Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)
1892-08-28 / 4. szám
1892. 4. sz. SZEMÉSZET 41 hogy a két szemhéj, t. i. a felső és alsó egymást gyengén érintse. A bőrsebet néhány vékonyabb selyemfonalú varrattal egyesítjük s a szemet aseptikus kötés alá helyezzük. A hurkok 20—25 napig maradnak benn. Az eltávolításkor jól lehet érezni a szemöldöktől a tarsus felső széléhez haladó hegvonalakat. A bőrön alig lesz észrevehető nyoma a sebnek, sőt ezt is elfedi a physiologicus ránéz s még nyitásnál sem mutat látható különbséget a másik szem alakuláséitól. Nagy előnye a műtétnek, hogy a ptosis fokához mérten eszközölheti a műtő a tarsus szél fölhúzását s hogy szabadon választhatja úgy a tarsus szél mint a szemöldökön át a kiszúrásokat és hogy szépen, majdnem felismerhetleniil gyógyul az ejtett sebzés. Egy esetet is közöl, hol a két szemnyilás operálás előtt a következő volt: B. sz. 3 mm., j. sz. 12 mm. Műtét után a differentia teljesen elenyészett s a működés egészen rendes lett,. Érzéstelenítésre elegendő a cocáin és esetleg még morph, muriatic. 0'002 bőr alá. (Centralblatt für Augenheilkunde, 1892. Mai.) A könyutak megbetegedése és azok gyógyításának módjairól újszülötteknél. Weis L. dr.-tól Heidelbergben. Bevezetésül röviden ismerteti szerzőnk a congrés frangais d’ophtalmologie ez ügyben tartott discussiónak eredményét, mely szerint újszülöttek fentebb említett megbetegedésénél legjobb és legsikeresebb gyógyulásra vezető kezelés a szemnek borvizzeli borogatása, kimosása s a könyutaknak naponta többször eszközölt kézzeli kinyomogatása. Ezen értelemben nyilatkoztak Wicherkievicz, Trousseau, Loppez, Panas, Chevallereau, de különösen Peters, ki 7 esetet hoz fel, melyekben ezen egyszerű kezelés 3—4 hó alatt a baj gyökeres gyógyulásához vezetett. Szerzőnk saját tapasztalataira támaszkodva, a hol ő mindig gyors és teljes gyógyulást mutat fel, ezen előbbi kezelést semmikép sem tartja czélravezetőnek, főkép nem hosszadalmas volta, a piszmogás és a sok apró kellemetlenség miatt, melyek így a csecsemőkkeli elbánásnál előtérbe lépnek; de meg — mint mondja — a csak valamivel súlyosabb esetekben is legtöbbször cornealis fekélyek támadnak. Ezen okok s azon eshetőségek, melyekben a könyutak lumene nem képződött ki, vagy a hol azoknak az orrüreg felőli nyílása nyákhártya által el van födve — mint ezt Michels is állítja — kényszerítették mintegy arra, hogy itt is, mint felnőtteknél csakis rendszeres sondázás által törekedjék a kívánt eredményt elérni. Szerzőnk 12 esetet ismertet, melyekben sondázás által rövid pár nap alatt kivétel nélkül teljes sikert ért el Ezen czélra Bowman 1—3. sz. sondát használ egy darabban, construálva olyformán, hogy a sonda vége megfelel a Bowman 1., innen fölfelé a 2—3, számúaknak megfelelőleg a sonda is fokozatosan vastagabb. A műtétel — mint mondja — semmi nehézséggel sem jár, fődolog mindig, hogy a csecsemő feje feszesen legyen rögzítve. A könyutnak conicus kutatóval történt tágítása után, az előbb leírt sondát a szokott módon vezeti be. Állításának s ezen kezelési mód sikerének nagyobb bizonyságául főkép egy esetet közöl, a hol már a könytömtő vidéke is erősen kidagadt s vörös volt. Peters utasítása szerint többszöri kinyomogatást s borongatást ajánlott, az eredmény azonban napról napra rosszabb lett, miért is egy hét múlva sondázáslioz fogott, s már a második sondázás után a könytömlő vidéke lelohadt, elhalványult, a szem fehéredni kezdett s pár nap alatt az egész bántalom feltűnően javult. Szerzőnk az orron általi kifecskeudésről is tesz említést mint olyanról, mely csecsemőknél kevésbbé kivihető s épen ezért kevésbbé czélravezető. (Kiin. Monbl. für Augheilkd. jui. 1892.) Uutkay dr. A kérgi hályog ismeretéről. Dr. Dnb Bernhardtól, Bécs. A szerző a cataracía zonularis nagyságából azon időre von következtetést, a melyben az keletkezhetett. Első sorban azon módot tárgyalja, a melyet ő használt a lencse méreteinek meghatározásánál. A szerző a Weiss által szerkesztett készüléket használta, a mely