Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1891-02-22 / 1. szám
1891. 1. sz. 9 SZEMÉSZEI” meket foglal magában, mint a bőr; tehát valóságos papillákat, ez a területe a szemhéjnak rövidül legerősebben; ez a rövidülés okozza, hogy a traehomás szemgyuladásnál, ha már a szemhéji conjunctiva legnagyobb része tönkre ment, a szemhéj kemény kötőszövete is zsugorodott, a szemhéj belső felszínén a szemhéj széltől néhány (2) milliméterre a szemhéj szélével parallel futó vonalos bemélyedés fut, ez úgy mutatkozik, mintha itt a szemhéj meg volna törve. Különben ez a része a szemhéjnak már egészséges állapotában is legmerevebb; sokszor megtörténik, hogy ha az egészséges szemhéjat kifordítjuk, a fentemlített csík mentén a conjunctiva és az alatta fekvő szemhéj is egész vértelen, fehér; úgy hogy az első pillanatra mint vonalalakú hegedős látszik. Nagyon közönséges, de nem szükséges complicatiója a traehomás szembetegségnek a conjunctiva papilláinak megnagyobbodása (túltengése). Ezt is a legkülönfélébb fokozatban találhatjuk : alig vehetők számba, megnagyobbodásnál az egyes papillák, mint apró pontok láthatók, vagy mint a nyírott bársony, de megnőhetnek több milliméternyire is, a mikor az alattuk levő duzzadt szövettel erősen kiemelkedő karajt képeznek (szemészi könyvekben kakastaréjhoz hasonlítják). Az egyes túlemelkedő szemölcsök között mély hasadékok vannak, a liasadéknak fala összenőhet és cystaalakú üregek képződnek a conjunctivában. A legveszedelmesebb complicatio a cornea megbetegedése. Itt meg kell említenünk, hogy, mint minden nagyfokú conjunctivai megbetegedésnél, kisebb-nagyobb kiterjedésű genyedések támadhatnak a corneában, úgy a traehomás conjunctivitisnál is. De ez nem specifikus következménye a betegségeknek. Már annak nevezhetjük a corneán képződött pannust, a mely mint szürke vagy szürke-sárga kocsonyás anyaghoz hasonló vékonyabb vagy vastagabb réteg takarja a corneát. Elmulaszthatlan követelménye a pannusnak, hogy a bulbaris conjunctivából húzódjanak bele vérerek. A pannus beboríthatja az egész cornea felszínét s lehet egy milliméter vastag is; a , vérerek oly sűrűén lehetnek benne, hogy a pannus mint egy durva vörös posztó takarhatja a corneát. A pannúsos cornea feltisztulhat egészen, legfeljebb egy-két vérér mutathatja, hogy a cornea pannúsos volt. Más esetekben a pannus elvékonyodik és mint vékony szürke hártya, a mely kötőszövetből van, borítja a cornea felszínét. A pannúsos corneában is támadhatnak genyedések, annak minden következményeivel. 2. A traehomás liötöhártya szöveti szerkezete. A traehomás conjunctivának szövetében microskoppal is megtaláljuk a trachoma-csomókat, a melyek lymphsejtekből vannak alkotva. A csomót képező sejtek úgy vannak elhelyezve, hogy a legnagyobbak a csomó legbelsejében vannak, a peripheria felé a sejtek mindinkább kisebbek, a legperipheriásabban fekvők mintegy határréteget képeznek a csomó és a szomszéd szövet között (ifj. Jacobson). Ez azonban csak a fiatal csomóknál van így; a régibb csomókat már rostos kötőszövet veszi körül (Mandelstam, Kählmann). Ebből a kötőszövetből finom szálak húzódnak a csomóba és azt hálózat alakjában átszövik. Kählmann a trachoma-csomó belsejében rostokból képződött kötőszöveti gerendezetet talált, mely helyenként csomószerűen meg volt vastagodva; helyenként csillagalakú elágazódása is volt; ez utóbbiakban ovális alakú magvakat látott. A trachoma-csomó körül elég sok vérér is képződik, azt mintegy körülvenni látszik, de a csomóban az ereződés nagyon gyér, csak itt-ott lehet találni cgy-egy capillaris eret. A csomó további sorsa nagyon különböző lehet: a csomó tartalma teljesen felszívódható; a csomó tartalma megkeményedhetik, ellágyulhat; a burokja megrepedhet, tartalma kiürülhet. A csomók közti conjunctiva is a lymphtestecsekhez teljesen hasonló sejtekkel diffuse be van szűrődve. Ha a trachomacsomók nagy számmal képződtek, kiválóan, ha ez rövid idő alatt történt, úgy a conjunctivának ezen lymphoid-sejtekkel való diffus beszűrődése oly nagyfokú lehet, hogy á trachomacsomókat, a melyek szintén ilyen lymphoidalakú sejtekből vannak alkotva, mint különálló csomókat vagy épen nem, vagy csak nagy nehezen lehet felismerni. Csak a hevenygyuladás