz iris-synechiákat. Ugyancsak az eljárás módjá­nak brutalitása és helytelenségének tulajdonítja, hogy Bécs­­ben tíz cornealis varrat kíséretében operált közül hatban pro­lapsus iridis, egyben teljes, egyben xneg részleges elgenyedés jött létre. Szerinte a varrat fő előnye épen a csarnok gyors helyreállásában áll, mely által minden complicatio az iris által kizáratik. Közöl is hat kortörténet-kivonatot, melyek valóban fényes eredményűek, mert ötnél közülök v = 1 és egynél v — %■ Végzett pedig huszonnyolca esetben ily extractiót s valamennyit jó eredménynyel. Megengedi, hogy az operatio kényes s bizonyos kézbeli biztosságot igényel, de nem nagyobbat, mint bármely más szemműtét. Eljárása a következő : Mindenek­előtt a leendő lebeny csúcsánál a cornea vastagságát két­harmad vagy inkább háromnegyed részben áthatoló metszést végez, de úgy hogy a mellső csarnokot meg ne nyissa; ezen vastagságban vezeti át a fonalakat, melyeket azután hurokba kihúzva félrefektet; csak ezután végzi a lebenykészítést; punc­­tió s contrapunctio a cornea verticalis átmérőjének két har­mada magasságában a végpont pedig az előbb készített seb­­vonalban; végre kibocsátja a lencsét és ha a tisztogatással teljesen rendben van s ha kell a csarnok kimosása után az operatio bevégzéseképen egyesíti a sebszéleket varrattal. Az előleges úgyszólván iránymetszés és az ezt követő varratok alkalmazása nem képez nagyobb nehézséget és nem is oly nagy s zúzó beavatkozás, mintha az a sebkészítés vagy tán az expulsio után történnék, midőn a corneának sem tensiója, sem helyzete nem alkalmas erre. S az ily esetben szükségelt nagyobb traumát okozó modus operandinak tulajdonítja a mások tapasz­talta szomorú eredményeket. Eseteiben a csarnok operatio után 3—2, sőt 1 óra múlva teljesen s állandóan helyreáll; legtöbb­­nyire semmi izgalom sem vehető észre s az operáltakat egy hét múlva mint gyógyultakat bocsátja el. (Rec. d’opbtbal. X. 1891.) Baumgarten Pál dr. Lues heraditaria tarda. Crouzet következő esetet közöl, melynek kórokaként a fentnevezett bántalmat tartja, támasz­kodva a higanyszerelés jó hatására. Folyó évi márczius 2-dikán egy teljesen vak és alsó végtagjait használni képtelen 12 éves fiút hoztak kórházába, ki két hónap óta beteg. Addig jól érezte magát, 4 éves korában kezdett csak járni. A gyermek korához képest nem jól fejlett, normális szellemi fejlettségű; bőrszíne fakó; koponyája harántirányban nagyobbodott; az orrtő behúzódott a csontok részleges elpusztulása folytán, ktil­­erőszak nyoma nem látszik; a fogak barázdásak s szabad végükön falkörösen kivájultak. Szülei részéről nem volt képes bizonyosat megtudni luesre nézve; atyja nem él, anyja egé-z­­séges és előadja, hogy fia térdeiben a mondott időben fájdal­mak léptek fel s ugyanakkor bal szeme is fény kerülő lett és kissé kivörösödött; néhány nap múlva a jobb szem is hasonló tünetek közt betegedett meg, térdei pedig megdagadtak s oly érzékenyek lettek, hogy nem tudott járni. Jelenleg erős könyezés és fénykerülés; mérsékelt cyliaris fájdalmak; keratitis inter­­stitialis bő edényképződéssel; pupillák szűkek, irisek teljesen a lencsetokra tapadtak, a pupillák területe tele exsudatummal. Tárgylátás nincs, fénysejtés. A térdek a tumor albus képét mutatják. Miután az anya egészsége, előző tünetek hiánya, a térddaganatok heves fájdalmassága miatt kétkedett lues heredi­taria tardat felvenni egyelőre atropint s jodkaliumot 1 '5 grm. pro die rendelt; de miután ezzel tíz nap múlva sem ért el lényeges eredményt, ezen szereléshez még hydrarg. bijodur szedését öt milligramm pro die és ungu. hydr. einer. 