Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1891-08-30 / 4. szám
1891. 4. sz. SZEMESZET 43 Az orosz orvosi congressus szemészeti osztályéinak 1891. évi januári gyűléséből. Medwedew „A trachoma és a follicularis hurut közti viszonyról“ czímű előadásában előadja e két baj kóroktanát, tUnettanát és irodalmát s végül előadja saját tapasztalatait e két bajra vonatkozólag. M. szerint a follicularis hurut külön kóralakot képezvén, nem áll összefüggésben a trachomával. Kiemeli, hogy a follicularis hurut-esetek legnagyobb része könynyen gyógyul, míg a trachoma esetek igen nehezen gyógyulnak. Ezen állítását számadatokkal is bizonyítja. Az erre következett discussióban Loshetsclmikow szintén különválasztja a follicularis catarrhust a trachomától. Fejtegeti, hogy míg a trachoma ragályos baj, mely a kötőhártya pusztításával jár, addig a folliculusok a kötőhártya normális alkotórészeit képezik s mint ilyenek a megbetegedett kötőhártyában is előfordulhatnak. Hasonló véleményben van a trachománál előforduló folliculusokról, mondván, hogy a trachoma csupán follicularis alakja a genyes conjunctivitisnek. A két baj különválasztásának nehézségét csupán abban látja, hogy a follicularis huruttal biró betegeket rendesen a trachomásokkal együtt egy s ugyanazon eszközökkel kezelik, mi által a follicularis hurutban szenvedő infectio következtében tényleg trachomát is kapnak, a mi azon látszatot felkeltheti, hogy a trachoma a follicularis hurutból fejlődött ki. Dolshenkow a follicularis hurutot trachomának tekinti, mert trachomás infectio következtében határozott follicularis hurutot látott előállani. Szerinte a follicularis hurut csak kezdete a trachomának. A discussióban résztvett többi szemorvosok a follicularis catarrhust és a trachomát szintén egy bajnak tekintik. Wolkow „Adatok az iridektomia nélküli hályogoperáláshoz“ czímű előadást tart, melyben 1009 Graefe módja szerint operált esetét egybeveti 225 iridektomia nélkül operált esetével és az eredményeket ekképen felsorolja: Graefe szerint operáltalcnál a veszteség 5%, utóhályogképződés 18%, utóoperatio 12% ; iridektomia nélkül operált 225 eset közül volt veszteség 4 eset, lassví sebgyógyulás 20 esetben, iritis 88 esetben, irisbenövés 33 esetben. Kiemeli, hogy az iridektomia nélküli operatio után utóhályog egy esetben sem (2 !) képződött. A szerző végül sajnálatának ad kifejezést, hogy 1009 szemet a Graefe-féle exíractióval megcsonkított (!) Chodin az iridektomia nélküli operatio ellen szól és kétkedik Wolkow egyes adatainak helyességében. Krjukow nagyon helyesen megjegyzi, hogy a hályogoperatiónak nem az a czélja, hogy a szép kerek pupillát megtartsuk, hanem hogy a betegnek jó látást adjunk. 0 az iridektomia mellett szól. Kazaurow a trachoma gyógykezeléséről tart előadást. 0 szerinte a legbiztosabb eredményű gyógyszereink az argentum nitricum és a Cuprum sulfuricum. Az argentum nitricumot akkor is ajánlja, ha a corneán fekélyek vannak, sőt gyakran csak az argentum nitricum erős (egész 5%) oldatával tudta a fekélyeket meggyógyítani. Az utóbbi időben ajánlott számos gyógyító módszer között leginkább ajánlja a csomók kikanalazását, bár utána erős hegedés áll elő. Ezt elkerüli a szerző a kötő hártyának masszálása által, melyet Costomiris módja szerint akképen végzi, hogy a szemhéjat lehúzva finom bórsav-port hint a eonjunctivára s ezt ujjával a kötőhártyába bedörzsöli; a dörzsölés után a conjunctivát 4%-os bórsav-oldattal leöblíti. Bár a szerző ezen eljárás után nem látott oly gyors gyógyulást, mint Costomiris, mégis elég jó eredményt látott utána, különösen renyhe lefolyású esetekben. Pannusnál masszálta a corneát, de eredmény nélkül. Inkább ajánlja az antipyrin-por beszólását. Régi xerophthalmussal járó esetekben a szemnek 1—2%-os creolinoldattal való állandó megnedvesítését esetleg a megfelelő szemcseppek