aláhagyásával kezdenek a trachoma-csomók határai a környezettől különbözni. A trachoma-csomók, ha egy bizonyos növekedési fokot elértek és már kötőszövet veszi azokat körül, inkább passive viselik magukat, azaz: a visszafejlődés mutatkozik bennük. Azonban annál nagyobb változás áll elő a csomókat körülvevő conjunctivában. A lymphoid-sejtek egy része tönkre megy és felszívódik; azonban a többi lassan megnyúlik és kötőszövetté lesz; a kötőszövet zsugorodik, valóságosan elhegesedik. A trachoma-csomók képződése és a lymphoidsejtekkel való dififus-bcszűrődés mindaddig tarthat, a míg a conjunctiva adenoid-rétege teljesen tönkre ment. Az ily conjunctiva elvesztette nyálkahártya jellegét: egyszerű kötőszöveti hártyává lett. A diffus infiltratióban sokszor zsír- vagy nyálelfajulást is találhatunk. Wedl és Bock (Pathologische Anatomie des Auges. Pag. 343) írják, hogy néhány esetben a gömbölyű sejtek között fénylő hyalinszerű tömeget találtak, a mely a sejtek közti űrt mintegy kitöltötte ; ilyen esetekben az egész szövet kocsonyaszerű kinézést nyer. A rostos kötőszövetté vált conjunctiva minden irányban megrövidül, sőt vérereinek fala is elfajul, a vérerek elzáródnak. (Arnstein, Centrablatt f. med. Wissenschaften 1881.) Az epithel is elfajul, elszárad és beáll a xerophtalmia A traehomás szembetegségnél úgyszólván mindig a conjunctiva papillái is megnagyobbodnak és túltengenék. Néhány szóval a túltengett papillák szöveti szerkezetét is említenem kell. A megnagyobbodott papillákban a vérerek kitágulnak és újonnan képződött vérerek által nagyon vérdúsak lesznek, szövetük megduzzad. Ezután az epithel-réteg változik el; megvastagodik, sőt helyenkint nagyon is vastag lesz, más helyen clvékonyodik, mintha kikopott lenne. Az egyes sejtek elvesztik azon typusos formájukat, a mely a conjunctiva azon helyén rájuk jellegző volt. A túltengett epithel-réteg sejtjei helyenkint belemélyednek a conjunctiva tulajdonképeni szövetébe és így microskoppal a legkülönfélébb alakjait láthatjuk a szövetnek, például a conjunctiva egyes helyei mintegy körülvéve látszanak lenni epithel-réteggel, mintha e darab le akarna fűződni. A szétzilált és sokszor igen hosszúra nyúlt epithelsejtek között sok lymphoid-sejt is lehet. A conjunctiva epithel alatti rétege is diffus infiltratiót mutat, de leginkább ennek csak felszínes rétegeiben. Ilyen a papillaris túltengés typusos alakja, a mely azonban nem a trachoma, hanem a blenorrhoea chronica névvel jelelt szemgyuladás sajátja. A trachoma-csomóképződés combinálódhatik a papillaris túltengéssel. Megtörténhetik, hogy a vérdús és túltengett papilla, vagy ezek kisebb-nagyobb csoportja domb alakjában emelkedik ki és a papillák alul némi sárgáló színeződés is látszik; a sárgáló színben kiemelkedő csomó trachomacsomó. Ezeket tartotta Sämisch (Graefe-Sämisch, Handbuch der gesummt. Augenh. IV. 42. 1.) kiválóan fontosnak, illetőleg a traehomás szembetegségre jellegzőnek. A megnagyobbodott papillák között a normális conjunctivában is már meglevő mélyedések meghosszabbodnak. Mandelstam nagy súlyt fektetett azon csőalakú utakra, melyeket ő Keich, Sattler, Stieda, Baumgarteu és ifj. Jacobson is találtak a conjunctivában. Mandelstam (Der trachomatöse Process, Arch. f. 0. 29. I.) azt mondja róluk, hogy azok rendeltetése még ismeretlen, minden kiváló határ nélkül folytatódnak a szomszéd szövetbe és minden közvetítés nélkül a szövet lymphoidsejtjeihez jutnak; ezért nem tekinthetők mirigyeknek. Annyi tény, mondja Mandelstam, hogy a conjunctiva minden betegségénél, de kiválóan a trachománál úgy hosszúság mint szélességben megnagyobbodnak ; a papillák duzzadása és túltengésénél kiválóan meghosszabbodni látszanak, és így keletkezik belőlük azon csőalakú mélyedés, a melyet Iwanow és Berlin mint trachoma-mirigyeket írtak le. Ezek azonban a traehomás szemgyuliidásuak nem specificumai, hanem a normális conjunctivában is előjövő mélyedések egyszerű meghosszabbodása. (Reich, Sattler és ifj. Jacobson.) A túltengett epithel, mint fentebb már endítettem, a conjunctiva szövetébe belemélyed; Mandelstam véleménye szerint így irritálhatja a szövetben levő lymphoidsejteket, de viszont a lymphoidsejtek megbetegedése az epithelréteg újabb megbetege
