Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1891-04-26 / 2. szám

1891. 2. sz. SZEMÉSZE T Koch-féle oltásokról szembajoknál, eqy eset kapcsán. Közli Neupauer dr. tanársegéd. Elénk emlékezetünkben van még- azon izgalom, melyet a Koch-féle aútituberculosus oltások híre az egész orvosi világ­ban keltett. Az első oltások óta csak néhány hónap múlt el, mely idő alatt országszerte kísérlet tárgyává tették a tubercu­­lint. Nehány hónap a tuberculosis gyógyításában vajmi csekély arra, hogy ezen rövidke idő alatt biztos véleményt mondhas­sunk valamely szer jó vagy rossz hatása felől. A Koch-féle oltásokat azonban annyi ezrekre menő esetekben megkísértet­ték, hogy ma már az orvosok nagy része határozott véleményt alkotott magának az oltások értékéről. Különösen a belgyógyá­szok, mint a tuberculosis legfontosabb és legelterjedtebb alak­jának, a tüdőtuberculosisnak, gyógykezelői közöltek sok kime­rítő kortörténeteket, majd hozzájuk csatlakoztak a sebészek, bőr­gyógyászok stb. A szemorvosnak ritkábban nyílik alkalom kifejezett tuberculosus szembajt láthatni, de annál gyakoribb előtte az úgynevezett scropbulosus szembaj. Igaz ugyan, hogy a scrophulosist majdnem általánosan egyneműnek vesszük a tuber­­culosissal és így a szemorvosnak is bőven lett volna alkalma az oltásokat e scrophulosus bajoknál megkísérteni, de mégis alig találunk 15—20 esetet közölve, melyben szembaj gyógyí­tása czéljából végeztek volna oltásokat. De ha meggondoljuk, bogy a scrophulosus szembajok jó része már csupán szoros szem­­diaeta, de még inkább megfelelő gyógykezelés mellett elég gyorsan gyógyul, akkor be fogjuk látni, bogy a gyógyulás siettetésének reményéért nem fogjuk a (gyermek-) beteget az oltás után beálló reactióval járó kellemetlenségeknek kitenni, annál is inkább, mert a jó eredmény helyes megbirálásánál úgy sem tudnék, mennyit számítsunk be az oltások hatásának és mennyit a rendes gyógyulásnak? A mi pedig az iris vagy a szemfenék tisztán tuberculosus elváltozásait illeti, azok rész­ben felette ritkák, részben pedig oly más elváltozásokkal jár­nak (meningitis tuberc.), hogy ez esetekben sem számíthatunk feltétlen biztos oltási eredményre. Ez az oka annak, hogy a szemorvosok csak néhány esetben kísértették meg a Koch-féle beoltásokat. A kötőhártya lupusa még leginkább volna alkal­mas az oltások megkisértésére, minthogy a lupus egyrészt határozott tuberculosus szöveti elváltozáson alapul, másrészt nagyobb elterjedése mellett ellenáll a rendes étető kezelésnek. Gepner1 közöl egy kötőhártyai lupus-esetet, melyben a Koch­­féle oltásokkal állítólag szép eredményt ért el. A Deutsche mediz. Wochenschrift 1891. 2-ik számában Königshöfer és Maschke közölnek néhány szembajesetet, melyek közül néme­lyikénél javulást láttak (5 eset), másikánál (2 iritis esetében) nem. Kórházunkban egy kifejezett kötőhártyai lupus esetében kisértettük meg az oltásokat egy 19 éves leánynál, a kinek apja előtte ismeretlen bajban balt el, anyja él és egészséges. Bal szemét gyermekkorában veszítette el, jobb szemén pedig bárom év előtt az alsó szemhéji kötőhártyán körülbelül 2 cm. bosszú felhányt szélű piszkos alapú fekély képződött, melyet kórházban tartózkodása alatt részint kivágni, részint kiégetni igyekeztünk. A bulbaris conjunctiva alsó fele már akkor erő­sen duzzadt volt, benne számos kölesnyi sárgás göbcse volt látható, melyek között elvétve apró fekély is látszott. A lim­bus alsó fele szintén duzzadt és kivörösödött helyenkint apró sárgás csomókkal ellátva mutatkozott. Midőn 1890. deczember 22-dikén újból kórházunkba felvettük, a nyakán számos erősen dagadt mirigyek és kiterjedt hegedősek mellett mindkét tüdő­csúcsban beszüremkedést találtunk; a jobb szem alsó szemhéja hiányzott. A szemtekei kötőhártya erősen duzzadt belövelt volt, a jobb cornea pannus«zerű felrakodással volt fedve, úgy bogy csak kis lencsényi középső része volt még tiszta. Úgy a szem­tekei kötőhártyán, valamint a corneán számos kölesnyi sárga göbcsék voltak láthatók. 