gyakori használatát. A discussióban említi Mjassnikow, hogy ő igen szép eredményeket látott a trachomás csomók kinyomása után. Adelheim a Schröder-féle esetekkel szintén jó eredményt ért el, annál is inkább, mert a visszamaradt hegedés igen csekély volt. Ezt megerősíti Xatanson is. Loshetsclmikow legjobb szernek mondja a csomók kinyomását. Gurwitsch a látóidegben és az ideghártyában előforduló hyalin-képződésekről szól. A Bright-kórnál előforduló ilynemű képződések kivált a látóidegben fordulnak elő és rétegzett alkattal bírnak. Gurwitsch szól azután az ideghártya és érhártya szöveti elváltozásairól Bright-kórnál. Az elváltozások megfelelnek a vesében található elváltozásoknak. Először az érhártya véredényeinek falában hyalin-elfajulás áll elő, mely thrombosishoz és vérzésekhez vezet. Később ugyanez elváltozások az ideghártya véredényeiben is előállanak. A szerző bemutatja górcsövi készítményeit is. Xatanson szól a Thiersch-féle bőrtransplantatiókról. Úgy ő, valamint a tárgyhoz szólók legnagyobb része állítólag szép eredményeket értek el ezen transplantatióval. Adelheim a szemből eredő reflectorikus neurosisokról szól. A szerző különböző idegbajnak körülbelül 100 esetében a baj okát rendellenes fénytörésben találta. A megfelelő üveg viselése után az idegtünetek, u. m. ingerlékenység, fejfájás, szédülés, migraine stb. mind eltűntek. Az üveg elhagyása után e tünetek ismét előállottak. A szerző figyelmezteti tehát az idegbajokkal foglalkozó orvosokat, hogy az idegbaj vizsgálatánál a szemet a kellő figyelembe részesítsék. Maklakow azt hiszi, hogy az említett idegzavarok inkább az alkalmazkodás rendellenességével függnek össze. Loshetsclmikow egy általa szerkesztett tokcsípőt mutat be. Bogoslowski a fénytörésnek tükörrel való meghatározásáról szól iskolai vizsgálatoknál. 0 számos vizsgálat után azon tapasztalatra jutott, hogy pontos látásvizsgálati eredményt csakis szemtükri vizsgálattal lehet elérni, míg az üvegekkel való meghatározás mindig hiányos. Loshetsclmikow azt ajánlja, hogy a hypermetropiát tükörrel, a myopiát pedig üvegekkel határozzuk meg. (Centralbl. f. Augenhkde 1891. máj. f.) Ncupaucr dr. A párisi szemésztársaság 1891. janius 2-ihi illése. Perineuritis retrobulbaris. Ezen rheumatikus alapon fejlődő bántalomról kimerítően értekezik Parinaud. Ezen neuritis a scleritishez hasonlóan rheumatismusban vagy köszvényben szenvedőknél fordul elő s vagy áttétel vagy pedig direct meghűlés útján jő létre; analog alapon társul az influenzához. Megkülönbözteti a charakteristikus heveny s a chronikus alakot. Az acut bántalom, mely leggyakrabban egyoldalú, — bár megtörténik, hogy az egyik szem után a másik is megbetegszik — az orbita mélyében székelő, továbbá a szemmozgatásnál, valamint néha nyomásnál jelentkező fájdalmasság által jelentkezik; főtünete a látás rosszabbodása, mely négy-öt nap alatt a teljes vakságig vezethet. Látótérben is van változás, de szabvány nélkül. A szemtükri lelet egyszerű neuritis vagy pangási papillitis képét adja. Jellegző a teljes javulás. A chronikus neuritis nem fájdalmas s megegyezik a syphilitikus alapon fejlődővel ; útbaigazító az auamnaesis esetleg fennálló egyéb bántalmak. Kórokul a papillát körülvevő scleroticagyürű bántalmát vagy az idegrosthüvelyre terjedő izgalmat tekinti. Kezelésül a higanykészítményeket tartja a legjobbnak; a heveny esetben eleintén salicylt nyújt. Górecki, Parent szintén észleltek hasonló eseteket ; aetiologiáját s kezelését illetőleg nincs ellenvetésük. Górecki papillitis fugaxnak nevezi s nem hiszi, hogy az ideg egészében volna megtámadva, míg Parent egy esete alapján azt hiszi, hogy az idegnek nemcsak peripheriája, hanem gerendezete is be van vonva a bántalomban. Hasonlólag nyilatkozik Abadie, ki ily neuritist körülirt chorio-retinitisnél észlelt s bár ez legtöbbnyire syphiliticus ala-
