Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1891-06-21 / 3. szám
SZE M ÉSZÉT 1891. 3. sz. complicatióknak kell tartanunk, mert titánok igen gyakran látjuk a legkülönbözőbb gyulahúsokat előállani. Cornea-elgenyedés, panophthalmitis statistikát rontó eseit nagy számban ezen complicatiókkal vannak összefüggésben. Ezen tények magyarázására elég, ha a Pagenstecher-féle hályogkivonás tapasztalataira hivatkozom, hol a lencsének tokostól való kihalászása kedvéért kanállal haladunk be. lía ki is kerüljük az üvegtest prolapsusát, mégis a veszteségek száma tetemesen nagyobb percentet ér el, mely a nagy eszköznek a szem mélyében, annak érzékeny szövetében történő bevezetése által eléggé van magyarázva. Fokozódik a fertőzés eshetősége, nagyobbodik a trauma, zúzódik az iris, üvegtest és cornealis seb, mely részek ily módon még a fertőzésre is alkalkalmasabbakká válnak ; könnyebb a lobosodást előidéző bacteriumok megtelepedése, mind oly körülmények, melyek a fenti táblázat kanalazás és üvegtest-előesés rovataiban kimutatott gyuladásokat eléggé magyarázzák. A múltak egyéb tapasztalatai és ezen észlelések továbbra is megtartottak azon elhatározás mellett, hogy a Pagenstecher-operatiót a műtétek sorából kirekesszttk, és ha mégis szerepel ezen műtét a kimutatásban, úgy az nem czélirányos, előre megfontolt elhatározás alapján történt, hanem a körülmények kényszerítő hatása alatt állva, pillanatnyi elhatározás szüleménye volt, miről azonban későbben fogok szólani. Az íivegtestelőesés magában véve nem volna a legkellemetlenebb complicatio, jóllehet nem szívesen látjuk, mi- ! vei kellő tisztaság mellett a vele érintkező eszközök fertőzést nem okoznak, habár az eshetőség nagyobb, ha az a műtét befejezése után visszahúzódik, mi puha szeműeknél szépen meg is történik. Veszedelmessé válik az különösen akkor, ha hólyag alakjában a sebbe tódult, vagy plane egy része ki is lóg, mit ha műtétnél ollóval el is távolítani igyekezünk, sokszor hajótörést szenved ebbeli törekvésünk, részint a beteg esetleges nyugtalan viselete, részint a szem erősebb feszülése miatt. Az ilyen ttvegtestczafatok akadályozzák a seb záródását, mely magában is elég kellemetlen körülmény, de meg a kiestingő darab csakhamar elzavarodik, szürkévé változik, a küllevegővel folyton érintkezik és egyenes kaput képez a szem belseje felé menő fertőzésnek, melynek foka szerint kisebb-nagyobb gyuladások indulnak meg. Minden a műtétnél előjövő többi complicatiók szintén lobos reactiót szülnek, de a complicatio kis foka szerint az csak hosszabb izgalom, majd kisfokú iritis képében jelentkezik, melyet sok esetben egyszerű traumás lobosodásnak tekinthetünk, legalább genyes és igy okvetlen fertőzésre figyelmeztető, folyamatok ritkán állanak elő. Helytelen viselkedő, fegyelmezetlen betegekkel, valamint iszákosak deliriumával a 10 év leforgása alatt több Ízben találkoztunk, mely esetekben a sima műtét daczára gyuladásokkal kellett küzdenünk, mik közül kettő a. szem fényérzését is kipusztító irido-choroiditissel végződött. Az esetek öregebb egyénekre vonatkoznak, kiknél részint csak nyugtalanság, részint delirium a műtét utáni 2—3 nap tört ki, és szeszes italok, morphium majd chloralhydrat adagolására rendesen néhány nap alatt megszűntek. A diihösség nem ritkán oly fokra hágott, hogy lebilincselőhöz kellett folyamodni, hogy részint önmagát, részint betegtársaikat a bántalmazástól megóvjuk. A delirálók között két nevezetesebb és említésre méltó esettel találkozunk, míg a többi esetek mind a megszokott alakban folytak le. Nevezetes, hogy az utolsó két év alatt egyetlen egy delirium sem fordult elő. (1. eset.) Az említett esetek közül az egyik egy 42 éves tót asszonyra vonatkozik, kinél a delirium a műtét utáni 3 napra igen nagy vehementiával tört ki. Minden eljárásunk daczára a dühösség folyton tartott, úgy hogy 6-dik nap a beteget a világos folyosóra voltunk kénytelenek kiengedni, hol magát elég nyugodtan viselte, jóllehet itt is mintegy rohamai jöttek, midőn ismét kiabált, tánczolt stb. Az operált szeméről a kötést letépte, úgy hogy kötés nélkül folyton világosságon volt, mi alatt az operált szem igen szépen gyógyult. 