Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1891-12-20 / 6. szám
1891. G. sz. S Z E M É S Z E T 65 folytatása látható a sclerán, a conjunctiván s Tenon-tokon 4—5 mm. hosszúságban. Csarnok nincs, az iris a corneához fekszik, a pupilla kerek, szűkös. Kézmozgást lát a szem előtt, fényérzése, projectiója jó. Délután jeges borogatást kap. Estére a fájdalom, duzzadás és a szemteke protrusiója nagyobbodik. A szemhéjon s az orrháton levő sebszéleket összevarrtuk. A jobb halántékra 4 pióczát kapott. 26-dikán. A felső szemhéj duzzadása nagyobb fokú, vizenyős. A szemteke vörösebb, a fájás nem csökkent. Az egyesített sebszélek összetapadtak. Iucisio canthi externi-t végeztünk. A vérzés csekély, benne egy két apró légbuborék látható. A felső szemhéj tapogatásakor a bőr alatt serczegés érezhető. A szemhéj felső széle felett, a szemgödör széle alá gyakorolt hosszabb nyomogatásra, mit bővebb vérzés előidézése czéljából tettünk, a bemetszett külső zúgból, apró finom légbuborékokkal sűrűn kevert bővebb vérzés állott be. Utána feszítő fájdalma csökkent, a felső szemhéj duzzadása kisebb fokú, a protrusio azonban nem változott. Kp. Napjában 3 szór egy óráig tartó jeges borogatás, utána atropin. 29-dikén. A szemhéjak duzzadása csökkent valamit. A cornealis seb elzáródott, helyén szürke vonal látszik, a cornea többi része átlátszó, a csarnok helyreállott, a pupilla kerek, szűkes. A szemteke protrusiója alig csökkent valamit. A kezelés a régi. A gyógyulás lassan haladt. November 16 dikán a szemhéjak lelohadtak, a szemteke még igen kis fokban protrudált, a mozgása kissé még akadályozott. A szem felső fele gyengén injiciált, kissé fénykerülő. A corneán vékony hegesedés jelzi a sérülés nyomát szintúgy a sclerán is, a mely helyen a conjunctiva a begedéshez rögzített. Az üvegtesten rögös homályok kóvályognak. A papilla duzzadt, szürkés-vörös, határai elmosódottalc, a szomszédos retina kis terjedelemben borús, különösen a főbb vénák mentén, a vénák tágak. A szem előtt olvas ujj;>kát, fényérzése, projectiója jó. Kp. Meleg bórvizes borogatás, higanykenőcs-bedörzsölés. Elbocsátjuk. November 30-dikán. A szem halvány, jól mozog miuden irányban. Üvegtestbeli czafatok gyér számmal, a papilla halványabb, még elmosódott határú, a szomszédos retina borússága eltűnt. Három méterről olvas ujjakat. Deczember 7-dikén. A szemfeuéki kép ugyanaz. Öt méterről olvas ujjakat. Később nem jelentkezett. Nem mindennapi jelenség, hogy szemsérülés után, ennek következtében protrusio bulbi, emphysema palpebrae és neuroretinitis lépjen fel. A szóban forgó jelenségek magyarázása megkísérthető többféle alapon. A szemteke protrusióját — habár ritka esetben, de mégis — okozhatja levegő. Ezen feltevésre indíthatna azon körülmény, hogy a protrusio sérülés után állott elő, s hogy a felső szemhéj bőrében emphysemát találtunk. De viszont kizárja azon körülmény, hogy a sebzés nem volt mély a palpebrán, sem a szemhéj porczát, sem a septum orbitalet nem vágta át, valamint hogy ekkor nyomogatásra csökkennie kellett volna a protrusiónak. A szemüreg medialis fala hátulsó részének megrepedése esetén, — a mikor ép septum orbitale mellett okozhat az orbitalis emphysema protrusiót — befogott orral való kifúvási kísérletre a protrusiónak nagyobbodni kellett volna. Jelen esetben ez sem volt meg. Okozhatná talán a protrusiót vérzés, mely a szemet ért sérülés után a szemteke mögötti zsír- és kötőszövetben jött létre, az izmok által határolt kúp belsejében. Nem bizonyos dolog azonban, hogy ily vérömlések a látóidegre gyakorolt nyomásuk által oly jelentékeny látási zavart s elváltozást hozzanak létre, mint a milyen ez esetben kifejlődött. Az egész dolognak kifejezett gyuladásos képe volt. Az egész folyamatban részt vett képzeteknek gyuladása nem fertőzési (genyes), hanem mechanikus úton jött létre. A legtöbb valószínűséget nyújt, s a többi jelenségek magyarázására is alapot szolgáltat azon felvétel, hogy a szem belső oldalán a Tenon-tokot is ért sérülés következtében legelőször is ennek gyuladása állott be. Ennek minden tünete