Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)
1892-08-28 / 4. szám
' : ; • • • V..,; 42 SZEMÉSZET 1892. 4. sz. Ezen kezelés mellett egy hó múltával az üvegtestben előbb feltűnt homályok is mindinkább kevesbedtek s magában a tulajdonképi bajban is lényeges változás tűnt fel, t. i. a szemteke alsó külső részében lévő kékes-fehér kiemelkedés mindinkább laposabb lett, a környi borusság tisztult. Ezúttal a beteg hazabocsáttatott és bejárólag kezeltetik. Két hó múlva az előbbi kiemelkedés helyén kerek, csokoládé-barna, síma lapos hely volt csak látható, feltehető tehát — mint mondja — hogy most már a gyújtótok darabja a chorioideába hatolt s az ebből kijövő byperplastikus izzadmány által is födve, többé nem látható, csupán a barnás homogen hely jelzi a betokolt testet. Ez esetet főkép az teszi érdekessé — mint említi szerző — hogy miután kísérletileg de tapasztalatilag is beigazolt dolog, hogy még oly esetekben is, midőn különben asepticus test jut a szembe, rendesen genyes gyuladás és ennek következtében retinaleválás következik be, természetesen a látás nagyfokújomlásával; addig a most leírt esetben, mindezekből misem következett be, sőt a beteg tökéletes látással távozott. (Kiin. Monbl. für Aughlknd. jun. 1892.) Dutlcay dr. Peritomia phlyctaenás keratitis és pannus ellen. Verrey ajánlja és eseteinek nagy számával támogatja a peritomiát keratitis eczemátosa és eczemás pannus ellen. Körülbelül 2 év óta czélul tűzte ki, hogy a szülőknek, kik gyermekeket visznek hozzá, néha évekig tartó, vagy nagyfokú phlyctaenás megbetegedéssel, mint legbiztosabb és leggyorsabban gyógyulásra vezető eszközt, a peritomiát fogja ajánlani. Azon meggyőződés vezette erre, mert tapasztalta, hogy a keratitis pblyctaenosáuál és annak complicatióinál a gyógyhajlam akadályát az edényzet képezi. Phlyctaenás kitöréseknél és régi zavarodásokuál a széli részen találta legtöbbnyire az új edényképződést. Kétségtelenül ezen edények mintegy a microorganismusoktól vagy efféléktől ingerelt szövetbe, a szarúhártyába, de különösen annak epitheljébe vezetnek. Legtöbbnyire a conjunctivának megbetegedése kiséri s leginkább ennek edényzettsége veszi körül a corneát s csak azután kezdődik ezen is a kitörés. Verrey következőképen végzi a peritomiát: A limbustól 2—3 mm.-nyire szúrja be az ollót és a szükséghez képest majd az egész cornea körül, majd annak csak egy része körül metszi le a megvastagodott eonjunclivalis szövetet, ezután némelykor életlen késsel kell lekaparni a helyét. A mennyire szükséges, leszedi a conjunetivát az alatta levő Tenon tokról, hogy kellőképen visszahúzhassa. Ez néha elégséges; máskor 3—4 mm.-nyi széles, ívszerű darabot vág ki, mi által a sclera 6—7 mm.-nyi szélességben conjunctivamentes marad. Verrey előnyt ad operálási módjának Wecker és Landolt-é felett; utóbbi a körül metszést a cornea széltől körülbelül 5 mm.-nyiig végzi és így a cornea széltől az egész kötőhártyát leválasztja és eltávolítja a scleráról. Ezen eljárás azonban megfoszt bennünket azon lehetőségtől, hogy tetszés szerint hagyhassunk több-kevesebb kötőhártyát. (Centralblatt für Augenheilkunde. 1892. V.) Hérics Imre. A vérrokonság a szem pathologiájában. Ismeretes dolog, hogy bizonyos szembetegségek kóroka gyanánt a szülők vérrokonságát okozzák; ezek közül leginkább a cataracta congenita, degeneratio pigmentosa retinae és az albinismus Ezen felfogás ellen száll síkra Trousseau, kimutatván úgy saját észleletei mint mások által megejtett statistikai vizsgálatok alapján, miszerint a szülők vérrokonsága mint aetiologikus momentum nem oly szembeszökő, a mennyiben az ily házasságból származók ilynemű bajainál legtöbbnyire az öröklöttséget volt képes kideríteni. Mert ha nem elégszenek meg az anamnaesis felvételénél a szülők rokonságának tényével, hanem a szülők vagy egyenes vérrokonok szemeinek állapotáról is lehetőleg tájékozást szereznek, majdnem mindenkor rájöhetni a baj öröklött voltára. Így 20 cataracta congenita esetében 11-ben nem volt rokonság a szülők közt, ötben az öröklöttség világos volt; 4 esetben pedig volt vérrokonság a szülők közt. Ezek közül az egyiknek anyja szintén