Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)
1892-08-28 / 4. szám
40 SZEM ESZ E T 1892. 4. sz. lencsében vagy pedig az irisben volt. Ezen esetekben egy kivételével, hol már a beavatkozás előtt gen\ edő lobosodás állt fenn, mind a 15 fényes eredményt adott. A többi 51 esetben a vasszilánk az üvegtestben székelt, honnan 13-nál nem sikerült az eltávolítás; 38-nál azonban eltávolította, de ezek közül kettőnél később enucleatio vált szükségessé ; 7-nél pedig a bulbus sorvadásnak indult csekély fokú maradékkal; 6-nál a végeredmény nem volt tudható, mivel nem kerültek többé észlelés alá és 6-nál a szem normális alakját megtartotta. A jó eredménynyel végződöttek közé csak azon eseteket számítja, melyek a műtét után néhány év múlva kerültek ismét észlelés alá, vagy melyeknél a műtét, utáni további kezelés folyamán a látás folytonos javulása mutatkozott. Mindazon eseteket, melyekben elbocsátáskor csak csekély fokú látás, esetleg üvegtesti zavarodás vagy megváltozott tensio mutatkozott, nem számította a sikerültek közé, mert tapasztalta, hogy néha még oly esetekben is, hol kezdetben jó eredmény volt várható, az idő folyamán vagy ablatio retinae, vagy phthisis bulbi következett be. Az első 8 eset kivételével valamennyinél a Hirschbergféle elektromágnest használta, még pedig egy-két elemű árammal, melyhez később még egy accumulatort alkalmazott. Az esetleges balesetek elkerülése végett a mágnesnek mindig — az üvegtest kímélése mellett — a legrövidebb úton kell az idegen test lehető közelébe jutni, azért szükséges annak biztos székhelyét tudni. Ha szemtükör segítségével nem sikerül a szilánk pontos székhelyét megállapítani, akkor az anamnesisből és az esetleges szövődményekből kell annak röpirányát és ebből pontos fekvését meghatározni. Mivelhogy a műtét nagy fájdalmat nem okoz, azért narcosis nélkül hajtható végre, minek még azon előnye is van, hogy a beteg szemének mozgatása által a műtő segítségére lehet Rendesen fekvő helyzetbe hozzák a beteget, csak kivételesen ül műtétkor. Üvegtest veszteség nem igen fordul elő, ritka eset, hogy egy cseppnyi a seb szélei közé nyomul, melyet rögtön lecsíp. Ha szemtükör segítségével az idegen test látható, akkor könnyen tájékozhatjuk magunkat, hogy hol történjék a bemetszés; ha nem fekszik a falhoz, akkor a szem mozgásai segítségével állapítható meg, hogy vájjon annak forgó pontja előtt vagy mögött fekszik e. A selerán a bemetszés mindig ott történik, hol az idegen test fekszik. Ha a behatolási sebhez közel fekszik, és ez elég tág, úgy directe ezen keresztül vezetjük a mágnest, csak kivételes esetekben szükséges annak tágítása. A szaruhártya vagy lencse sértésekor az idegen test által ejtett seb csak akkor használható, ha a szilánk még a lencsében vagy közvetlen mögötte fekszik; ellenkező esetben itt is legjobb a sclera bemetszése. A használatban lévő különböző alakú mágnesek közül legjobb a rövid vésőalakú. A javalatokat illetőleg szerző tapasztalatai útján azon meggyőződésre jutott, hogy mindazon esetekben tanácsos a beavatkozás, midőn a szilánknak a szemben léte bizton megállapíttatott. Halasztani legfölebb akkor szabad, ha a szilánk látszólag jól tűretik, de ily esetek igen ritkák, mert ha a szem egy ideig békésen tűri is az idegen testet, úgy még nincs kizárva, hogy az később el nem pusztulhat. Mayweg osztályán még akkor is történik operativ beavatkozás, ha az idegen test csak a szem felhámja közé ékelődött. A beavatkozás idejét illetőleg legjobb a rögtöni, sőt akkor is, dac/áia annak, hogy a szilánk székhelye egész biztosan nem constatálható, ha a szemet erős lob fenyegeti. Csak akkor várhatunk a műtéttel, ha sehogy sem állapíthatjuk meg a székhelyét, és ha a szem békés, úgy hogy az esetleges vérzések vagy borulások felszívódnak, mi által az idegen test az orvos által láthatóvá lehet. A felszívódás 4—6 hét alatt fejeződik be. Az idegen test jelenlétéről, ha az nem volna látható, meggyőz bennünket a sebnyilás, melyen egy platinsodronynyal behatolva, azt fellelhetjük. Egy