14 napi kórházbani tartózkodása alatt teljesen megbékült, szeme pedig a folytonos világosság daczára simán gyógyult. 26 ( 2. eset.) H. I. 75 éves gázgyári munkást szürke hályogjának operálása végett vettük fel. Az illető igen eliszákosodott ember volt, úgy hogy a napot rendesen részegen fejezte be. I laczára annak, hogy felvételétől kezdve, mintegy megelőzendő a deliriumot, mérsékelt mennyiségű szeszes itallal traktáltuk, mégis a műtét után másodnapra igen nagy hevességgel tört ki. Az ágyból felugrott, a kötést letépte, a mi keze ügyében akadt, azt hajigálta, törte, mialatt folyton rendőrökkel veszekedett éktelen lármával. Nagy, erős ember lévén, csak nagy nehezen sikerült megfékezni és lebilincselni. Minthogy bevenni semmit sem akart, subeutan morphium-injectióval tartottuk, melynek nagy adagja kis nyugalmat hozott. A rohamok azonban mind erősebb fokban állottak elő, úgy hogy a többi betegeknek nyugalmat szerzendő, külön szobába szállítottuk, hol 10 napra megnyugodni látszott, miért a bilincsek alól felszabadítottuk. 14-dik napon egészen nyugodtan viselte magát, midőn egyszer hirtelen az ablakhoz ugrott, annak egy kis tábláját felrántotta, a mellé rendelt ápolót ellökte, és mielőtt kiabálására segítség érkezett volna, az I-ső emeletről az udvar kövezetére hajította magát, hol szörnyet halt. Ezen szomorú végű esetben a nagy izgatottság, kapálódzás daczára csodálkozással észleltük a naponkénti beteglátogatás alkalmával, hogy operált szeme némi izgatottságtól eltekintve szépen gyógyult és sebrepedés nem történt. Nem hagyhatom itt szó nélkül, hogy a hályogműtétek végleges eredményeinek összeszámításánál a véletlen eseteket, minők a beteg legyőzhetlen nyugtalansága, deliriumok, melyek önfegyelmezetlenségen, intelligeutiahiányon vagy beteges állapotokon nyugszanak és melyek miatt a szem esetleg tönkre megy, ki kellene hagyni. Az ily veszteségek nem eshetnek a műtét, sem a kellő tisztaság nem alkalmazásának rovására, sőt előre sem láthatók, legfeljebb egyes esetekben gyaníthatok, miért is ezekből a műtéti methodus vagy az alkalmazott antivagy asepsis teljes vagy helytelen voltára visszakövetkeztetni hibás eljárás. Csak véletlenség kell, és nagyobb kórházakban különben is észlelni szokott, hasonló esetek egyidejű gyakori előfordulása, hogy sok nyugtalan és deliráló beteg akadjon, kik szemüket viselkedésükkel tönkre teszik, a midőn a különben legszebb eredményeket felmutató statistika is igen csúnyává válik, a nélkül, hogy az operálás vagy az utókezelésbe műhiba csúszott volna be. Nem tagadható ugyan, hogy ezen felszabadítás, illetve az ily eseteknek külön rovatba való besorolása, bő alkalmat nyújtana a veszteségi perczent csökkentésére. Lehet, hogy a műtét és tisztasághiány miatt tönkre ment szemek egyes esetei is, ha azok esetleg egy kissé nyugtalanok is voltak, a nyugtalanság okozta rovatba tétetnek át, külön számíttatnak el, midőn azután a hályog műtevés eredményei igazságtalanul javulnak. Még nagyobb számú műtevéseknél is csak egy-két eset ilyen jóakaraté megítélése már elégséges a percentek nagy javításához, hiszen különben is csak kis veszteségi percentekről (1'5—3°/o) beszélünk, midőn már egy eset is lényeges különbséget okoz. Annak körülírása pedig, hogy mikor tekintsük az esetet a beteg helytelen viselkedése által elveszettnek, majdnem lehetetlen ; úgy hogy itt a statistikát összeállító szakember igazságos, józan megítélése lehetne csak a mérvadó, mihez még az esetleg környezetébe levő szakemberek megállapodása járulhatna. A táblázat még 2 rovatára tartom szükségesnek kiterjeszkednem és ezek a súrolás és több hályogmaradékok okozta bajok rovata. Az éretlen hályogalakok azok, melyek itt főké]) számba jönnek, mert ezeknek pépes, sőt még cl nem szürkült kéregrészei is az expulsio alkalmával a magtól könnyen elválván, visszamaradnak. A súrolás hosszabb ideig tartó voltát teszik ezek szükségessé, mi esetleg veszélyes is lehet, jóllehet ennek nagy jelentőséget nem tulajdoníthatunk, ha meggondoljuk, miszerint a 10 év leforgása alatt végzett oly nagyszámú műtevések közül csak egyszer látjuk veszteség
