Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1891-02-22 / 1. szám
10 SZEMÉSZET 1891. 1. sz, dését és újabb túltengését okozhatja. Ha valami külső bántalom irritálja az epithelt, ez ismét megbetegszik és befolyásolni fogja az adenoid-sejteket; így jöhet létre a recidiváló gyuladás. (Mandelstam 1. c. pag. 87.) A fentebb említett csőalakú mélyedések falai könnyen összenőhetnek és így valóságos kis cysták képződhetnek a beteg conjunctivában. Már Iwanow figyelmeztetett arra, hogy az epithelnek ily bemélyedései által keletkezett cystákban, igen sokszor detritus képződik, a mely ott marad és irritálhatja a szomszéd szöveteket; ezért találunk a detritus szomszédságában legtöbb lymphoidsejtet. A papillaris túltengést is követheti kötőszövetszaporodás, de az egész más jelleget szokott felvenni, mint a trachoma hegedése. A papillaris túltengés kötőszövete csak vékony szál, vagy vékony réteg; a conjunctivának csak a felszínes rétegét, illetőleg kimondva határozottan, csak a subepithelialis réteget foglalja el, a mélyre nem hat, a szomszédos részekkel, például a szemhéj kemény kötőszövetével nem kapaszkodik össze, mindig puha marad és sclerosist nem mutat. Ha papillaris túltengésnél erős hegedést találunk, úgy az nem tiszta papillaris, hanem trachomával vegyes túltengő volt, vagy lehet, hogy az erős hegedés a kezelő orvos hibája, a ki túl erős edző szerekkel akarta gyógyítani a betegséget. Már fentebb említettem, hogy a trachomás szembetegség a szemhéjat is, nevezetesen a szemhéj kötőszövetét megtámadja. Eleinte csak hyperaemia mutatkozik benne ; finom vérerek egész sora húzódik rajta át; ezek mentén egész tömege van a finom lymphoid-sejteknek; e mellett diffusbeszürődés is látható; a lymph-sejtek egész a Meibom-féle mirigyekig eljutnak; a mirigyek is megbetegednek, bő váladékukat nem tudják kiüríteni, infarctusok képződnek benne. A szemhéj kemény kötőszövetének infiltrált helyén a visszafej lődés processusa lép előtérbe: az egész szövet piszkos-sárga lesz, finom szemcsék egész tömege van benne, a rostos kötőszövet megfogyott. Később valóságos sorvadás és keményedés tünetei mutatkoznak benne. A legveszedelmesebb complicatio a trachomás szembetegségnél a cornea megbetegedése: a corneán, illetőleg annak felszínes rétegében egészen újonnan képződött szövetréteg támadt, ezt pannusnak nevezik. A pannus alapszövete igen finom hálózat, melynek közeit lymplioid-sejtek töltik ki; tehát a pannus körülbelül olyan, mint a trachomás conjunctiva adenoid-rétegének megbetegedése. A pannus bőven el van látva vérerekkel. A pannus eleintén csak a cornea felszínes rétegeit támadja meg, illetőleg a Bowmanhártya és az epithel réteg közé helyeződik, az epithel-réteg eleinte ép, később kifoszlik, maga a pannus is apró csomós vastagodásokat mutat, a mely megvastagodást apró lymplioidsejtek képezik; így egész olyan képet ad, mint a trachomás conjunctiva. Később azonban a Bowman-hártya is tönkre megy és a cornea szövetébe is behatolnak a lymplioid-sejtek. Később azonban a pannus sejtjei megnyúlnak és orsóalakú kötőszövetté lesznek ; a cornea felszínét ilyen kötőszöveti hártya, az úgynevezett pannus siccus borítja. Ez volna körülbelül a régi leírása a pannus liistologiájának. Bühlmannnak (Ueber den histologischen Bau des trachomatösen Pannus. Arch. f. 0., Bd. XXXIII. 3. p.) kutatásai más fejlődési módot derítettek ki. Rählmann ezeket mondja: A pannus legkezdődleges szakából vizsgálati adatai nincsenek. A későbbi stádiumban ezeket találta: a cornea epithel-rétege, a Bowman-fele hártya teljesen ép volt; a Bowman-féle hártya alatt a corneának tulajdonképeni szövete nagyon sűrűn infiltrálva volt lymphoidsejtekkel, de a cornea szövete még nem volt szétroncsolva. A cornea szövete vizenyősen duzzadt volt. Itt-ott talált sejtcsoportokat, melyek mint sejtfészkek a Bowman féle hártyába, sőt az epithel-rétegbe is belejutottak. A csomók olyan képet mutattak, mint a valóságos folliculusok. Ebben a stádiumban sem a cornea szövetében, sem annak epithel-rétegének felszínén egyenetlenségek nem voltak láthatók. A pannus tovább