Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)
1892-10-30 / 5. szám
1892. 5. sz. SZEMÉSZET 47 homályossága. így pl. az érettség helyett jobb volna az „operabilis“ jelzőt használni. Egy másik ok, a mi megfejti az eltéréseket, a betegek temperamentuma, melyek különbözősége éghajlat, faj s osztály szerint igen nagy. Egy harmadik factor magának az operáiénak individualismusa. Egyik egyéniségéhez jobban illik a gyors, rövid eljárás, míg a másikéhoz talán a körültekintő, hosszadalmasabb, részletező methodus stb. Nem csekély szerepet játszik végül a képzelődés sem. Az igyekezet egységes eljárást teremteni, ellenkező kimagyarázásokra ad alkalmat. Érdekes, mennyire ellenkezik a felfogás a discissióra nézve. Egyiknek ártatlan, másiknak igen veszélyes eljárás. Mindezekből az következik, hogy nincs olyan methodus, mely minden beteghez s operáiéhoz illenék. Szegény sebész az, ki csak egy operálást ismer és gyakorol. Minden eshetőségre készenlétei, valamennyi methodus biztos tudása jellemzi az igazi operateurt. De ez még korántsem jelenti azt, hogy minden ajánlat egyformán helyes és jó. Vannak dolgok, a mit már a priori meg sem szabad kisérlenünk. Épen e határ megállapítása képezi Landolt feladatát, a midőn saját és kollegái tapasztalatából merítve, az operálás minden momentumán végig tekint. Mindenekelőtt a cataracta operabilitásáról legyen szó. Némelyek számára az érettség jele a teljes elszürkülés (Bagnoris, Éoucher, Manz, Panas, Schmidt-Rimpler, Waldhauer). Mások a látóélesség szerint határozzák meg a beavatkozás idejét (Kerschbaumer Róza, Manolescu, Bribosia, Inouye, Argyl Robertson, Juler, Critchett, Bader) s erre a határt 0—5 méterről való ujjolvasásban állapítják meg. Még mások az évek számától teszik függővé az operálhatóságot (Mooren 56, Deutschmann 60, Hirschberg 50, Schweigger 50—60), mert bizonyos korban még az áttetsző kérgű lencse is könnyen megszületik. Végül vannak, kiket beavatkozásuk idejének megválasztásában egyedül a beteg közvetlen érdeke vezérel. Tehát teljesen érett cataractát sem operál, ha a másik szemen még jól lát, de nem vár, ha mindkét szem szenved a baj alatt (Goupillat). Nagyon fontos e kérdés s nem hiába tartózkodtak már előzőink az éretlen hályog operálásától. Landolt azt hiszi, hogy az operabilitásra sokkal nagyobb a befolyása a cataracta korának, semmint az egyén évei számának. Minél tovább tartott az elhomályosodás, annál biztosabban leváltak a rostok a tokról, annál érettebb a hályog. Épen ezért meg lehet bátran operálni a rendkívül lassan érő cataracta fuseát, bár kérgi része még áttetsző. Ha az óvatosság jogosult az egyszerű úgynevezett bona et laudabilis cataractával szemben, annál is inkább ügyelnünk kell a komplikált esetekre. Épen úgy a siker kedvéért, mint az operálhatóság idejének siettetése szempontjából igyekeztek a liályog érését mesterségesen előmozdítani. Gibson (1811) a lencsetok sértését ajánlotta, de a gyors duzzadás miatt Graefe és Mooren előzetes irideetomiát is javasoltak, Schweigger pedig csak 40 éven alul végezi. Muter és Steífan csak kis discissiót végeznek, mig Förster még enyhébben jár el, a mennyiben irideetomiát végez s a lencsét csak massálja. Vincentiis centrifugális irányú massálást ajánl, Mooren Graefe-késsel a tokot sérti s a szemhéjak közvetítésével massál. Landolt Förster eljárását követte, de magát az extractiót csak egy hóval később végezi. (Mi az érleléshez nem folyamodtunk. Ref.) A mi a sebhészitést illeti, örömmel mondhatja, hogy megszűntek a viták, melyek a seb hossza körül forogtak. Ma azt állíthatjuk, hogy a seb nagysága a hályoghoz mért legyen, de inkább nagyobb, semmint kisebb. Az antisepsisnek köszönhetjük, hogy nem kell fukarkodnunk a seb nagyságával. A szemorvosok legnagyobb része a Graefe-féle kést használja, Wecker még vékonyabbá is tette (Schulek tanár kése, persector, is keskenyebb s ékalakú. L. 1892. jun. akadémiai előadását. Ref.) Kevesen szeretnek szélesebbet (Schweigger, Steífan, Inouye). Weber lándzsát használ. Általában véve a keskeny kés könnyebben kezelhető mint a széles, s