Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1891-02-22 / 1. szám

10 SZEMÉSZET 1891. 1. sz, dését és újabb túltengését okozhatja. Ha valami külső bánta­­lom irritálja az epithelt, ez ismét megbetegszik és befolyásolni fogja az adenoid-sejteket; így jöhet létre a recidiváló gyuladás. (Mandelstam 1. c. pag. 87.) A fentebb említett csőalakú mé­lyedések falai könnyen összenőhetnek és így valóságos kis cysták képződhetnek a beteg conjunctivában. Már Iwanow figyelmeztetett arra, hogy az epithelnek ily bemélyedései által keletkezett cystákban, igen sokszor detritus képződik, a mely ott marad és irritálhatja a szomszéd szöveteket; ezért találunk a detritus szomszédságában legtöbb lymphoidsejtet. A papilla­ris túltengést is követheti kötőszövetszaporodás, de az egész más jelleget szokott felvenni, mint a trachoma hegedése. A papillaris túltengés kötőszövete csak vékony szál, vagy vékony réteg; a conjunctivának csak a felszínes rétegét, illetőleg ki­mondva határozottan, csak a subepithelialis réteget foglalja el, a mélyre nem hat, a szomszédos részekkel, például a szem­héj kemény kötőszövetével nem kapaszkodik össze, mindig puha marad és sclerosist nem mutat. Ha papillaris túltengés­­nél erős hegedést találunk, úgy az nem tiszta papillaris, hanem trachomával vegyes túltengő volt, vagy lehet, hogy az erős hegedés a kezelő orvos hibája, a ki túl erős edző szerekkel akarta gyógyítani a betegséget. Már fentebb említettem, hogy a trachomás szembetegség a szemhéjat is, nevezetesen a szemhéj kötőszövetét meg­támadja. Eleinte csak hyperaemia mutatkozik benne ; finom vérerek egész sora húzódik rajta át; ezek mentén egész tömege van a finom lymphoid-sejteknek; e mellett diffus­­beszürődés is látható; a lymph-sejtek egész a Meibom-féle mirigyekig eljutnak; a mirigyek is megbetegednek, bő vála­dékukat nem tudják kiüríteni, infarctusok képződnek benne. A szemhéj kemény kötőszövetének infiltrált helyén a vissza­fej lődés processusa lép előtérbe: az egész szövet piszkos-sárga lesz, finom szemcsék egész tömege van benne, a rostos kötő­szövet megfogyott. Később valóságos sorvadás és keményedés tünetei mutatkoznak benne. A legveszedelmesebb complicatio a trachomás szembeteg­ségnél a cornea megbetegedése: a corneán, illetőleg annak felszínes rétegében egészen újonnan képződött szövetréteg támadt, ezt pannusnak nevezik. A pannus alapszövete igen finom hálózat, melynek közeit lymplioid-sejtek töltik ki; tehát a pannus körülbelül olyan, mint a trachomás conjunctiva adenoid-rétegének megbetegedése. A pannus bőven el van látva vérerekkel. A pannus eleintén csak a cornea felszínes rétegeit támadja meg, illetőleg a Bowman­hártya és az epithel réteg közé helyeződik, az epithel-réteg eleinte ép, később kifoszlik, maga a pannus is apró csomós vastagodásokat mutat, a mely megvastagodást apró lymplioid­­sejtek képezik; így egész olyan képet ad, mint a trachomás conjunctiva. Később azonban a Bowman-hártya is tönkre megy és a cornea szövetébe is behatolnak a lymplioid-sejtek. Később azonban a pannus sejtjei megnyúlnak és orsóalakú kötőszövetté lesznek ; a cornea felszínét ilyen kötőszöveti hártya, az úgynevezett pannus siccus borítja. Ez volna körülbelül a régi leírása a pannus liistologiájának. Bühlmannnak (Ueber den histologischen Bau des trachomatösen Pannus. Arch. f. 0., Bd. XXXIII. 3. p.) kutatásai más fejlődési módot derítet­tek ki. Rählmann ezeket mondja: A pannus legkezdődleges szakából vizsgálati adatai nincsenek. A későbbi stádiumban ezeket találta: a cornea epithel-rétege, a Bowman-fele hártya teljesen ép volt; a Bowman-féle hártya alatt a corneának tulajdonképeni szövete nagyon sűrűn infiltrálva volt lymphoid­­sejtekkel, de a cornea szövete még nem volt szétroncsolva. A cornea szövete vizenyősen duzzadt volt. Itt-ott talált sejt­csoportokat, melyek mint sejtfészkek a Bowman féle hártyába, sőt az epithel-rétegbe is belejutottak. A csomók olyan képet mutattak, mint a valóságos folliculusok. Ebben a stádiumban sem a cornea szövetében, sem annak epithel-rétegének fel­színén egyenetlenségek nem voltak láthatók. A pannus tovább fejlődésénél a