Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1891-12-20 / 6. szám
64 SZEMÉSZET 1891. 6. sz. (állítólag a láng is perzselte), s két heti szenvedés után hozzám jővén, már izzadmány által lezárt pupillát, lágy szemet s igen bő váladékot találtam nála. A szem elsorvadt. Hogy itt épen a sebbe nőtt irisnek volt-e szerepe, nem lehet megállapítani. De bizonyosan nem volt a másik esetben. Egy 50 éves helybeli, egészséges asszonynak, kinek bal szeme is hályogos, ez évi (1891) áprilisban operáltam jobb szemét; a lefolyás ideális volt, a szem meg sem pirosodott, látása 2%o volt, de a láta közepén átvonuló keskeny secundaria bántotta egy kissé. A seb a limbusba esett, teljesen jól forradt, a szivárvány egészen szabad volt, a coloboma 4 mm. széles és tiszta. Junius végén, tehát mintegy bárom hónappal az extractio után, a nő kivánságára discindáló tűvel egy metszést tettem az utóhályogon keresztül, mely széthúzódott. A szem két napig be volt kötve, s a nő a harmadik napon halvány szemmel, tág pupillával bejött kórházi rendelésre (a discissio után haza ment volt) és kért, hogy szemét kötetlenül hagyhassa. Megengedtem ezt s szürke szemüveggel ment haza felé. De e közben viharszerű szél és eső indult meg, mely őt lakásáig, jó fél óra hosszat paskolta. Másnap heves fájdalmak miatt jött be a kórházba, hol én az irist zöldesnek, a szemet erősen belöveltnek s a sugártájat igen érzékenynek, sőt a csarnokvizet is kissé zavarosnak találtam ; e mellett az extractio sebének helye duzzadt volt és szürkésen infiltrált. Minden igyekezettel daczolt a nagyfokú iufectio; másnap chemosis és szemhéjvizenyő, harmadnap kidülledés mutatkozott s a panophthalmitis ismeretes képe állott elő; a forradás felett tályog képződött, mely áttört; a szemgolyó elsorvadt. De az egész idő alatt tiszta volt s mai napig is tiszta a szaruhártya, miből azt következtetem, hogy a discissio nem volt a fertőzés oka, hanem az igen hideg erős szél kavart a szembe olyan fertőző anyagot, mely előbb a kötőhártyát s azután a régi sebhelyet inficiálta. Az extractio forradásának erősebb vagy gyengébb voltát, a sebajkak összetapadásának pontosabb vagy lazább, a köztük képződött összekapcsoló szövetnek vékonyabb vagy vastagabb voltát nem tudjuk elég jól megítélni a gyógyult szemen ; pedig a szem ellenálló képessége ily hevesebb fertőzésekkel szemben ezektől függ. Hogy mily csekély néha a forradás szilárdsága, nem egyszer tapasztaltam, ha olyan utóműtétet kellett végeznem, mely lándsaszúrást kívánt. Emlékszem egy esetre, hol a legalább is 6 hetes forradás az alatta beszúrt lándzsa feszítésére megnyílt; egyébkor pedig olyan érzésem volt a beszúráskor, hogy a sebtáj enged s jobban bemélyed alatta a szaru, mint hasonló keménységű szemen különben szokta. Az operált szemek sebtájékának állapota elbocsátáskor oly fontos a szem későbbi sorsát illető prognosisra nézve, hogy a különböző szemorvosok eredményéinek alapos összehasonlítására legfontosabb eszköznek tartanám minden operált szem lefotografálását az elbocsátás idejében; ma már, a kitűnő moment-fotografiák korszakában, nem volna nagy feladat, sőt ha nem épen operált hályogos szemeket is, de másféle szembajokat külföldön sok helyen másolnak így le. Százanként egymás mellé állítva az ily képeket, igen jól megláthatnék, melyik műtétmódnál lesz szabadabb, tisztább a sebtáj. Ez pedig nem a legkisebb jelentőségű körülmény. A szemsérülésnek egy érdekes esete. Lippay Sándor dr. szemklinikái gyakornoktól. A szembetegségeknek l'40/0-a esik a szemsérülésekre oly egyéneknél, a kik a 15-dik évet meghaladták. Nem nagy szám ez oly szervre nézve, a mely egy oldalról, mellűiről csaknem egészen védetlenül van hagyva. Az összes szemsérüléseknek pedig 56 % - át idegen testek által történt sértések teszik ki, akár behatolnak már azok magába a szembe vagy segédszerveibe, akár nem. Helyzeténél fogva érthető, hogy a cornea a legtöbbet szenved az idegen testek által, utána jön mindjárt a conjunctiva, a szem többi részei messze elmaradnak ezek mögött. Ismeretes, hogy mily következményekkel felel a szem a sérülésekre, legsúlyosabb természetesen ez akkor, ha a sérüléssel a fertőzés is közreműködik. Csekély