Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1891-04-26 / 2. szám
20 SZEMÉSZET 1891. 2. sz. Ezeket már 1820-ban E. Burhard ismerte és azokat a conjunctiva csomóképződéssel járó gyuladásai megelőzőjének mondotta. Ugyanezeket mondják: Helling, Gauzée, Deconde és újabb időben Wolfring. Recklinghausen (Die Lymphgefässe und ihre Beziehung zum Bindegewebe) lymphfolliculusokat talált egy lymphedényhálózat csomópontjában. Mások a conjunctiva folliculusait egész lymphsinussal körülvéve találták. Frey és Wolfring a folliculusok körül egész lympherekből képezett hálózatot táláltak. íme a felsoroltakból is látható, hogy a tudósok kényszerítve voltak a folliculusok vagy a trachoma-csomók keletkezésének útját összekötni a lymphutakkal. De határozottat és biztosat egyik sem mond. Mielőtt elmondanám a traclioma-csomók keletkezésére vonatkozó saját véleményemet, két egyén trachomás szembetegségének történetét kívánom elmondani. Első beteg. 18 éves leány, apja, anyja és 4 testvére trachomás szemű volt; a leány szemén alig számbavehető hurutot találtam. A család trachomás betegeit egy vidéki collega orvosolta. A leány négy hónap múlva ismét jelentkezett nálam, azzal a panaszszal, hogy szemei gyakran vörösek és viszketnek. A jobb szem conjunctiváján kis fokú hurut volt, valamivel több nyálas secretióval. A bal szemnek átmeneti redői, de kiválóan az alsó duzzadt, élénk vörös volt. A felső átmeneti redő belső harmadában két csomót találtam. A csomók gömbölyűek és legfeljebb egy millimeter átmérőitek voltak; a csomók áttetsző szürkék voltak és az epithel alatt feküdtek. Az egyik csomót késsel felszúrtam, illetőleg ketté vágtam. A csomóból áttetsző, tapadós nedv jött ki. Mikroskoppal vizsgálva ezt, a semmi különöset nem mutató nedv tele volt lymphoidsejtekkel. Néhány nap múlva a két régi csomó előtt egész csoportja képződött a csomóknak ; ezek is az epithel alatt feküdtek, de sokkal világosabbak voltak, mint a régibb csomók. Az újonnan képződött csomókból is hasonló módon vizsgáltam többet, ezekben már a folyadék átlátszóbb és liígabb volt, lympboid-sejt kevesebb volt bennük. A csomók napról napra szaporodtak, úgy hogy nemsokára az egész átmeneti redőt elfoglalták. Szóval kifejlődött nála a legközönségesebb trachomás szemgyuladás. Ugyancsak ez időben a bulbaris eonjunctiván apró víztiszta hólyagocskák egész sora képződött, ezek utolsója a trachomásan megbetegedett átmeneti redőig hatolt. A szeszélyes leány semmi szín alatt sem akarta gyógyíttatni szemeit, valóságosan irtózott az argentum nitricum oldattal való kenéstől. Négy hét múlva ismét jelentkezett a jobb szemén subacut trachomás gyuladással. Ekkor már engedte orvosolni szemeit, az ismert kezelési mód mellett még a trachomacsomók kinyomására is rákerült a sor; a kezelés daczára később pannus képződött a corneán. Ez esetben a következőket kívánom kiemelni: a legelső és már szabad szemmel is látható változás a lympherekuek két helyen csomó alakú kitágulása volt; a kitágult helyet besiirűsödött lympha. és lymphoid-sejtek töltötték ki; a tágulások csomókká lettek és a betegség folyton növekedve acut trachomává lett. Második beteg. 1889. év őszén trachomás családnak 28 éves tagja keresett fel. A szemliéji conjunctiva és az átmeneti redő tele volt trachoma-csomóval. Mindkét szemének felső átmeneti redőjéből folyton vékonyodva átment a kocsonyaszerű beszűrődés a bulbaris conjunctivára is. A bulbaris conjunctivában mint az előbb említett beszűrődés közvetetten folytatása a lympherek tágulásai egész füzéralakban voltak, a füzér apró csomókból alakult. A tágulás azon csomói, melyek a corneához legközelebb voltak, legátlátszóbbak és a legkisebbek voltak; ezeket felszúrva, a bennük levő nedv hígabb volt és kevesebb lymplisejtet tartalmazott, mint a corneától távolabb eső csomók. A bulbaris conjunctiva hatásánál már olyanok voltak a tágulásos helyek, mint a fiatal trachoma-csomók; ezen túl esők pedig teljesen megfeleltek azoknak. Ez utóbbi