cataractás volt; a másiknak nagyatyja 30 éves korában operáltatott hályog miatt mindkét szemen, tehát nem valószínű, hogy traumatikus eredetű lett volna; a harmadiknak atyja degeneratio pigmentosában és cataracta polaris posteriorbau szenved ; a negyedikre nézve nem kapott kielégítő felvilágosítást a szülők szembeli állapotára. Retinitis pigmentosát 11-et észlelt; ezek közül 4 esetben semmi okot sem talált, 5 esetben világos öröklöttség szülői rokonság nélkül; 2 esetben a szülők unokatestvérek voltak, de az egyiknek anyai nagynénje degeneratio pigmentosa folytán csaknem teljesen vak volt, a másiknak anyja egyik szemén strabotikus amblyopiás volt, atyja retenitis pigmentosában, atyai nagybátya pedig teljesen vak volt. Albinismus 3 esete közt egyben semmi aetiologikus momentum sem volt található, a szülők sem voltak rokonok, a másik szülei sem azok, de atyjának egyik fivére albino; a harmadiknak végül atyja albino, azonban hatan vannak testvérek és a hat közül csak ő az egyedüli albino. Hasonló eredményeket találtak mások is. Végül igen érdekes kérdéseket vet fel arra nézve, vájjon mennyire befolyásolják a szülők bizonyos szembajai az utódok azonnemű vagy esetleg másnemű szembajait, és mennyire képesek módosítani a különböző hygienikus, climatikus és diathetikus viszonyok ezeket jó vagy rossz irányban, melyeknek tömkelegébe némi világosságot csak későbbi vizsgálatok és észlelések vethetnek. (Annales d’ocul. janv. 1892.) Baumgarten dr. A higany a szembetegségek gyógyításában. Landolttal szemben, ki a higanyt csakis syphüitikus eredetű bajoknál tartja indikáltnak, más alapon fejlődött szembetegségeknél pedig határozottan károsnak tartja, miután az emésztést zavarja, ezen elmélettel szemben Panas azon alapon áll, hogy a higanyban mindennemű szembajban eminens szer felett rendelkezünk, melynek gyógyító hatása a legkülönfélébb! szembetegségeknél érvényesült. Kiemeli azonban, hogy az alkalmazása helyes legyen és hogy az egyedüli helyes mód a szürke higanykenőcs bedörzsölése, azt kiviile Fournier is igazolja. Hogy mennyire felette áll az inunctiós mód minden más akár belsőleg akár hypodermatice való alkalmazásnak tapasztalta egész sorában a kísérleteknek, melyeket St. Louis kórházban megejtett. Közönséges szürke kenőcs helyett olajban suspendált hydrarg. benzoic-t dörzsöltetett be, továbbá 15—20 gr. sublimátot tartalmazó hosszú ideig tartó fürdőket vétetett a nélkül, hogy a vizeletben higany kimutatható lett volna. Természetes; mert szerinte az ép bőr higanyt nem vesz fel. a mit más búvárok is állítanak s Fürbringer is csak a szőrtüszők beszájadzásának elején talált higanyszemcséket, mélyebben nem. Az út, melyen a higany a szervezetbe jut, a tüdő, bizonyítéka, hogy inunctiókat végző betegek szobájában tartózkodó ápolók vizeletében a higany kimutatható volt, valamint higanynyal foglalkozó munkásoknál is hamar lépnek fel intoxicatiós tünetek. Ép úgy régen ismerik már a cinoberfüst belégzésének hatását a syphilis gyógyításában. Két árnyoldala van a szürke kenőcs alkalmazásának : nem tudjuk a felhasználandó higany mennyiségét meghatározni ez az egyik, a másik pedig a stomatitis gyakorisága. Előbbi kikerülése végett Mérgét higanynyal impregnált íiauell ruhácskákat ajánl, nem biztosabb eredménynyel. Utóbbira nézve constatálja, hogy a stomatitis gyakoriságának oka a száj rossz állapota, kivált pedig az alveolusok genyes gingivitise. A szájbajt kell előzőleg gyógyítani és akkor a kenőcs használata nem fog stomatitist okozni. Hypodermatikus injectiókra a legajánlatosabbnak a hydrarg. bijodur. olajos oldatát tartja, mert ez sohasem okoz genyedést, sem stomatitist. A belsőleg való adagolást elitéli, mert az emésztő cső tartalmával többféle vegyi összeköttetésbe léphet, melyeknek esetleg maró hatása mindenféle súlyosságai bélhurutot okozhat, másrészt a mesenterialis mirigyekben felbalmozódhatik, úgy hogy az adagolás kihagyása után is fokozódhatnak még az intoxi catiós tünetek. (Arch, d’ophth. mai 1892.) Baumgarten dr. Budapest, 1892. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája (felelős vezető Müller Ágoston), Dorottya-utcza 14. sz.