föl volt található, mint a gyors fejlődésit exophthalmus, mozgathatlanság stb. A gyuladásban azután részt vett a tokkal összefüggő s a behatásokra oly érzékeny, könnyen gyuladással felelő orbitalis kötőszövet is. Ezeknek a seroso-fibriuosus gyuladása okozta a protrusiót, a szemmozgások korlátolt kivihetőségét a fájást. A szilárd falakkal határolt térbe foglalt, szövetek duzzadása folytán, a látó idegre gyakorolt nyomás és vérpangás már magában véve megfejtenék a papillán beállott változásokat, ha nem volna sokkal közelebb fekvő dolog a gyuladásnak a látó idegre való átterjedését felvennünk, a mely hogy nem maradt retrobulbaris, mutatta annak szemtttkri képe, valamint hogy ahhoz még hyalitis is társult. A mi a felső szemhéj emphysemájának magyarázatát illeti, nem hanyagolható cl azon kérdés, vájjon nem történt-e itt a belső orbitalis fal mellső részének, nevezetesen a könyesontnak a törése, mikor a sérülés az orrhát jobb oldalán lévén, oly közel esett hozzá. Ebbéli feltevésünk valószínűségét azonban nagyon alászállítja azon körülmény, hogy directe a könycsont felett nem találjuk a sérülésnek nyomát, sem ott emphysema nincs a kötőhártyában, sem pedig betartott orral való kifúvásra nem nagyobbodik, a mi az orrüreggel való közlekedésre mutatna, Föl kell tételezni, hogy az a bőrben sebzés után más helyen is létrejövő emphysema módjára állott elő ; hogy tehát a szemhéj bőre alatt levő oly laza kötőszövet duzzadásnak indulva a sebnyiláson át magába szívta a levegőt. Később a sebszéleket összevarrtuk s az gyorsan összetapadt. 1891. deczember 1-én hurutos panaszokkal jelentkezett a beteg a klinikán. A conjunctivák mérsékelten, ágasan belöveltek, kis könyezés van jelen. A jobb cornea belső szélén egy 3 mm. hosszú, háromszög alakú, hegben végződő conjunctivakettőzet foglal helyet. Ennek fejétől kifelé látható vékony vonal alakjában a régi sérülés nyoma. Az üvegtest tiszta. A papilla belső fele még borús, elmosódott határú, szintúgy borús még a szomszédos retina is, a papilla külső fele halvány, kissé lapos. A papillától kifelé 3 papillányira, a chorioideában annak rendes színénél sokkal halványabb rózsaszínű vonalakból alkotott hálószerű kinézésű terület, ettől felfelé kiindulólag, folytatásaképen, körülbelül '/j papillányi vastag, az előbb említett vörös színű, részben sima, részben csipkés szélű csík húzódik félkör alakban, párhuzamosan az aequatorral, körülbelül a szem fenék középvonaláig, mely felett a retinalis edények elhaladnak. E csík középső részén 1/2 papillányira kiszélesedik egészen éles határú szélein, s részben benne is pigment rögök vannak elszórva. E helyen edények nem láthatók a mélyben, színe kékes fehér, hossza 2 papillányi. Lefelé az előbb említett csíkhoz hasonló, de rövidebb s keskenyebb félköralakú csík látható, v = 5/50. A chorioidealis ruptura helye s alakja megfelelő a szemtekét ért sérülésnek, mivel a vasdarab az orról pattanva vissza, a szemtekét alulról belülről találta. A chorioideában látható halványvörös csíkok, talán az ütéskor beálló feszülés növekedése által a chorioideában létrejött feszülésnek, szövettágulásnak és ritkulásnak felel meg, míg ott, hol a feszülés a legnagyobb fokát érte el, chorioidealis rupturára vezetett. KÖNYVISMERTETÉS. Gemeinfassliche Darstellung der Refractions-Anomalien mit Rücksicht auf Assentirung und Superarbitrirung nach dem gegenwärtigen Standpunkte der Ophthalmologie und mit Berücksichtigung der einschlägigen Instructionen und Verordnungen seit dem Jahre 1874. Dr. Karl Hoor. 86 oldal. A katonaorvos gyakran jut azon helyzetbe, hogy az ujoneznak vagy a tényleges katonának látóélességét s szemének fénytörését pontosan kell meghatároznia. Minthogy azonban épen a katonaorvos a szem fénytörésének meghatározásánál gyakran a legfurfangosabb csalásnak van kitéve a vizsgált egyén részéről, azért szükséges, hogy az eszközölt vizsgálat eredménye teljesen független legyen a vizsgált személy akaratától. Ezen czélra valók a fénytörésnek szemtükörrel való meghatározó módjai. A katonaorvosok jó része azonban nem spe-