fejlődésénél a cornea szövete még inkább megduzzad; felszíne szürke, kissé sárgáié lesz; a duzzadt terület mintegy különálló réteg mutatkozik, mely a cornea közepe felé elég élesen van határolva; a Bowman-féle hártya is elváltozást mutat, az infiltrált területen új szövetréteg képződik, mely valóságos adenoid-szövetszerkezetet mutat. Az újonnan képződött szövetben igen sok véreret és fehér vérsejtekkel megtelve lymph-útakat és hézagokat talált. Az infiltratio csak nagyon heveny esetekben lép a Bowman-féle hártya mellső felszínére és az epithel-rétegre; ez utóbbi oly erősen lehet infiltrálva, hogy alig lehet az epithelt felismerni. Loco citato 12. lapján így szólt: „Anfangs liegen die Rundzellen in den Säftekanälen der Kittleiste, welche das Epithelstratum durchsetzen. Häufig kommt es zu starker Ausdehnung derselben, so dass Rundzellennester innerhalb des Epithels entstehen, welche wie kleine Epithelabscesse sich ausnehmen “ Nagyobbfokú pannusnál a Bowmann-féle hártya is tönkre megy. Rählmann a fentemlített adenoid-szövetben néha valóságos folliculusokat is látott. Az újonnan képződött adenoidszövet tömörülése folytán a fentebb már említett pannus siccus képződik; a tömörülés először a vérerek szomszédságában kezdődik. Rählmann (Aetiologische Beziehung zwischen Pannus und Trachom, A. f. 0. Bd. 33. II. p. 113) igen érdekes észleleteket ismertet: a pannus apró kis csomócskák képződésével jár, és az egész pannosus processust önálló betegségnek tartja és oly módon formulázza véleményét, mintha a pannus a cornea trachomája lenne. A trachomás szemgyuladásnál a főváltozás, mint láttuk, a kötőszövet túlságos képződésé, a hegszövetképződés, a mely tönkre teszi az egész conjunctivát. A histologiai kutatások kimutatták, hogy a kötőszövet csak azon lymphsejtekből képződik, a melyeknek sok protoplasmájuk van. E szempontból bírálva a hegedés nincs hozzákötve sem a trachoma-csomókhoz, sem a túltengett papillákhoz. A histologiai kutatásoknál láthatjuk, hogy azon erős hegedő szövet, a mely a trachomás conjunctivában képződik, a mély és nem a felszínes rétegekből indul ki; a mély rétegekből, a hol sok a vérér, a mely bőven szállítja a sejteknek a tápláló anyagot, hogy azok tovább fejlődve, magasabb fokot érjenek el növekedésükben. A trachoma-csomóban eleinte nincsenek vérerek; későbben igen kevés és igen vékony, úgyszólván csak capillaris ér húzódik bele. A trachoma-csomó nem producál kötőszövetet; az közönségesen szétesik és felszívódik, vagy mint fentebb láttuk, néha helyét detritus jelöli. A veszedelmes sok kötőszövetet a conjunctivának adenoidrétegét elfoglaló lymphsejtek adják : ezek lassan megnyúlnak, szálakká alakulnak, egymással összefonódnak; a vérereket összenyomják és így megy tönkre a conjunctivának minden eredeti szövete; az egész kötőszöveti hártyává lesz. Vele tönkre mennek a netalán még jelenlevő trachoma-csomók is. így áll elő a trachomának magától való gyógyulása, persze csak relativ gyógyulás ez, t. i. lymphoid-sejtekkel való beszűrődés és csomóképződés nem állhat többé elő. A tarsalis conjunctivának van a legtöbb vérere, azért a trachoma hegedése is itt lesz a legerősebb. (Folytatása következik.) KÖNYVISMERTETÉS. Útmutató a szemészetben. II. rész. Csapodi István dr. 454 1. Ifj. Nagel Ottó kiadása. Ára 2 frt. A „Szemészet“ legutolsó számában ismertettük Goldzieher szemészeti tankönyvét és most ismét egy szemészeti compendium megjelenését üdvözölhetjük; értem Csapodi dr. „Útmutató a szemészetben“ czímű munkájának II. részét, melynek I. része 1889. év vége felé jelent meg. IIa meggondoljuk, hogy még a közel múltban oly gyakran hallhattuk a magyar tankönyvek hiányának panaszát, úgy igazán őszintén örülhetünk, ha a szemészeti szakmában egyszerre két oly könyv jelenik meg, mely úgy az orvosnövendéknek a tanulásnál, mint a gyakorló orvosnak a betegágynál útmutató és tanácsadóul szolgálhat. Örvendetes az pedig annál is inkább, mivel eddig az orvosnövendék a klinikai előadásokon hallottak megújítása czéljából oly jegyzetekre volt utalva, melyek gyakran a valódisággal össze nem egye-