a szemfenéki tárgyak mérésére szolgál s a melynek lényeges alkatrésze egy hasáb és egy mérőtáblácska, csakhogy a szerző a hasábot szándékos kancsalítása által pótolja. A pupillát homatropinnal tágítja s a beteg bal szemét jobb vagyis átellenben levő szemével vizsgálja az elébe tartott tükörrel. A másik szemét a szerző behunyja, a pupilla vöröslése után pedig nyitja s egyidejűleg befelé — az orr felé fordítja, a midőn a vizsgált szemnek egynevű kettős képét kapja s így a hályognak megfelelő sötét korong a temporalis oldalán a szem ktilzúga mögött — körülbelül a lencse síkjában — elhelyezett mérőtáblácskára vetődik, a honnan a nagyságot milliméterben leolvashatja. A valódi értéket úgy kapta, hogy a talált értékből annak '/^-ed részét levonta, a mi a Helmholz által kiszámított cornealis nagyobbításra esik. A szerző 10 esetben — 8 évtől 24 éves egyénekig — az aequatorialis átmérőt 4'4 és 5'6 mm. között találta Továbbá 33 gyermekhullából óvatosan kivett lencséről is közöl méreteket, de sem a közvetlen körzővel való lemérést (Pristley Smith), sem a Miiller-folyadékban keményített lencsék metszeteiről vett mérési eljárást (Treacher Collins) nem követte, hanem mikromillimeterre beosztott táblácskára fektette a lencséket és mikroskop alatt mérte le. A talált adatokból mondja a szerző, hogy a lencsenagyság és a kor között nem található szoros összefüggés, hanem igen a lencse nagysága és a test hossza között, természetes, hogy e következtetés csak a gyermeklencsékre vonatkozik. A cataracta perinuclearis a szerző szerint is vagy a születés után és pedig az 1—2. életévben származik, a mikor a tapasztalat szerint a legtöbb alkalom is megvan (rachitis, eclampsia), de ez esetben nem lehet, hogy a lencsének legperipherikusabb részlete zavarosodjék el, mert az 1. és 2. életévben a lencse aequatorialis átmérője 6’8 mm, holott adatai szerint a hályogé csak 5'6 mm. volt és ha mégis fel kell, hogy vegyük a legtöbb szerző szerint ezt, t i. hogy az ártalmas behatás a lencsének legfiatalabb és így legkörnyibb részletét éri, akkor a szerző szerint ez korábbi időben kell hogy történjen, tehát a fetalis életben, még akkor is, ha tekintetbe vesszük a lencse tömörülését is, mert ez */a térfogat csökkenést mégsem tehet ki. így a szerző következtetései alapján a Schirmer véleményéhez csatlakozik, ki a perinuclearis hályogot intrauterin eredetűnek mondja, s az újszülöttek szemeinek hiányos megfigyelése az ok, hogy csak a későbbi időben válik ismeretessé. E felvételt Kassowitz is támogatja, mert szerinte a fötalis élet utolsó hónapjaiban igen gyakori a rachitis. (Graefe A. Archiv für Ophthalm. 1891. XXXVII. kötet, IV. rész.) Kovács Sándor dr. Gyújtótok behatolása a szemteke belsejébe, mely mellett a szem teljesen gyógyult s a látás is tökéletes maradt. Gonsenbach dr.-tól Baselben. Szerző egy 5 éves fiút említ, kinek balszemébe gyújtótok darabja ugrott, mely azonban több napon át sem okozott semmi különösebb fájdalmat. Napok múlva azonban a szem erősen kivörösödött, könyezett, a mely alkalommal szerző mérsékelt pericornealis injectio mellett a corneán diffus borusságot észlelt s ugyanennek felső külső határán körülbelül 2 mm. hosszú heget vett észre. Csarnok rendes volt, az iris szövete gyengén infiltrált s kissé elmosódott; pupilla bő atropinra is csak középtág, de kerek s fekete. Lencse teljesen átlátszó. T = norm. Szemtükörrel az üvegtestben alul kívül egy kékes fehér kiemelkedés volt látható, mely a szemteke mozgásainál ideoda mozdult és melynek környéke fátyolszerűen borús volt. Ezen homályos tömegben itt-ott barnás-sárga fémfényű testet vélt szerzőnk időnkiut észrevenni. A papilla kissé vöröses, az edények gyöngén kigyózottak voltak. Gyógykezelés csupán nyugalom, jeges borogatás és atropinból állott. Néhány nap alatt ezen kezelés mellett az izgalmi tünetek mind eltűntek, a cornealis homályoknak is csupán nyomai maradtak, az üvegtestben azonban igen apró diffus homályok jelentek meg. Ezúttal a kezelés sublimat-kimosás, atropin, szürke üveg.
