Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1891-04-26 / 2. szám

S ZEM ESZE T 1891. 2. sz. 22 V. A trachomás szemgyuladás aetiologiája. a) Bövid históriai megemlékezés. A trachomás szemgyuladásra csak a napóleoni hadjára­tok alatt, de kiválóan azután fordítottak nagyobb figyelmet. A betegség terjedésének történetét Hirsch a Graefe-Sämisch tankönyvében elég részletesen ismerteti; igen érdekes adatokat ismertet róla Hirschberg (Aegypten. Geschichtliche Studien eines Augenarztes. Lipcse, 1890), Feuer Nathaniel (Das Trachom in der österreichisch-ungarischen Armee. Klin. Zeit­­und Streitfragen. Wien, 1889) és legújabban Krause P. (Zur Geschichte des Trachoms seit den napoleonischen Feldzügen bis zum Jahre 1889. Berlin, 1890). A betegséget már meg­találjuk 1800-ban Livornoban, 1801-ben Chiavariban, 1802-ben Marseilleben, 1803-ban Elbában, 1804-ben Paduában, 1805-ben Ausztriában, 1806-ban Pannában, 1807-ben Milanóban, 1808- ban Florenzben, 1809-ben Magyarországban stb. A trachomás szemgyuladásnak ragályozás útján való terjedése nehezen tudott általános elismerésre jutni. Nagyon bizonyítja ezt a brüsszeli orvos-congressus. A mikor Belgium­ban annyira dühöngött a trachoma, hogy veszélyeztetve volt a katonaság, de már a polgárság is, Brüsselben congressust tartottak a betegség fölött: az orvosok egy része ragályozó­­nak mondotta a betegséget (ezek voltak a contagionisták); a magas állásúak ezt tagadták (ezek voltak az anticontagionis­­ták), mondván, hogy a betegséget a katonák fehér kabátjáról visszaverődő sok fénysugár és a katonák szűk gallérja okozza. Természetes, hogy a magas állásúak győztek és a szem­gyuladás hűségesen tovább terjedt. Nem bocsátkozhatom a betegség történetének további tárgyalásába, 11a a trachoma elnevezést olyan szemgyuladásra alkal­mazzuk, a melynél a conjunctivában csomók, vagy a mint némelyek szeretik nevezni follieulusok képződnek, úgy a betegséget egy aetiologiai momentumra vezetni nem lehet. Wedl és Bock (Atlas zur pathologischen Anatomie des Auges, p. 332) azt mondják, bogy a conjunctiva mindennemű gyuladásainál találhatunk subepithelialis csomókat, melyek csak kivételesen nagyobbak mint egy mákszem; majd erősen, majd csak halványvörösen, s csak kivételesen hyalinszerűen áttetszők. Némelyek vízszerű folyadékkal telt hólyagocskát képeznek. Pathognomatikus jelentőségük még ismeretlen; nem tudunk ezek és a kis sejtek által képezett csomócskák, a follieulusok közt különbséget tenni, vagy mint ők fejezik ki magukat: a kettő közötti jelentős határt megtalálni. így foly­tatják : ha a hólyagocskák nagy számmal vannak jelen a gyuladásos conjunctivában, conjunctivitis follicularisnak nevez­zük. A follieulusok igen sokszor a gyuladás fokával és fenn­állásának idejével arányban állanak. íme Wedl és Bock min­den conjunctivitisnél lehetőnek tartják a follieulusok képződését. b) A trachomás szem váladéka. A legfontosabb és minden kétkedést kizáró a trachomás szem váladéka: ha ez más, egészséges szem conjunctivájával érintkezésbe jön, azt inficiálja és benne trachomás gyuladást okoz. Minél bővebb és minél inkább hasonlít a trachomás szem váladéka a genybez, annál ragályozóbb, annál veszedelmesebb. De ragályozni csak direct érintkezés útján képes ; a levegő, a melyben a trachomás beteg van, vagy a trachomás szem, vagy maga a beteg kipárolgása nem ragályozhat. Hogy a váladéknak miféle alkatrésze a fertőző, azt nem tudjuk. A modern pathologia itt is kísérleteket tett a bacte­­riumokkal. c) Bacteriologiai tanulmányok a trachomáról. Sattler 1881. és 1882. évben a szemorvosok heidelbergi gyűlésén előadást tartott. Ismertetett egy micrococcust, a melyet ő a trachomás szemgyuladás okozójának tartott. A micrococcus a secretióban (a trachomás szemében, de még az úgynevezett ophtalmia neonotorum secretiójában is) és a trachomacsomóban is feltalálható. A micrococcus spórái gömbölyűek, 3—4 van egy csoportban és ezeket egy világos nyálburok veszi körül. A coceusokat tenyésztette: cultural halvány sárgák, majdnem fehérek- voltak. Sattler jelentése e culturák biológiájáról nagyon hiányos. Állatokon nem, de emberen a beoltás megfogamzott és trachomát okozott. Krause (Centralbl. f. pr. Augenh. Aug. füzet 1882) nem volt képes a Sattler által ismertetett micro­­organismusokat tenyészteni. Koch (Bericht der deutschen Choleracommission. Wiener medic. Wochenschr. 