Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)
1892-08-28 / 4. szám
"rrr5*. 38 SZEMÉSZET 1892. 4. sz. gósak. A jobb szem látása: 3/3fl m. 1'5 d. 5/50, a balé 5/30, üveg nem javít. Pilocavpin-injectiókat kapott s belsőleg jodkalium oldatot. 20 befecskendés után az üvegtesti homályok lényegesen megfogytak, de most látható, hogy a jobb papilla és macula lutaea között fehéres tömeg takarja a retinát, mely egyes szálakkal az üvegtestbe nyomul. A jobb szem látása nem változott, a balé 5/7 ? 13. R. D., 34 éves férfi, 1882. márczius 17-dikén jelentkezett. Látása '/a év óta egy kiállott súlyos betegség óta romlik s ezóta bogarakat lát szeme előtt röpködni. Mindkét szem üvegtestében ködös homály, a jobban sűrűbb részletekkel. A bal látóidegfő duzzadt, a retina körülötte borús, vénák tágabbak; a látás: a jobb szemen 5 méterről olvas újakat, a balon 0'50 d. myopia mellett r>/]5. Pilocarpin-injectiókat kap s hydrargirium bijodatum rubrum pilulákat szed, mire az üvegtest tisztult s a látás a jobb szemen 5/7, a balon 5/5 ? re emelkedett. Mindezen esetekben a retina megbetegedése kisérte a hyalitist. Az oki összefüggés köztük nem olyan világos, mint az előző esetekben, de az tény, hogy az uvea gyuladásának legkisebb nyoma sem volt. IJjra láthattuk, hogy a higanybedörzsölések párosulva pilocarpin oldat-injectiókkal csak ritkán hagytak cserben, még ott sem, hol luesre gyanú sem volt. A 9 dik számú kórleírásnak annyiban van különös érdeke, mert az üvegtestben úszkáló cholestearin-jegeczek is eltűntek, már pedig jól tudjuk, hogy a synchisis scintillans név alatt ismert kórkép, mint öregkori vagy traumatikus eredetű elváltozás épen olyan változatlanul megmarad, mint a geron toxon vagy a papillák agg korban bekövetkező elhalványulása. Iridectomiával e 8 esetben csak egyszer találkozunk s ekkor is igen kedvezőtlen viszonyok között (11. szám), amennyiben lényeges látásjavulás a retinitisből eredő atrophia miatt sem volt várható, az üvegtestre gyakorolt feltűnő hatása azonban ezúttal is igazolást nyert, a mennyiben az üvegtesti homályok, melyek minden kezelésnek ellentállottak, már a műtét után két héttel igen lényegesen megfogytak s a látás is egyik szemen megnégyszereződött. A következőkben olyan esetekkel fogunk foglalkozni, a midőn a hyalitis az uvea megbetegedésével, nagyfokú myopia mellett, Sympathikus gyuladás következtében vagy pedig tisztán minden más complicatio nélkül állott fenn. Keresni fogjuk, hogy létezik e összefüggés vagy pedig tisztán egymás mellett állnak e fenn a kisérő bántalmak. Végül igyekezni fogunk, hogy az egyes alakok szerint meghatározzuk az eljárást, mely által a legjobb eredményeket érhetjük el. (Folytatása következik.) Klinikai közlemények. Grósz Emil dr. tanársegédtől. I. Gyujtótokdarab eltávolítása az elülső csarnokból. G. J. 10 éves fiú jelentkezése előtt egy héttel gyújtótokot sütött el s ennek egy darabja szemébe pattant. Azóta e bal szemen mitsem lát. A következő állapotban vettük fel a budapesti egyetemi szemkórházba : A bal szemrés csukottabb, a conjunctiva ágazatosan belövelt, a corneát élénk ciliaris injectio övezi. A cornea alsó harmadában belülről a limbustól kiinduló kissé alá s kifelé haladó 3 mm.-nyi szürke vonalas homály, melyhez az iris megfelelő részével oda tapadt. A csarnok sekély, vize zavaros. Az iris szálazata elmosódott, bágyadt, puffadt szövetű s a lapján kivid alul csillogó, körülbelül 2 mm.