1890. deczember 26-dikán 1 ingni., deczember 28-dikán 2 mgm., deczember 30-dikán 4 mgm. tuberkulint fecskendeztünk bőre alá, mely befecskendések után 1 Gepner B., Ein Fall von Bindehautlupus, nach dem Koch’schen Verfahren behandelt. Centralblatt für Augenheilkunde 1891, 1. füzet. a maximalis hőfok 38'4 volt, a szem kivörösödött, hevesen fájt és könnyezett, a beteg sokat köhögött, de másnap e tünetek elmúltak. 1891. január Í jén 6 mgm.-ot fecskendeztünk bőre alá, mely oltás után 12 órával 40° hőmérsék mutatkozott, a nélkül azonban, hogy a következő napokban javulás látható lett volna. Január 6-dikán 6 mgm.-ot fecskendeztünk bőre alá, melyre azonban reactio nem mutatkozott. Ezután pihentettük a beteget január 21-dikéig, a mikor friss Irsai docens úrtól kapott anyagból 3 mgm.-ot fecskendeztünk a beteg bőre alá, de erre nagyobb reactio nem mutatkozott, kivéve, hogy a szem fájdalmas lett, könnyezett. Ezentúl másodnaponkint 2—2mgm.­­mal nagyobb dosist alkalmaztunk, úgy hogy január 31-dikén már 15 mgm.-ot alkalmaztunk és daczára annak a cornea kö­zépső része is lassankint elborult, sőt két kölesnyi fekély is mutatkozott a corneán, úgy hogy az oltásokat abbahagytuk és a kötőhártya argentum nitr. való erősebb ecseteléséhez, atropin és meleg bórvízborogatásokhoz tértünk vissza, mely kezelésre csakhamar némi javulás is mutatkozott. Mint láthatjuk, a leirt szembaj talán legalkalmasabbnak látszott a Koch-féle oltások megkísérlésére és daczára annak a nyert eredmény távolról sem elégítette ki várakozásunkat. 23 SZEMELVÉNYEK. — A párisi szemorvosok egyesületében az utolsó hónapokban tartott előadásokat a következőkben ismertetjük: Despagnet az átlátszó keratoconus gyógykezeléséről be­szél. Három esete mindegyikében máskép járt el. Egy Ízben állandó kötéssel sikerült a fekélyesedő conust lelapulásra bírni, egy másik alkalommal pedig a betegség kezdetén eseriu­­csepeket alkalmazott kötéssel, de sikertelenül, mert a látás folyton fogyott. Harmadik esetében operálást hajtott végre és pedig- úgy, hogy a conus csúcspontja alatt Graefe-késsel átha­toló sebet készített s ollóval kis lebenyt vágott ki. Tíz napig nyomókötés alatt tartotta a szemet, aj kötésváltoztatásnál azon­ban még nem talált hegedőst, de újabb négy hét múlva már csak felületes anyaghiány volt, mely bárom hó alatt kitelő­­dött s a látóélesség Vas-ről '/5-re emelkedett. Egy fél év múlva azonban a heg kifekélyesedett, de galvano-cauterrel sikerült újabb hegedést előidézni. E három eset is bizonyítja, hogy a sébészi kezelés az, mely czélhoz vezet. De szükséges a cornea szövetének teljes átmetszése, mert azon eljárások, midőn csak a felületes rétegeket távolítják el, mitsem érnek. A galvano­­cauterrel való roucsolás sok veszélylyel jár, míg a késsel való lemetszés egyszerű. Irisbenövéstől nem kell tartani, csak nem szabad túlkorán nyitni a szemrést. A vitatkozásban Aba­­die a galvano-cauter mellett, Galezowski a Despagnet által gyakorolt eljárás mellett foglal állást, míg Wecker és Meyer jobbnak tartják a Graefe-féle methodust, mely csak a felületes rétegek letnetszésére szorítkozik. Wecker a nervus optikus resectiójáról tart előadást. Mint­hogy ma már kétségtelen, hogy az idegek reflex útján nem idézhetnek elő gyuladást, a nervus optikus az egyedüli út, mely a Sympathikus ophthalmiát közvetítheti. Ezért, ennek elkerülésére elégséges az út megszakítása. Schweiger és Pagen­­stecher már régebben javaslatba hozták az enucleatio pótlá­sára a szemteke hátsó pólusának lemezítelenítését, ez azonban felesleges s e mellett nagy vérzéssel jár s fenyegeti a teke megtarthatását. Wecker eljárása a következő: a belső egyenes izmon fonalat húz át, azután átmetszi, horoggal erélyesen kiemeli a szemet s az általa szerkesztett ollókkal' (ciseaux compresseurs) resecálja a nervus opticust. Tisztogatás után visszahelyezi a szemet s visszavarrja a lemetszett izmot. Meyer a Sympathikus gyuladásról tesz néhány megjegy­zést. Ismeretes, hogy Deutschmann a szűkebb értelemben vett Sympathikus ophthalmiát infectiónak tulajdonította. Bár leleteit a többi kísérletezők nem erősítették meg, positiv adatai nem vonhatók kétségbe. A kérdés azonban mégis felmerül, hogy a klinikai tapasztalat igazolja-e, hogy az embernél is hasonló a folyamat, mint az állatkísérletekben, másodsorban pedig, hogy abból, miszerint a két szemben hasonló mikroorganismusokat

Next

/
Thumbnails
Contents