cornea szövete még inkább megduzzad; fel­színe szürke, kissé sárgáié lesz; a duzzadt terület mintegy különálló réteg mutatkozik, mely a cornea közepe felé elég élesen van határolva; a Bowman-féle hártya is elváltozást mutat, az infiltrált területen új szövetréteg képződik, mely valóságos adenoid-szövetszerkezetet mutat. Az újonnan képző­dött szövetben igen sok véreret és fehér vérsejtekkel meg­telve lymph-útakat és hézagokat talált. Az infiltratio csak nagyon heveny esetekben lép a Bowman-féle hártya mellső felszínére és az epithel-rétegre; ez utóbbi oly erősen lehet infiltrálva, hogy alig lehet az epithelt felismerni. Loco citato 12. lapján így szólt: „Anfangs liegen die Rundzellen in den Säftekanälen der Kittleiste, welche das Epithelstratum durch­setzen. Häufig kommt es zu starker Ausdehnung derselben, so dass Rundzellennester innerhalb des Epithels entstehen, welche wie kleine Epithelabscesse sich ausnehmen “ Nagyobbfokú pannusnál a Bowmann-féle hártya is tönkre megy. Rählmann a fentemlített adenoid-szövetben néha való­ságos folliculusokat is látott. Az újonnan képződött adenoid­­szövet tömörülése folytán a fentebb már említett pannus siccus képződik; a tömörülés először a vérerek szomszédságában kez­dődik. Rählmann (Aetiologische Beziehung zwischen Pannus und Trachom, A. f. 0. Bd. 33. II. p. 113) igen érdekes ész­leleteket ismertet: a pannus apró kis csomócskák képződésé­vel jár, és az egész pannosus processust önálló betegségnek tartja és oly módon formulázza véleményét, mintha a pannus a cornea trachomája lenne. A trachomás szemgyuladásnál a főváltozás, mint láttuk, a kötőszövet túlságos képződésé, a hegszövetképződés, a mely tönkre teszi az egész conjunctivát. A histologiai kutatások kimutatták, hogy a kötőszövet csak azon lymphsejtekből képződik, a melyeknek sok protoplas­­májuk van. E szempontból bírálva a hegedés nincs hozzá­kötve sem a trachoma-csomókhoz, sem a túltengett papillák­hoz. A histologiai kutatásoknál láthatjuk, hogy azon erős hegedő szövet, a mely a trachomás conjunctivában képződik, a mély és nem a felszínes rétegekből indul ki; a mély réte­gekből, a hol sok a vérér, a mely bőven szállítja a sejteknek a tápláló anyagot, hogy azok tovább fejlődve, magasabb fokot érjenek el növekedésükben. A trachoma-csomóban eleinte nin­csenek vérerek; későbben igen kevés és igen vékony, úgy­szólván csak capillaris ér húzódik bele. A trachoma-csomó nem producál kötőszövetet; az közönségesen szétesik és fel­szívódik, vagy mint fentebb láttuk, néha helyét detritus jelöli. A veszedelmes sok kötőszövetet a conjunctivának adenoid­­rétegét elfoglaló lymphsejtek adják : ezek lassan megnyúlnak, szálakká alakulnak, egymással összefonódnak; a vérereket összenyomják és így megy tönkre a conjunctivának minden eredeti szövete; az egész kötőszöveti hártyává lesz. Vele tönkre mennek a netalán még jelenlevő trachoma-csomók is. így áll elő a trachomának magától való gyógyulása, persze csak rela­tiv gyógyulás ez, t. i. lymphoid-sejtekkel való beszűrődés és csomóképződés nem állhat többé elő. A tarsalis conjunctivá­nak van a legtöbb vérere, azért a trachoma hegedése is itt lesz a legerősebb. (Folytatása következik.) KÖNYVISMERTETÉS. Útmutató a szemészetben. II. rész. Csapodi István dr. 454 1. Ifj. Nagel Ottó kiadása. Ára 2 frt. A „Szemészet“ legutolsó számában ismertettük Gold­­zieher szemészeti tankönyvét és most ismét egy szemészeti compendium megjelenését üdvözölhetjük; értem Csapodi dr. „Útmutató a szemészetben“ czímű munkájának II. részét, mely­nek I. része 1889. év vége felé jelent meg. IIa meggondoljuk, hogy még a közel múltban oly gyakran hallhattuk a magyar tankönyvek hiányának panaszát, úgy igazán őszintén örülhetünk, ha a szemészeti szakmában egyszerre két oly könyv jelenik meg, mely úgy az orvos­növendéknek a tanulásnál, mint a gyakorló orvosnak a beteg­ágynál útmutató és tanácsadóul szolgálhat. Örvendetes az pe­dig annál is inkább, mivel eddig az orvosnövendék a klinikai előadásokon hallottak megújítása czéljából oly jegyzetekre volt utalva, melyek gyakran a valódisággal össze nem egye-

Next

/
Thumbnails
Contents