1883) mint a cholera-bizottságnak tagja a helyszínén az egyptomi szemgyuladást is tanulmány tárgyává tette, s azt találta, hogy a trachoma elnevezés alatt tulajdon­képen két betegség értendő: az egyik veszedelmes és rossz­indulatú, ezt bacteriumok okozzák. A bacteriumok nagyon hasonlók a gonococcusokhoz, sőt valószínű hogy velük azono­sak. A másik kevésbbé rosszindulatú; ezeknél csak a genyes váladékban, illetőleg a genysejtekben talált bacillusokat, ezek az egereknek septichaemiáját okozó bacillusokhoz hasonlítottak. Da Gama Pinto (Ueber das Vorkommen von Karyo­­kinese in der entzündeten Bindehaut des Menschen. Centralbl. f. p. Augenh. 1884 pag. 97) friss és typikus trachomás szem­­gyuladásoknál nem volt képes feltalálni a Sattler által leírt microorganismusokat. Michel (Der Microorganismus der sogenannten ägyptischen Augenentziindung. Archiv f. Augenh. 1886, Heft 3 és 4) a trachomás szem secretiójában csak ritkán és akkor is csak elszórva egyesével talált coceusokat. A tenyésztésre a folli­­culusok kinyomott tartalmát és a váladékot is használta. A follieulusok tartalmát jobbnak találta mint a váladékot. Rész­letesen leírja, hogyan tenyésztette a culturákat. A lapmentes culturáknál eleinte szürkés-fehér, később kissé sárgába játszó culturákat nyert; ezek felszíne nedves, fényes és éleshatárú volt. Az egyes részek eltávolításával a tömeg nyúlósnak bizo­nyult. Morphologiai szempontból a culturák diplococcusokból állottak és nagyon hasonlítottak e gonococcusokhoz; nagyon hajlandók voltak úgy csoportosulni mint a sarcinák. De sok­kal kisebbek, mint a gonococcusok. A gonococcusoktól kiválóan az osztódási linea finomsága által különböznek; ezt csak igen erős nagyítással lehet látni. Alkalikus anilinfestéket nagyon könnyen veszik magukba. Csak oscillatorikus és rotatorikus mozgásokat észlelt. Genyedést nem okoztak akár a bőr alá, akár a mellső csarnokba fecskendezte azokat. Állatokon az oltás általában nem fogamzott meg. Egy esetben ember con­­junctiváját oltotta he velük: culturába mártott tűvel összeszúr­­kálta az alsó és felső átmeneti redőt és még ezenkívül kivett egy darabot belőle és azt a conjunctivára kente és azután egyszerű védőkötést tett a szemre. Már másnap a conjunctiva secretiója bővebb volt és néhány folliculus kezdett mutatkozni; a következő napon már kifejlődött a trachoma kórképe, sőt a negyedik napon a secretióból typicus culturákat tenyésztett; tizedik napon az infiltrált conjunctivából egy folliculust ki­nyomott és annak tartalmából vérsavón a typicus micrococ­cust képes volt tenyészteni. A beoltott conjunctivát is vizs­gálta : microorganismusok csak a folliculusokban voltak és soha az epithelben; a folliculusnak is mindig a centrumában, soha a sejtekben, hanem a sejt közti állományban. A micro­organismusok csoportokban voltak elhelyezve, de nagyon gyéren voltak találhatók. Andrews (Contagions conjunctivitis its causés preventions and treatment 1886) mondja, hogy sohasem sikerült a follicu­lusokban microorganismust találnia. Desormes (Nature et traitement de la conjunctive gra­­nuleuse 1886) a trachomás szemgyuladásnál még a corpus ciliaréban is talált diplococcusokat. Kartulis (Zur Aetiologie der aegyptischen catarrhalischen Conjunctivitis. Central blatt für Bacteorologie und Parasiten­­luinde 1887. Bd. I. Nr. 10) vizsgálásainál általában ugyan­azon eredményre jutott, mint Koch. De megemlíti, hogy azon trachomás szemgyuladásnál, a mely acut blenuorrhoea vagy acut catarrhus gyógyulása után lépett fel, sem neki, sem Kochnak nem sikerült microorganismust találni, sem a vála­dékban, sem a folliculus tartalmában, vagy a trachomás con­junctiva microskopiai metszeteiben. (Folytatás következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents