Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1891-02-22 / 1. szám
——!--------f—........... ------------1891. 1. sz. SZEMESZET ll zőt, sőt esetleg épen ellenkezőt tanítottak, a gyakorló oiyos pedig hazai nyelvű tankönyvet nélkülözve, eddig mindig idegen nyelvű könyvekre volt szorulva. Csapodi dr. könyvének II. részét is Schulek Vilmos tanárnak ajánlja, kiyek több éven át segédje volt, kinek vezetése alatt a szerző azon bő kórházi tapasztalatait is szerezte, melyek ily practikus értékű könyv megírásánál oly szerfölött szükségesek. Míg könyvének I. részében a szem vizsgálásának módjáról, a fénytörési hibákról és a szem izombántalmairól szól a szerző, addig a II. részben a szemteke és védőkészülékének pathplogiájával és therapiájával foglalkozik a bét fejezetben. Az első fejezet elején vázlatosan, de könnyen érthetően előadja a szem fejlődését és az ideghártya szerkezetét, a többi fejezetek elején pedig az illető szemtekei rész ép boncztanát adja elő, mi által a szem fejlődési hibáit és a szem működését az olvasónak könnyen megérthetővé teszi. A szembajok leírásában, valamint a gyógykezelési módok felemiítésében .a legfontosabb tünetek felsorolására és, a tapasztalat által jóhatásúnak ismert szerek említésére szorítkozik, de nem feledkezik meg a fontos differential diagnostikus értékű tünetekről sem, úgy hogy egy-egy szembajnak tiszta könnyen érthető képét nyújtja. » Szokatlan és ép azért feltűnő is azon felosztás, mely szerint a szerző a szembajokat előadja. 0 t. i. elhagyva a tankönyvekben dívó anatómiai felosztást, az egyes szembajokat a szem működése szerint tehát élettani szempontból osztja fel. így pl. az „érzéklő készülék“ fejezetében szól a látóideg és az ideghártya bajairól, valamint az amblyopia és amaurosis különféle fajairól. A második „a tápláló készülék“ fejezetében szól az iris, chorioídea bántalmairól és a glaucomáról stb. Ezen felosztásnak egyik előnye, bogy az amblyopia és amaurosis, valamint a glaucoma számára nem kellett egy-egy külön fejezetet felállítani, minthogy azok —' bár kóvokuk és keletkezésük még' nem eléggé ismeretesek — ilyen felosztásnál mégis a megfelelő fejezetbe sorolhatók. Azonban nem hallgathatjuk el, hogy ezen felosztás mellett a szerző többször különböző tüneteket mutató bajokat kénytelen egy fejezetben tárgyalni, mi által az áttekinthetőség nehezítve van. így pl. á táplálókészülék gyuladásának általános tüneteiről szólva egy fejezetben kell említenie az iritis majd a chorioditis, cyclitis különböző tüneteit. Továbbá a keratitis után visszamaradó homályokról a fénytörő készülék fejezetében szól. Mi azt hiszszük, hogy a szaruhártyahomályok, mint a szaruhártyagyuladás következményei, inkább a szaruhártya gyuladásánál lettek volna tárgyalandók, mintsem a fénytörő készülék fejezetében. Különben a szembajok ezen élettani alapon való tárgyalását maga a szerző is elöljáró beszédjében csak kísérletnek mondja, mely mint kezdeményező kísérlet elvének helyességénél fogva csak dicsérhető, és reméljük, hogy a mű második kiadásában talán némi módosítással viszontlátjuk e rendszert. A szerző könyvének megírásakor azon czélt tűzte maga elé, hogy minden tekintetben egy practikus életre való könyvet készítsen, mely czélt el is érte, a miért is könyve melegen ajánlható. —pr. SZEMELVÉNYEK. — A lencsének ritka rendellenességét írja le Cissell dr. — Fuchs tanár klinikájára jött egy 13 éves fiú azon panaszszal, hogy rosszúl lát. Külső megtekintésnél a szemek épeknek látszanak, csupán az iris alsó részének rezgése tűnik fel, mely különösen akkor jelentkezik, ha a szem mozog. Szemtükri vizsgálatnál lefelé való nézésnél mindkét pupilla alsó része feketés. A jobh lencse alsó széle lefelé egy vájulatot mutat, a mely körülbelül a cornea közepének felel meg; áteső fényben látható, hogy az előbb leírt lencseszéltől néhány tinóm rost húzódik a peripheria felé. A bal lencse alsó széle szintén gyenge concavitást mutat, mely ki- és aláfelé tekint; zonulaszálak itt