másik diagnostikus jel, az üvegtestben előfordulható légbuborékok, melyek azonban könnyen annak felszínére emelkednek és így ezek alapján nem mindig állapítható meg a szilánk székhelye. Egyes esetekben a mágnes alkalmazása a szilánk jelenlétének megállapítása, sőt székhelyének kiderítésére is használható, ha t. i. az a bulbus mellső, könnyen hozzáférhető részében van, olyankor a beteg az eszköz közeledtével az áram szakításakor fájdalmat jelez. Az elektromágnessel való műtevés általában jónak mondható. Legkedvezőbb az eredmény, ha a szilánk a selerán hatolt át, továbbá, ha nem okozott vérzést, és ha tükör segítségével jól látható. Kedvezőtlenebb a prognosis, ha az üvegtestbe nagyobbfokú vérzés történik, mert ilyenkor az üvegtestnek utólagos sorvadása által többnyire amotio retinae keletkezik. Előrelátható egészen rossz az eredmény, ha az idegen test által fertőzőképes csírák jutnak a szembe, de még ily complicált esetekben is a gyors beavatkozás által megmenthetjük a bulbus normális alakját, sőt némi látást is. Szerző az összes irodalomban 66 esetével együtt 322 ily műtétet tudott kimutatni, melyek közül 80 eset a bulbus mellső részére vonatkoznak, a többi pedig az üvegtestre. A 80 közül 67 végződött jó eredménynyel. 248 „Uvegtesti" műtét közül, 74 eredmény nélkül maradt, azaz nem sikerült a szilánk eltávolítása, 174 esetben eltávolították, ezek közül 23 phthisis bulbira vezetett; 26-nál később enucleatio vált szükségessé ; 91-nél eléggé tűrhető volt az eredmény, a mennyiben 29-nél a szem normális alakja megmaradt látóerő nélkül; 62-nél vagy részbeni, vagy teljes látást ért el. Tehát 36%, mely eléggé kedvező arra, hogy ezen műtéti mód a gyakorlatban alkalmaztassék és továbbfejlesztessék. Szerző Hirschberg eljárásában két pontot kifogásol, még pedig a narkosist, mint feleslegest, mely még zavarólag is hat, és másodszor az azonnali kisérletképeni behatolást az üvegtestbe a sebnyiláson át. Ha a műtét a bulbus mellső részében történik, Mayweg úgy jár el, hogy egy hajlított és tompa lándsaalakú eszközt használ, melynek segítségével az iris előesését megakadályozhatja, különösen, ha az áram a műszer bevezetése után záratik. (Centralblatt für praktische Augenheilkunde. 1891. Supplement-Heft.) Michels Mátyás. Új operálás-mód a veleszületett ptosis ellen, igen érdekes és ügyes operálási módot közöl Dirnbacher a ptosis congenita ellen. Jobb Pagenstecherénél, a mennyiben nem okoz soha eetropiumot, a mi ennél gyakori következmény s a zavaró és torzító duzzanat kikeriilhetése tekintetéből Panas-ét is felülmúlja. Azon czél lebegett szeme előtt, hogy minél kisebb seb zéssel eszközölje azt, miszerint a musculus frontális működése a tarsus felső szélére kiterjedjen. Ezt az által gondolta elérhetni, hogy a tarsus felső szélét a bőr alatt rövid, feszes kötőszöveti hegvonallal hozza közelebb a muse, frontalis eredésóhez, mely kevésbé legyen engedékeny és látható. A műtét röviden a következő: A szemhéj bőrét a tarsus felső szélének megfelelőleg egész szélességében ívszerűleg úgy metszi fel domború élű szikével, hogy a metszés domborúsága felfelé legyen s hogy a tarsus szélét egész tisztára kikészíthesse s három helyen erősebb selyem fonálra húzott kettős tűvel a tarsus széle alatt átszúr, mi által 3 kacsba (hurok) lesz ez foglalva. A középső hurok a tarsus szél legnagyobb domborúsága alatt, a másik kettő, ettől oldalvást körülbelül 6—7 m.-nyíre lesz. A hurkot nem csomázzuk a tarsus szélén, hanem a középső hurok mindkét tűjét egymás mellett egyenesen felfelé vezetjük a bőr alatt s a szemöldökön közvetlen egymás mellett kiszúrjuk. A két oldalsó hurokkal hasonlóképpen járunk el, mégis annyi eltérést engedve meg, hogy azok kissé rézsutosan haladjanak felfelé, hogy ezek kiszórási helyei messzebbre essenek a középsőtől, mint a mennyire azok a tarsuson voltak. Ezután a hurkokat kissé meghúzzuk s jodoformga/.e tekercs felett csomózzuk. Hogy mennyire eszközöljük a húzást (feszítést) azt a szükség mutatja, figyelemmel legyünk azonban,