-nyi éles szélű sárgálló idegen test mélyed be, mely körül szürkés bolyhos tömeg (izzadmány) foglal helyet. A pupilla szűkes, szabálytalan, csipkés szélű, területéből a duzzadó, szürke, átlátszatlan lencse tolakodik előre. A szem feszülése Otensiója) rendes. Látás csak jó fényérzésre s projectióra szorítkozik. Másnap iridectomia segélyével kisérlettük meg a gyujtótokdarab eltávolítását. A sebkészítés landsával történt az idegen test mellett. A kimetszést bő vérzés követte, az idegen test azonban sem a csípő szárai közt, sem a csarnokban nem volt található. Az operálást csak csekély izgalom követte s a vér felszívódása után, 5 nappal később, az idegen test újra láthatóvá vált eredeti helyétől alá-felé a kis iris coloboma mellett. Az első beavatkozás után 10 nappal Graefekéssel alá-felé lebenyes sebet készítettünk s ezúttal úgy látszott, hogy a bőven ürülő lencserészletek s kihúzott izzadmány hártyák között sikerült a rézdarabkát is eltávolítani, de nem lelhettük meg. Újólag csak csekély reactio követte az operálást s két hét múlva csekély ciliaris injectióval távozott. A csarnok alját ekkor még lencserészletekből s izzadmányhártyából álló tömeg foglalta el A pupilla területében hályogrészek, az iris még bágyadt volt. Az idegen testnek semmi nyoma. Két hóval később újra jelentkezett, a midőn a különben békés szemtekén csak kívül alul volt ciliaris injectio látható, melynek megfelelőleg a cornea szélén a kissé jobban elődomborodó s diffuse homályos szöveten át az idegen test a csarnokban újra látható, az eredeti sérülés helyét a cornea alsó harmadában vízszintesen fekvő vonalas heg jelzi, melyhez az iris odatapad. A csarnok sekély, pupilla szűk, körtealakú, excentrikusán alá-felé helyezett, területét valamint az irisben alul helyt foglaló colobomáét fehéres szürke hártyás tömeg foglalja el. Az iris szövete csillog, corpus ciliare érintésre nem fájdalmas; fényérzés és projectio jó. A másik szem teljesen ép. Felvétele után másnap keskeny Graefe-késsel a limbusban alul körülbelül 2 mm. magas lebenyt készítettünk, miközben az irisnek a heghez való odatapadását is leválasztottuk (tehát egyszersmind sphincterolysis anterior). Az idegen testet Liebreich-féle csípővel megfogtuk s sikerült kihúzni. Ezután Wecker legújabb alakú mindkét végén hegyes csípő ollójával behatoltunk s egy jókora metszést ejtve az irisben s a pupillát elzáró hártyában éppen a központon fekvő pupillát képeztünk (iridotomia). Az operálást csak igen csekély izgalom követte, mely 3 nap alatt annyira csökkent, hogy a teke elhalványodott s a pupilla tágult, 10 nap múlva teljesen békés szemmel távozott. A pupilla csipkés szélű, az irisben alul coloboma, melynek belső szára a régi heghez tapad. A látás convex 9 0 dioptriával s/20. II. Hemianopia homonyma sinistra. U. K. 45 éves férfi jelentkezése előtt pár nappal észrevette,; hogy a testének bal oldala felé eső tárgyakat nem látja. Az objectiv vizsgálat kiderítette, hogy sem a szemek mozgató készülékében, sem a segédszervekben, sem magán a szemgolyón a legkisebb eltérés sincs. A tükri vizsgálat tökéletesen ép szemfeneket mutatott ki. A látás mindkét szemen I'O dioptria manifest hypermetropia mellett 5/3 teljes. Convex 2'5 dioptriás üveggel pedig rendes munka távolban jól olvas. Az eltérés egyedül a látóterekre vonatkozik, a menynyiben mindkét szem baloldali látótér fele egészen hiányzik. A választó vonal függélyes, de pár fokkal a középvonaltól bal felé helyezett. Az ép fél kiterjedése a bal szemen fel, be- és aláfelé mindenütt 60°, míg a jobb szemen felül 50°, kívül 85°, alul 70°, tehát körülbelül a rendesnek megfelelő. Szervezetének vizsgálata, melyet az I. belgyógyászati klinikán voltak szívesek eszközölni (Tauszk Ferencz dr.) fokozott patellaris refiexen s intendált mozgásoknál tanúsított némi remegésen kívül semmi feltűnőbb elváltozást nem mutatott. Hogy homonym hemianopiával van dolgunk, az kétségtelen s ezzel már ki is zártuk a nervus optikus bántalmazottságát. Ha még az elképzelhető volna, hogy a fel látótér egyik szemen a megfelelő látóideg részleges bántalma folytán menjen tönkre, de az lehetetlen, hogy mindkét látóidegnek épen a fél látótérnek megfelelő rostjai legyenek működésképtelenek. A chiasmán túl kell tehát a baj székhelyének lennie, a hol az idegrostok részleges keresztezése folytán egyoldali betegség mindkét szem látására befolyást gyakorolhat. így a jobb tractus optikus bántalma maga után vonja a jobb retina temporalis, s a bal retina nasalis felének vakságát, ennek pedig követ