esetben a traclmma-csomó képződésnek valóságos lépcsőjét találjuk. A corneához közel eső rész csak azt mutatja, a mit minden nap láthatunk: a bulbaris conjunctiva nyirkutainak csomószerű tágulásait; hogy ilyen csomós a tágulás, annak megvan az anatómiai oka: a nyirk-utak egyes távolságokban megszűkülnek, mintegy billentyűt képeznek útjokban. Esetünkben minél közelebb esik a tágulás az átmeneti redőhöz, annál jobban hasonlít a lymphfolliculushoz, illetőleg a trachoma-csomóhoz ; az átmeueti redőben valóságosan azzá lesz. Különben ilyen esetek nem is ritkán kerülnek az orvos kezébe, de a mai napig sem méltatták kellőképen. Az én határozott véleményem, hogy a trachoma-csomók — vagy ha úgy tetszik, nevezzük azokat folliculusoknak — a lymph-utakban járó sejtekből lesznek. A csomóalakulást a következőképen vélem keletkezni: A conjunctivát valami méreg, specialiter a trachomás megbetegedésnél, a trachomainfectio anyaga éri. Ez a conjunctiva táplálkozását megrontja, akár megbénítja a vérerek falát, vagy a lymph-utakra hat, vagy a táplálkozást regulázó idegeket támadja meg, e kérdést egyelőre hagyjuk nyílt kérdésnek — vegyi anyag képződik, a mely a lymph-utak tartalmára sűrítőleg hat — talán mint tíbrinkiválasztó. A megsűrösödött lympha nehezebben halad, helyenként megreked, a benne levő lymph sejtek felhalmozódnak, szaporodnak és csomót képeznek. A csomóképződésre a conjunctiva adenoid rétege anatómiai és histologiai viszonyainál fogva kiválóan alkalmas. Ilyen módon képzelem én a trachoma-csomó alakulását. Igaz, a mai modern pathologia keretébe ez elmélet nem quadral, de a klinikai tapasztalások és a patholog-anatomiai kutatások talán rövid idő múlva be fogják bizonyítani állításomat. Általában a betegségeknél, de | kiválóan a gyuladásoknál nem méltatják kellőképen a lymphutak elváltozását, pedig talán nagyobb itt a jelentőségük, mint a vérereké. Véleményemet a következőkkel indokolom: 1. Csak így érthető a trachoma-csomók magatartása: hirtelen fejlődhetnek, hirtelen elmúlhatnak, máskor életük oly szívós, hogy minden orvoslásnak ellenállának. Ha a méreg nagy erővel hatott akár tömege, akár speciális ereje vagy az egyén individualitása miatt, úgy a csomók hirtelen keletkeznek. De ha az ártalom hirtelen megszűnt, például a vegyi anyagot a sejtek protoplasmája hamar megsemmisítette, vagy talán orvosi rendelés folytán valami szerrel annak ható erejét vagy talán épen magát a mérget megsemmisítettük, az úgynevezett desintícieussel, az hirtelen elmúlhat. így magyarázhatók azon esetek, hol acut roham után a már régen meglevő csomók el tűntek, vagy legalább ellágyulnak és maguktól is meggyógyulnak. 2. Csak így érthető, hogy miért isolálódnak a conjunctiva adenoid rétegében e lymphoid sejtek a szomszéd szövettől ; a szomszéd szövetnek velük teljesen egyenrangú lymphoidsejtektől egy halmazba, egy csomóba. Mert tény, hogy az ember conjunctivájában igazi folliculusok nincsenek; folliculusok, a melyek belsejében alapszövetet is találnánk, de amolyan álfolliculusok sem. Mert, igazán nem vehetjük számba a trachomás szemgyuladás fejlődésének magyarázásánál azon tudósok állítását, a kik a conjunctivában summa-summarae 5—20 folliculust találtak és ezt is csak az átmeneti redőben. A trachoma-csomók azonban igen szépen fejlődnek a szemhéji conjunctivában is. A trachoma-csomók maximalis száma sokkal nagyobb, mint húsz. A trachomacsomók a conjunctivában már egészséges állapotba praeformált folliculusból nem képződhetnek. De nem képződhetnek az adenoidréteg lymphoidsejtjeiből sem. Mert mint a histologiai kutatások kimutatták, a lymphoidsejtekből kettő vagy három fekszik a finom kötőszöveti hálózat egyes közeiben. Vagy jelent e az valamit, ha négy vagy mondjuk öt sejtet lelünk egy csoportban'? De ha mégis fejlődnek vagy fejlődhetnék csomó az adenoidréteg lymphoidsejtjeiből, mindig azon nagy kétely állana előttünk, miért ez a két sejt szaporodik annyira, hogy ivadékai egész halmot, egész csomót képeznek.
