Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1891-04-26 / 2. szám
1891. 2. sz. SZEMESZET 19 felmarja, így apró hegesedések képződnek, a melyek a pillaszőröket össze-vissza húzgálják, esetleg a szemgolyó felé is. így képződik a trichiasis és distichiasis. A trachomásan megbetegedett alsó szemhéj kemény kötőszövete ellágyul, az izmok, a melyek a szemgolyóhoz szokták azt szorítani, elernyednek, így jön létre az ectropium. Vagy pedig a szemhéj izmai erősen ellenállának, sőt mintegy izgatva erősen összehúzódnak, kiválóan a musculus Riolani és a Horner-féíe izom azon rostjai, melyek a szemhéjak széle mentén haladnak; ezek befordítják a szemhéjat; így támad az entropium spasticum, és ezek káros következményei. 2. A trachomas szembetegek panaszai. A trachoma egyik veszedelmes sajátsága, hogy észrevétlenül támadhat, lappangva terjed a conjunctivában ; a betegészre sem veszi baját. A szeme kissé érzékeny, például, ha kimegy, a szeme könnyezik, reggelenként kissé váladékos, beragad, talán szeme fehére is véreses, de mindezeket fel sem veszi. Ezeket a tüneteket naponként lehet látni igen sok ember szemén, a nélkül, hogy az beteg lenne. Sokszor a beteg csak akkor veszi észre szembaját, mikor a cornea pannusa a pupilla területéig jutott és már a látást is zavarja. Más esetekben a betegeket már sok kellemetlenség zaklatja : szemüket nem tudják felnyitni, hunyorgatók lesznek ; szemük folyton váladékos, erősen viszket, kiválóan a szemhéjszélek; folyton kell töriilgetni a szemüket; a világosságot sem tűrik, sokszor fájnak szemeik. Acut gyuladásnál, kiválóan, ha a cornea vagy ezzel kapcsolatban az iris is megbetegedett, a fájdalmak igen hevesek ; erős fejfájás, sőt általános rosszallót is keletkezhetik. A betegek sokszor azt mondják, hogy nem annyira a szemgolyó, mint inkább a szem környékén levő csontok fájnak, hasgatódzanak. Ilyen fájdalmak a ciliaris idegek bántalmazódásától származnak és ezért cyklitikus — sugártesti — fájdalmaknak nevezzük. Ha jelen vannak, mindig súlyos megbetegedésre mutatnak. A többi complicatio is hoz a maga részéről tüneteket, például a corneát súroló befelé fordult pillaszőr bökő fájdalmat okoz. IV. A trachomás szembetegség lényege. 1. Patholog-anatomiai szempontból. Láttuk, hogy a főváltozás a conjunctiva adenoid rétegében kezdődik: ez lymphoidsejtekkel diffus beszűrődik, de e mellett az adenoid-rétegben különálló csomóképződést is láttunk szintén lymphoidsejtekből. A patholog anatómia ez idő szerint semmi biztos adatot nem nyújt annak megértésére, minek tartsuk a trachomacsomókat ? miből fejlődnek azok ? lényeges részének tartsuk őket a trachoma betegségénél ? vagy csak kísérői annak? Miként magyarázzuk azt, hogy némely esetben a trachomacsomó 1—2 nap alatt képződik és ismét 1—2 nap múlva eltűnik; más esetekben a csomó hónapokig nem változik még az orvoslás daczára sem ? Miért van az, hogy némely esetben az ily csomóképződéssel járó megbetegedésnél tönkre megy az egész conjunctiva ? más esetekben meggyógyul úgyszólván teljesen ? legalább szabad szemmel nem találunk rajta semmit. Miért van az, hogy sokszor enyhe eset nagy complicatiókat okoz: corneai pannust, corneal genyedéseket, szemhéjzsugorodást stb. stb. ? Máskor tele van az átmeneti redő trachomacsomóval, de complicatio alig áll elő. Mint láttuk a tudósok véleménye még abban sem egyezik meg, vau-e az egészséges emberi conjunctivában ilyen lymphoidsejtekből képződött csomó, vagy a mint ők nevezik: folliculus. Mennyire eltérők a vélemények a beteg conjunctivában található csomókra nézve, az magától érthető. A tudósokat ebbeli véleményük szerint három csoportba oszthatjuk. Neves tudósok egy része azt hiszi, hogy a conjunctivában már normális körülmények között is találunk csomókat, vagy mint ők nevezik: folliculusokat. így Krause, Kleinschmiedt, Huguenin, Frey, Hessling s részben Henle is. A tudósok második csoportja a csomókat új képződménynek mondja: Sämisch, Wecker, Michel és Rälilmann. Sämisch (Graefe-Sämisch Handbuch f. A. IV. p. 