valóban minden tekintetben megfelelő. A legtöbben a sebet felfelé ejtik. Csak Graefe Alfred, Schweigger, Zehender, Steífan és Waldhauer részesítik előnyben a cornea alsó szélét. Tagadhatatlan, hogy aláfelé operálva, nincs szükségünk sem szemréstágítóra, sem rögzítőre, az eljárás tehát egyszerű, de a seb könnyebben iníiciálódhatik s rosszabbul gyógyul, végül, ha iridectomiára szorulunk, a coloboma épen a szemrésbe kerül. A seb helyéül majdnem mind a limbust választják. Érdekes, hogy míg Graefe a jó gyógyulás kedvéért igyekezett minél linearisabb sebet ejteni, Panas ugyanezen czélból a ferdeséget óhajtja. Az igazság úgy látszik középütt van. A conjunctivalis lebeny is sok ellentmondás tárgya. Egyiknek piszok fészek, akadály (Laqueur); másoknak épenséggel védi a sebet (Knapp, Manolescu, Snellen). S valóban, ha a sclerában operálnánk, egy vagy más okból a hátrányokat az antisepsis eltünteti. Az irideetomiát némelyek feltétlenül pártolják (Argyl Robertson, Eperon, Fuchs, Hippel, Manz); mások meg elitélik (Bravais, Galezowski, Gayet, Hirschberg, Knapp, Schweigger, Wecker, Panas, Williams). A nagy eltérések daczára mégis lehetségesnek látszik a kiegyenlítés. Hiszen az úgynevezett extractio simplex bajnokai is bevallják, hogy elég gyakran végeznek irideetomiát is s avval mentik a kivételt, hogy ez esetekben complikált cataractával volt dolguk. Ennek előrebocsátásával Landolt azt hiszi, hogy mindenki be fogja vallani, miszerint a legegyszerűbb, a legkönnyebb az operálás olyan szemeken, a melyeken már előzetes iridectomia történt. A hályog milyenségének megítélése, a toknak tetszés szerinti repesztése, az expulsio biztos kormányzása, a maradékok sikeres eltávolítása (Tacke, Neese, de Vincentiis), az iris sérthetetlensége, az utókezelés könnyebbsége, az esetleg mégis szükségessé válható utólagos operálás ártalmatlansága, mindmegannyi elvitathatlan, nagy jelentőségű előnyök. Csakhogy máskép áll a dolog, ha a coloboma nem előzetesen készült, hanem extractio közben kell kimetszeni az irist. Ilyenkor hosszabbítja a műtét tartamát, fájdalmassá teszi, a vér elboríthatja az elülső csarnokot (Anagnostakis a cocain hatásának is tulajdonítja a bővebb vérzést). Ezért Landolt néha az iridectomia előtt nyitja a tokot. Sokan azt állították, hogy az iris kimetszése traumát képez, de bizonyára csekélyebbet mint a zúzódás! Azt is mondták, hogy a prolapsus iridis iridectomia mellett is előfordul, de ez biztosan elkerülhető szabályos kimetszés által. Végül tokdarabnak a sebbe begyógyulásának lehetőségét is felhozták az iridectomia ellen, de ez is kikerülhető, ha a tokdarabot eltávolítjuk vagy a tokot csak vízszintesen nyitjuk, vagy ha spatulával reponáljuk. Ezen hátrányok mindazonáltal a kerek pupillával való operálásnak sok hívet szereztek. De a cosmetikus előny, melyet olyan nagyon hangoztatnak, valóban szót sem érdemel. Hiszen nem is lehet látni pár lépésről, hogy van-e a felső szemhéj alatt iris coloboma vagy sem. Káprázásról sem panaszkodnak a betegek. Nevetséges érvelés az, mely a kerek pupilla előnyére az alkalmazkodás lehetőségét állítja fel. Az, hogy aphakiások különböző lávolságra látnak jól egyszerű stenopeikus tünet, de ezt a szemrés is megteszi. A mi pedig a látóélességet illeti, az kerek pupillával egyáltalán nem jobb (Gayet, Fuchs, Graefe, Haab, Hippel, Schiess, Swandry, Manz, Meyer, Samelsohn). Az, hogy a kerek pupilla gátolja az üvegtest előesését, nehéz igazolni, de ha a nagyobb nyomás alatt mégis megjelennék, úgy az excochleatio biztosan nehezebb. Landolt szerint az iridectomia nélküli extractio előnye: az egyszerűség, a könnyűség és a gyorsaság, de csak ott, a hol a viszonyok alkalmasak. Nincs olyan methodus, mely minden esetben jó lenne (Keyser, Juler, Schmidt-Rimpler, Dufour, Brettauer). Teljesen érett öregkori hályog eltávolítása, ha a beteg intelligens, nyugodt, megkísérelhető kerek pupillával, de ha az iris prolabálásra mutat tendentiát, úgy azt azonnal ki kell vágni. így tesz Meyer, Deutschmann is. (Ez az én véleményem is. Ref.) Másnap a prolabált irist re-