nem láthatók. A szemfenék mindkét szemben teljesen ép. Szemtükri vizsgálatnál nagyfokú astygmatikus fénytörés látható, mely főleg a lencse által okoztatik. Mindkét szem Y = 5/24. Érdekes ezen esetben, hogyha a beteg távolra akar nézni, fejét erősen hátrahajtja s szemeit majdnem teljesen behunyja, a mi által az astygmatismus hatását nagyrészt kikerüli. Az olvasást és Írást a beteg kényelmesen végzi a nélkül, hogy szemét behunyná, ilyenkor azonban mindkét pupillája igen szűk, a mi a jó látást ilyenkor eléggé megmagyarázza. A szerző szerint ezen esetben nem a lencsének eltolásával, hanem annak hiányos képződésével van dolgunk. De míg Becker e rendellenesség okát a zonula égyenetlen vongálásábau keresi, addig Schiess és Henle az artéria hvaloidea egyes ágainak hiányos fejlődéséből magyarázza azt. A szerző ezen rendellenesség okát azonban inkább magában a lencse hiányos fejlődésében keresi. (Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde. XXVIII. k.) —pr. — A szemizombénulásnak sajátságos esetét írja le Feilchenfeld W. dr. Charlottenburgból. 2 A. Z. 16 éves 1888. okt. 3-án hanyatt esett, s feje hátsó részét a kályhaajtóba ütötte. Erre 1/2 óráig magánkívül volt, — görcsei állítólag nem voltak. Eszméletre térve rögtön kettősen látott. Egyéb bajról nem panaszkodott. Az okt. 5-iki vizsgálat a baloldali abducens-nek teljes bénulását derítette ki. A koponyán a sérülésnek semmi nyoma sem látszik. Villámozás, jodkalium után, nov. 6-án a bénulás megszűnt. Nevezetes ezen esetben az, hogy a koponyát ért ütés csak egyetlen egy agyideget bénított. Ennek oka valószínűleg a vérkeringés zavara, vagy tán még inkább kis körülírt vérömlés az abducens magva, esetleg ennek még kérdéses kéregközpontja tájékán. — A pillaszél bántalmainak pathologiájaéstherapiája. Wolffberg L. dr.tól Boroszlóban. Legtöbb szerző a szemhéjak megbetegedését három csoportra osztja: 1. blepharitis squamosa ; 2. blepharitis seborrhoica; 3. blepharitis ulcerosa. A szerző anatomikus beosztás elve alapján szintén három csoportra osztja, és pedig: A) a szemhéjak bőrének; B) a szemhéjporczának, a mirigyek s a pillaszőröknek és C) az izmok és idegek bántalmára. A tulaj donképeni szemhéj-bántalmak a két első pont alá tartoznak. Az első pont alá azonban oly szemhéji bántalmakat is soroz, melyek inkább a bőrbajokhoz tartoznak, pl. az eczema, mely főkép scroplmlotikusoknál fordul elő. Hasonlókép ide sorozza a szemhéj-excoriatióit még akkor is, ha azok csupán a szemzúgra szorítkoznak s pl. sirás vagy egyéb váladékbomlásnak következményei. Ezeket blepharitis marginális simplex (blepharitis angularis) név alatt foglalja össze szemben a tulajdonképi eczemával. Az egyes alakok egymásba átmehetnek, s így kevert alakok jönnek létre. A második csoportba sorozza: a) blepharitis ciliaris seborrhoicát megfelelőleg a seborrhoea Huidának; b) blepharitis marginális squamosa-t megfelelőleg a seborrhoea siccának s. pityriasis simplexnek; b) sycosis s. blepharoadenitis ciliaris-t, mely utóbbit ismét a szerint, a mint parasitikus, vagy nem parasitikus eredetű, ismét két csoportra osztja, ú. m. : a) sycosis simplex; b) sycosis ulcerosa. Az első a legelterjedtebb s legegyszerűbb bántalom s inkább a műveltebb osztálynál fordul elő, hol súlyosabb complicatiókhoz épen ezért — az arcz s így a szemnek tisztán tartása miatt — nem vezet. A betegség lényege u. i. nem eczema, sem pikkelyképződés, hanem az egész anomalia a szemhéj-szőrök mineműségében rejlik. Ezek t. i. lehetnek túlságosan hosszak, vastagok, durvák, rendetlenül állók, végük fel- vagy bekunkorodó s így szemcsukáskor söprik a corneát, mi kellemetlen érzést, s ez ismét manipulatiót von maga után s az így támadó izgalom blepharospasmust okozhat. Ezen sycosis simplexnél az intermarginalis szél libabőrszerű s .száraz, mert a Meibom-mirigyek váladéka, mely azt bekenni szokta, hiányzik. Számos esetben a hypertrophia helyébe a pillaszőrök atrophiája és rareficatiója lép, tulajdonképi madarosis azon-