42) azt mondja, hogy a trachomacsomók valóságos granulás szövetből vannak alkotva, a melyet az első időszakban még a normális epithel takar; a csomók alapszövete finom fibrillaris kötőszövet, melynek peripheriai része apró gömbölyű sejtekkel van behintve. Sämisch a trachomacsomót a folliculustól teljesen különbözőnek sui generis tartja és a papillaris túltengéstől elkülöníti. Michel tankönyvében a trachomacsomókat mint lymphomákat írja le. Rälilmann mint újonnan képződött folliculusokat ismerteti. A tudósok harmadik csoportja a trachomacsomó képződését a már élettanilag is meglevő folliculusbau keresi. így Deconde, Bender, Stromayer, Blumberg, Graefe Alfred, Horner, Sattler, Vossius. Ez utóbbi tankönyvének legújabb kiadásában úgy írja le a „granulákat“ (trachomacsomókat), mint a már élettanilag is meglevő folliculusok duzzadását; mert hogy azok már anatómiailag praeformált képződmények, mutatja a szabályos elrendeződés, hogy a conjunctivának mindig meghatározott helyén jönnek létre: a tarsalis conjunctivában valóságos sorokban, az átmeneti redőben pedig a belek Payer-féle plaquehoz hasonló csoportokban helyeződnek el. Ezek után indulva, még teljesen bizonytalan, hogy a trachomacsomókat a patholog anatómiának miféle sorozatába helyezzük el. A második kérdésünk : miből és hogyan képződnek a trachoma-csomók? A csomók lymphoidsejtekből vannak alkotva; tehát vagy az adenoidszövetben fekvő lymphoidsejtekből származnak, vagy a vérerekből vándorolnak ki; vagy pedig a nyirkutakban a nyirkkal együtt mozgó sejtek, illetőleg magvakból képződnek. Mindegyikre találunk véleményt a tudósoknál. Mandelstam, Der trachomatöse Process. (A f. 0. 29. I. p. 72.) ... häufig trifft man erweiterte Lymphräume, die von weissen Blutkörperchen strotzen, und bei Herausfallen letzteren .. . Hauptsächlich um die Lymphkörperchen des infiltrirten Gewebes und ziehen nun reihen- oder haufenweise längst diesen, was an chronischen Fällen, wo bereits Bindegewebe sich herausbildet, sehr schön zu verfolgen ist. Langer (C. Med. Jahrb. 1878) injectiókkal iparkodott bebizonyítani, hogy a folliculusok a vénák gyökereivel összefüggnek, sőt az adenoidréteg túlképződése is ettől van függővé téve. Általában a mai pathologiai ismereteink alapján az úgynevezett fehér vérsejtek kivándorlása a vérerekből nagyon általános. Sok tudós azt hiszi, hogy a conjunctiva adenoid szövetének közeiben levő lymphoidsejtek túlszaporodása képezi a trachomacsomó keletkezésének alapját. De neves tudósok nem zárkózhattak el a nyirkutaktól sem. így Mandelstamnak az a véleménye, hogy a trachomás betegségnél torlódás támad a vér- illetőleg a nyirkerekben és már egészséges állapotban praeformált lymphűröket kell feltételeznünk, a melyek körülírt sejtfelhalmozódásra alkalmasak. így ha az ártalom hatása folytán a vérerek fala meglazul, ez torlódásra és exudatióra ad alkalmat, és a kivándorolt fehér vérsejtek a lymphűrökben felhalmozódnak és itt az ismert csomót, a folliculust alkotják így, ha a vérerek falának betegsége megszűnik, a felhalmozódott fehér vérsejtek is eltakarodnak, a csomók eltűnnek, de ha a vérerek fala ismét megbetegszik, ismét képződnek csomók is. Ha sokáig beteg a vérerek fala, a csomók is sokáig meg lesznek. Mandelstam e véleményét így támogatja: a folliculusok körül mindig oly sűrűén vannak a vérerek, hogy azt majdnem egészen körülveszik, ez elég ok arra, hogy a lymphűrök egész gömbalakra megteljenek kivándorolt sejtekkel. Az igen gyakori lymphcsatornai tágulások a trachomás conjunctivában általában, de kiválóan a folliculusok szomszédságában elég jel arra, hogy a lymphutakat is figyelemre méltassuk a trachomás szembetegségnél. A trachoma-folliculusoknak valódi stromajuk nincs; a valódi folliculusoknak van ; a trachomafolliculusban semmi organisatio nem létezik. Rählmann (A. f. 0. 29. II. p. 157) azt mondja, hogy a conjunctiva trachomás megbetegedésénél, ennek mintegy megelőzőjeként az egész bulbaris conjunctivát tele találta apró víztiszta hólyagocskákkal.
