Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)
1892-08-28 / 4. szám
1892. 4. sz. 39 S Z E M É S Z E T kezménye épen a baloldali heraianopia lesz. Adott esetben is tehát az okot a jobb agyfélbe kell keresuünk. Néha azonban még- körülirtabb helyre sikerül lokalizálni a betegséget. A kérdés a körül forog, hogy magát a tractus opticust érte-e közvetlenül a baj vagy az még magasabban az occipitalis lebeny kérgében fekszik-e. Azon esetekben, a midőn tractus opticus rejti magában a betegséget, akkor a hemianopia typikus, a pupilla reactióját a scotoma területéről fénybebatással nem lehet előidézni, továbbá a szomszédságukban levő többi agyidegek működésében is nem egyszer van eltérés, és pedig, ha már az agyalap a székhely, úgy a hemianopiával ellenkező oldali oculomatorius, abducens, trigeminus, facialis vesznek többé-kevésbbé részt a bántalomban. Csak legritkábban társul ugyancsak ellenkező oldali hemiplegiával s hemianaesthesiával, a mikor a pedunculus cerebri betegségére lehetne következtetni. Máskép áll a dolog, hogy ha a tractus opticus maga ép, de az occipitalis lebeny kérgi állományában rejlik a baj. Megtörténhetik, hogy a hemianopia ilyenkor is typikus, totalis s minden más complicatio nélkül áll fenn. Ilyenkor azonban a scotoma területéről is ki lehet váltani a pupilla reactióját, mert az oculomötorius felé a corpora quadrigeminákhoz haladó rostok elhagyták a többi látóidegelemeket. Nem egyszer társul azonban a liemianopiához azonos oldali hemiplegia, hemianaesthesia, aphasia, monoplegia (muse, levator p. superioris) a szerint a mint a capsula interna vagy Broca-fóle gyrus is bántalmazott. Néha a scotomák alakja is kérgi eredetre mutat, a midőn ugyanis a scotomák nem egy egész fél látótérre terjednek, hanem csak symmetrikus sectoralakúak. Végül a színlátás hiányossága ép szemfenék mellett szintén corticalis bántalom mellett szól. A másik kérdés, mely szóba jön, a bántalom jellege. Vérkeringési zavar, álképlet, abseessusra lehetne gondolni. Adott esetben a gyors keletkezés; fejfájdalmak, valamint minden más kisérő tünet hiánya vérkeringési zavarra mutat, mely minden valószínűség szerint a jobb occipitalis lebeny kérgi részében támadt. Jól megegyezik e felfogással a centrális látás teljes volta, mert épen a legutóbbi időben Förster s Schweigger által közölt esetek — utóbb ismertetni fogom — arra utalnak, hogy a macula lutaeához menő idegrostok központjai úgy a jobb, mint a bal agyfélben külön érhálózattal rendelkeznek. A prognosis azonban még sem kedvező, mert, mint a tapasztalás igazolja, újabb javulás nem várható, sőt ellenkezőleg félni lehet, hogy ugyanazon vérkeringési zavar más érhálózatra is kiterjed. Nagy ritkán megesik, hogy a látótér másik fele is hasonló módon megy tönkre. Förster ír le ilyen esetet. (Graefe’s Archiv für Ophtalmologie, XXXVI. 1.) 44 éves férfi jobboldali látótere hirtelen veszett el. Jelentkezésekor a centrális látás a rendesnek egy harmada. Fejfájdalmakról panaszkodik. Bár lues nem volt kimutatható, higanybekenéseket alkalmazott 5 hó múlva a centrális látás majdnem teljes s 4 évig minden újabb zavar nélkül végezte foglalkozását. Ekkor hegyi kirándulás alkalmával pár napig tartó megelőző látás-zavar után egyszerre teljesen elveszítette tájékozási képességét. Midőn az orvosi vizsgálatra megjelent, tökéletes világtalan benyomását tette, azonban kiderült, hogy a legkisebb betűket is felismerte a centrumban, de a látótér rendkívül kis területre szorítkozott. Az egyes meridiánokban 1°—21/-.0 közt változott, míg felül a centrumig szűkült. A látóélesség a rendes 1/3-n, szemfenék ép, a szervezetben eltérés nincs. A színeket téveszti, a topographikus tájékozás teljesen elveszett. Épen az utóbbi jelenségek támogatják ama feltevést, hogy a. bántalom székhelye az occipitalis lebeny kérge, mivolta pedig az értörzs thrombosisa. A legérdekesebb azonban az, hogy mindkét oldali hemianopia, mint várható lett volna, nem okozott teljes vakságot. Ez csak így képzelhető, ha a legélesebb látás kérgi központjainak külön dús érhálózatuk van s hogy mindkét lebenyben székelnek. Tekintve ama kivételes berendezést, mely úgy a retinában, mint az idegtörzsben a centrális látás nyert, nem csodálható, hogy az a centrumra is kiterjed. így érthető az első roham után bekövetkezett látásjavulás, valamint az is, hogy a centrális eredetű hemianopiák határvonala nem fut szabályosan a két látótér fél középvonalában. Hasonló esetet közöl Schweigger is (Archiv für Augenheilkunde XXII). 