számot tesz ki a sérülések statistikájában az orbitalis zsír- és kötőszövetnek, a melyhez a Tenon-tok is tartozik, a sérülése. Sokszor megtörtént ugyan, hogy az ezen tájon történt zúzódások, sebzések, idegen testek behatolása vagy műtétek (tenotomia, exstirpatio glandulae lacrym.) után, a zsír- és kötőszövetnek gyuladása állott be; mégis például a Tenon-tok megnyitása ritkán fenyeget hasonló veszedelemmel, a mi, tekintve más savós űröknek viselkedését, meglepőnek mondható. Conheim a Tenontoknak ezen viselkedését az ő gyér edényezéséből magyarázza meg. Sokkal gyakoribb okai a zsír- és kötőszövet gyuladásának, a szomszédságban lefolyó genyes gyuladások, infectiosus bőrgyuladások (orbáncz-furunkulus) vagy általános fertőzési bajok (lépfene, gyermekágyi láz, takonykór). A gyuladás genyes természetű. Szelidebb lefolyású, nem genyes természetű — vagy csak ritkán az — orbitalis zsír- és kötőszövetgyuladást, tenonitis név alatt, számosán észleltek s írtak le az ifjabb időben. A legtöbben nem szószerint értelmezik a bajt, mintha egyedül s kizárólag a Tenon tok gyuladásáról lenne szó, a mi alig volna elképzelhető, lévén a Tenon-tok az | orbitalis kötőszövetnek csak legmellsőbb része, mivel abból j szedődik össze, tehát a tenonitis alatt az orbitalis kötőszövet| nek a gyuladását kell érteni, a melyhez kisérő tünetképen | csatlakozik csak a Tenon-tok gyuladása. Némely észlelő azonban klinikai megfigyelései alapján jogosnak véli a primaer és direkt fellépő tenonitis diagnosisát. Tehát lehetségesnek vélik a Tenon-toknak elsődleges gyuladását, a melyről azután átmehet a gyuladás a tokkal oly szoros összefüggésben levő kötőszövetre és chorioideára. A Tenon tok gyuladására alkalmat szolgáltató okok gyanánt szerepelnek eltekintve a panophthalmitis és orbital phleg! monetől: a szemtekét mellűiről érő trauma, tenotomia, meghűlés, egy észlelő látta a gyuladásnak metastatikus úton vaíó fellépését is diphtheria mellett. A tenonitist jellemző tünetekre nézve a különböző észlelők más-más jeleket tartanak jellegzőnek, nagyobbára megegyeznek, s ezek: szemhéj- és kötőhártyabeli vizenyősség, a szemteke protrusiója, valamint annak hirtelen fellépő mozgathatlansága vagy korlátolt mozgása; oly tünetek, a melyek mind a szemiiregbeli kötőszövet gyuladásánál is feltalálhatok s csak talán ezeknek mérsékeltebb kifejlődési foka, valamint a tünetek fellépésének sorrendje képes a kettő között elhatározó különbséget tenni. A látás sorsa nagyon különböző. Erre nézve befolyással van a gyuladásnak oka, az esetleges traumának nagysága, a gyuladásnak tartama s lefolyása, hogy átterjed-e a szomszédos részekre vagy nem. Ezek szerint lehet az eredmény teljes látás vagy mégfogyhat a vakságig. Az alább leirt sérülés következményeit a Tenon-tok megsértése után annak gyuladása s a gyuladásnak a Tenontokkal közvetetlenül összefüggő képletekre való átterjedése által vélem magyarázhatnak. F. P. 28 éves lakatosnak 1890. október 25 dikén délelőtt munkaközben egy, körülbelül 10 cm. hosszú, vastagabb fajta hideg vasdarab vágódott a jobb szeméhez, ezen oldala felől. A csapás oly erős volt, hogy szédelgett tőle, csaknem „magánkívül lett‘‘. A szenvedett sérülés után 2—3 órával a klinikára jött. Állapota a felvételkor a következő: Az orrhát jobboldali felén félkrajczárnyi felületes zúzott seb van. A jobb szem környéke az arcus superciliaris belső vége felett mérsékelten duzzadt, kissé vörös, szintúgy a szemhéjak is, a felső szemhéjon azonban jelentékenyebb a duzzadás. A felső szemhéj belső harmadában 5 mm.-re a szemhéjszéltől, fel- és kifelé terjed egy 2 cm. hosszú, 3—4 mm. széles, kissé ívalakú, meglehetős sima szélű sebzés, melynek gyenge convexitása a felső szemgödri szél felé néz. A sebzés a szemhéjon nem hatol át. A szemrés zárt, tökéletesen szét nem nyitható, belőle a köny bőven pereg. A szemhéj tapintásra lágy. Kissé rugalmas. Az összes conjunctivák belöveltek, A szemteke kis fokban protrudált, erősen belövelt, mozgása, minden irányban korlátolt, alig mozog 1—2 mm,-re, s fájdalmas a mozgatása. A cornea közepén, a külső pupillaris szél előtt kezdődő, a corneát áthatoló sebvonal alakú seb halad a limbus belső széléig, melynek