2 grm. pro die bedörzsölését kapcsolta. Már öt nap múlva a jobb szem halványabb, pupilla tágul, ijh, méterről olvas ujjakat; a térdek duzzanata s fájdalmassága kisebb. Április 10-dikén a gyermek járkálás közben alig sántít; a corneák tisztábbak, v. rnind­két szemen = 1/10. Április 29-dikén a gyermek egész könnye­dén jár, a térdizület csontos képletei csak kissé hypertrophiásak ; a corneákon még csekély infiltratio, de a mélyebb részek épek­nek látszanak, v — '/6. A jod-higanykezelés folytatását ren­delve a beteget elbocsátja. (Rec. d’ophthal. X. 1891.) Baumgarten Pál dr. Conjunctivitis blennorrhoica neonatorum, egy burok­ban született gyermeknél. Nieden A. dr. tói A gyermek jobbmódú szülék 5-dik gyermeke. Az orvos nagy gonddal nyitotta meg a burkot s ügyelt rá, hogy az arcz ne jöjjön érintkezésbe vele, mivel az előbbi négy gyermek, mind blenuorr­­hoica neonatorumban szenvedett. A fürdetésnél szintén vigyázott az orvos, hogy az arcz ne érintkezzék a fürdővízzel, az arezot s szemeket sublimátos vattával külön ledörzsölte s forralt vízzel mosta meg. 24 óra múlva a szemhéjak duzzadnak, vörösek, che­­mosis lép fel és savós, gyorsan megalvadó váladék. A szemhéjak összetapadtak, a váladék pang. Jeges borogatások. Másnap a szemhéj i s conjunctivális duzzadás enged, a váladék bő, genyes. A conjunctiva intensiv vörös, duzzadt, az átmeneti redő szintén, könnyen vérzik. Kis chemosis, a szemhéjszélek kimaródottak. Cornea ép. Jeges borogatás, sublimat-kimosás, bőrkenőcs. Egy pár nap alatt beállott a gyógyulás ecsetelésre. Az egymásután következő gyermekeknél fokozatosan gyöngébben kifejezettek voltak a gyuladási és izgalmi tünetek, mégis valamennyinél föltalálhatók voltak a charakteristikus tünetek. Épen így a gonococcusok száma is minden későbbi esetben csökkent, az utolsó esetben már nem is talált. Acut gonorrhoea a házaspárnál kizárható. Chronikus blen. lehető­ségét a férti nem tagadja, de jelei nincsenek. A nőnek a 2-dik szüléskor fluor albusa volt, gonococcusok állítólag nem voltak benne. A négy előbbi gyermek betegsége, fennállásának 2-dik napján teljesen hasonló volt, az ez esetben észlelt tünetek­kel. Ez esetben a baj aránylag rövid idő alatt véget ért, míg az előbbiek 2—4 heti ecsetelést igényeltek, s a súlyossághoz mérten több-kevesebb gonococcus volt található. Míg az előző esetekben az ártalmas virus direct átvitel útján hozta létre a bajt; ez esetben fel kell venni, hogy a magzatvíznek, diffusio útján fölvett, specifikus gyuladást okozó anyagot kellett tartal­maznia. Ha tehát a blennorrhoica neonatorumot, nem kizárólag a gonococcusok kimutatása által jellemző bajnak vesszük; azt következtethetjük, hogy a gyuladásnál két ártalmas anyag­­szerepei, melyek együttvéve a kifejlődés legmagasabb fokára emelhetik azt, míg a gonococcus invasio nélkül, a gyuladás inkább csak egy jóindulatú genyes gyuladás jellemét veszi fel (Klinische Monatsbl. für Augenheilkunde. Októberi füzet.) Lippay dr. Látótérszűkület nélküli retinitis pigmentosa egy typikus s kiterjedt esetét írja le Mellinger dr. Baselben. Szerzőnk egy 52 éves hajadon nőt említ, kinek szülei s test­vérei mind egészségesek voltak s késő öregkort értek. Maga a beteg 6 éves korában kanyaróban feküdt; ugyanez alkalom­mal gyuladás volt mindkét szemén, mely után jobb szemén kis folt maradt vissza. 23 éves korában typhust állott ki. Luesre jellemző tünetek nincsenek. Jelen szembaját állítólag öt év előtt vette észre, midőn mindkét szeme fájni kezdett s azt tapasztalta, hogy gyönge világnál nagyon rosszul lát, este­felé pedig alig képes eligazodni. Rövid idő alatt jobb szemére teljesen megvakult, bal szem látása pedig az időközben kiállott influenza következtében ismét tetemesen hanyatlott. Vizsgálat alkalmával bal szem V — 2/s. Jobb szemtensiója nagy fok­ban emelkedett, pupillareactio alászállott. Szemtükri vizsgálat­nál a bal szem pupillája halvány-sárga éles határú, e körül pigment-ritkulás, melyen át a clioroideális edények által ké­pezett udvar látható. A retinalis edények, főkép az artereák vékonyak és halványak. A papiillától csekély távolságban a peripheria felé haladólag az egész szemfenékre kiterjedt csillag­alakú festékrögcséket láthatni szétszórtan, a melyek alakja fel­tűnő szépen mutatta a retinitis pigmentosára jellemző csont­­testecsek képét. Ezen csillagalakú festék a peripheria felé sűrűbben rendezett, úgy hogy az ez irányban követhető edé­nyek e helyeknek megfelelőleg csak mint igen finom feketés vonalak tűntek fel. A jobb szem ttlkri képe az előbbinek meg-11

Next

/
Thumbnails
Contents