73 éves férfi baloldali látótere minden kisérő tünet nélkül hirtelen veszett el, egy évvel később a jobb fél ment tönkre, de e mellett egy minimális látótér a központ körül megmaradt, a látóélesség jó, de hasznát nem vehette. Ez is a mellett szól, hogy a látás kérgi központjának sajátos berendezése van. III. Atrophia nervi optici totalis oculi dextri, partialis oculi sinistri, hemianopia temporalis oculi sinistri. R. F. 30 éves férfi 2—3 év óta heves fej fájdalmak ban szenved, különben egészségesnek vallja magát. Egy év előtt jobb szemének látása romlani kezdett s fél év alatt tönkrement, bal szemével állítása szerint még jól lát. A functionalis vizsgálat kiderítette, hogy a jobb szemen fényérzés sincs; míg a balon a centrális látóélesség teljes 5/5. A színlátás anynyiban mutat eltérést, hogy a vörös és zöld megkülönböztetése bizonytalan, különben jó. A látótér azonban typusos eltérést mutat, a mennyiben aunak bal -- tehát temporalis fele hiányzik. A függélyesen helyezett elválasztó vonal a középtől bal felé fekszik néhány fokkal. Az ép fél kiterjedése felfelé 50°, befelé 55°, aláfelé 70°, tehát körülbelül rendes. A színes látóterek közül legnagyobb a kék, azután jön a zöld s vörös, melyekben nem tud a két szin közt biztosan különbséget tenni, a sárga pedig ez utóbbiakat átszeli. Az objectiv vizsgálat a következő eltérést derítette ki. A szemrések nem egyenlően tágak; a jobb szem, mialatt a bal rögzít a fixált ponttól kevéssel kitér, a szemizmok működéseiben azonban nincs hiány. A segédszervek valamint a törőközegek épek. A jobb pupilla középtág, fényre nem reagál, de convergentiánál igen, a bal pupilla fényre jól mozog, de azt, hogy vájjon a scotoma területéről lehet-e reactiót kiváltani vagy sem, nem sikerült biztonsággal megállapítani. A szemtükri vizsgálat csak a papillára vonatkozó eltérést mutat; a mennyiben mindkét látóideg fő, de főleg a bal a rendesnél jóval fehérebb, lelapult s külső felében a lamina eribrosa likacsai láthatók; az erekben változás nincs s a papilla szabályos korongalakú. Szervezetének vizsgálata, melyet a II. belgyógyászati klinikán (Imrédy Béla dr.) eszközöltek, csak a facialis által beidegzett izmok némelyikének a mozgásnál való kisfoki! visszamaradását mutathatta ki. Mindezekből kiderül, hogy mindkét oldali descendens atrophia nervi optici mellett a jobb szem amaurosisa s a bal szem temporalis hemianopiája van jelen. S ha most e meglehetősen cornplikált bántalom lokalizálását kisértjük meg, úgy nagyon valószínűnek tarthatjuk, hogy agyalapi elváltozással van dolgunk és pedig a kiindulás a jobb nervus opticus körül lehet s innen tovább terjedve, a jobb tractus opticus elroncsolására vezetett. Hogy a székhely nem fekhetik centralisabban, igazolja a látóideg intraocularis részének sorvadt volta, mely nem fejlődik ki corticalis bántalmak eseteiben, valamint az is, hogy a jobb szem teljes vakságával szemközt a bal szem hemianopiája áll fenn, mely viszont a bal tractus opticus ép voltát tételezi fel. Támogatja a lokális eredetet a facialis paresise is. A mi a betegség mivoltát illeti, az valószínűleg valamely daganat álképlet, melynek továbbfejlődése az életerős egyén életét is fenyegeti. SZEMELVÉNYEK. A vasszilánkok elektromágnessel való sikeres eltávolításáról. Dr. Hildebrand Henrik 66 esetről számol be, hol a szemből vasszilánkok eltávolítására kitűnő eredménynyel az elektromágnest használta. 53 esetben sikerült az eltávolítás. Ezek közül 16 betegnél a műtét után állandó jó látást nyert; 15-néJ az idegen test a mellső csarnokban, vagy a
