Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1891-04-26 / 2. szám
18 SZEMÉSZET 1891. 2. sz. kisebb fokban. A hyperaemia fokától függ a trachomacsomó vörös színeződése. A trachomás conjunctiván mindig észlelhetők az általános gyuladás tünetei, sőt ezek oly nagy fokot érhetnek el, hogy a trachomás gyuladás, a trachomacsomók egészen háttérbe szorulnak: a szemhéjak vizenyősek, az erősen hyperaemiás. conjunctiva duzzadt, húsvörös, sőt a cornea körül az ismert chemosist mutathatja. Ez a klinikusok heveny trachomája (trachoma acutum). Nagyon nehéz megkülönböztetni a heveny kankós szemgyuladástól; ha volna biztos jel, úgy ez csak a kankós szemgyuladást jellegző gonococcusok lehetnének. Azonban az ily nagyfokú gyuladás előáll olyan trachománál is, mely már régen megvolt, de valami alkalmi ok folytán most ily roham alakjában tört ki. Ezt a klinikusok félheveny trachomának (trachoma subacutumnak) nevezik. Ennek a fő jellegzője, hogy a szemhéji conjunctivában már teljesen kifejlődött csomót vagy talán más hegedéseket is találunk; ezek a most első Ízben megbetegedett conjunctivában még nem képződhettek. A conjunctiva duzzadt szövetének lelohadása után kezdenek e roham alatt képződött, vagy a már előtte is meglevő csomók kibontakozni. De az is megtörtént már, hogy az ily nagyfokú gyuladás után sem ez alatt képződött csomót, sem a gyuladás előtt már jelen volt, sokszor minden orvoslásnak makacsul ellenálló csomót nem találunk: ezek a nagy gyuladás alatt felszívódtak. Legváltozatosabb a kép a hegedés stádiumában. A hegedés a trachomacsomók szomszédságában a legkifejezettebb: eleinte mint szürke,, később mint fehér csík látszik az egyes csomók között. A csík idővel szélesebb lesz; a csíkok között a trachomacsomó vagy a csomók csoportjai mint vöröses szigetek láthatók: alakjuk és nagyságuk is nagyon sokféle lehet. A conjunctiva ily szigetekre való osztása a szemhéji conjunctiván a legkifejezettebb, hol elég sokszor a trachomacsomók fölött túltengett papillák is vannak. Különben majdnem minden trachomás szemgyuladásnál előbb vagy utóbb papillaris túltengés is található. Vannak esetek, melyekben a trachomás csomók oly sűrűén feküsznek egymás mellett, hogy azokat egymástól elkülönítve nem is látjuk; sőt a csomók között levő szövet is olyan, mint a trachomacsomó, szóval egyenlő az egész szövet. Ez a trachoma diffusum. Az átmeneti redő ilyenkor piszkossárga, felszines rétege mintha áttetsző lenne; nagyon hasonlít a szín a közönséges tűzkő színéhez, vagy a piszkos kocsonyához. Ilyen esetekben szokott az egyenlőnek mutatkozó beszűrődés az átmeneti redőböl a bulbaris conjunctivára átmenni. A trachomás conjunctiva gyakran igen succulens és az átmeneti redő számos horizontális redőt mutat. A trachomás szembetegség meggyógyulhat minden orvosi kezelés nélkül; de a conjunctiva hegedőseit mindig meg fogjuk találni, ha még oly vékony is: húzzuk le az alsó szemhéjat, nézessük a beteget felfelé és a conjunctivának heges zsinegei, mint felülről lefelé húzódó redők, a melyek az átmeneti redőből a bulbaris conjunctivához futnak. Ha az egész átmeneti redő hegedő szövetté lett, úgy az átmeneti redő is megrövidül. Olyan eseteket, melyeket a tankönyvek és értekezések mint közönségeseket említenek, hogy a heges zsugorodásnál az egész átmeneti redő eltűnt volna, s a szemhéjszélt a corneaszéllel heges szövet köti össze, nem láttam; de nem is tartom valószínűnek, hogy az tisztán trachomás megbetegedés folytán létrejöhetne. Ezt talán a túlerős cauterizálás okozta, melynél a szemhéji és bulbaris conjunctiva felsebeztettek és a felsebzett felszínek összenőttek. A papillaris túltengés a trachománál is olyan mint a blennorrhoea chronicánál: élénkvörös, a legkisebb foknál az egyes papillák mint apró pontok vagy mint a nyirott bársony egyes szálai látszanak, az egyes papillák milliméter hosszúak is lehetnek; ilyen esetekben ezek csoportját kakastaréjhoz hasonlították. A trachomás szem váladéka semmi jellegzőt nem mutat: lehet az kevés — talán a normálisnál valamivel több — vagy sok; egyszerűen nyálkás, de lehet bő genyes. Mikroskoppal benne semmi különöset, a trachomára jellegzőt ez ideig nem találtak. De egy tulajdonsága van s ezt nagyon kell hangsúlyoznunk : a váladék képes más egyén conjunctiváján trachomás betegséget előidézni, szóval a váladék a íagályozó anyag vivője. A klinikai tapasztalás azt mondja, hogy minél bővebb valamely trachomás szem váladéka, minél inkább hasonlít a genyhez, annál veszedelmesebb, annál ragályozóbb. A gyuladásos conjunctiva secretiója több anyag összetételéből keletkezik. Első sorban a conjunctiva többféle mirigyeinek váladéka; a túltelt vérerekből serosus folyadék nagyobb mértékben transudálódik; az epithel gyorsabban válik le, a conjunctiva subepithel rétegéből sok vándorsejt jön a conjunctiva felszínére, Colles (Virchow Archiv Bd. 86) és Da Gama Pinto (Centralbl. f. Augenheilk. 1884) azt mondják, hogy ezek az epithelsejteket összetapasztó anyagban jönnek a felszínre. A váladékhoz keverődik a köny, a conjunctiva nyála, számos nyálsejt, esetleg genysejt, a legkülönbözőbb módon elváltozott epithelsejtek; esetleg vér vagy epefesteny például az újszülötteknél. Ezek a gyuladás foka szerint változó arányban vannak a váladékban. A conjunctiva catarrhusáuál csak a normális alkatrészek vannak meg nagyobb mértékben. A nagyobb fokú gyuladásnál már annyi a levált epithel és genysejt benne, hogy a váladék genyhez teljesen hasonlít. Ilyen váladékot neveznek a szemorvosok blennorrhoikusnak vagy pyorrhoikusnak. Sok gyuladásnál oly bőven lehet a váladékban a tibrin, hogy az a conjunctiva felszínén megalvad és hártyát képez. 1. A trachomás szemgyuladás complicatióinak klinikai képe. A trachománál a complicatiók egész sora jelentkezhetik. Ezek között legfontosabb a corneai pannuskópződés. Keletkezésének legelső időszakában azt felismerni nehéz, de nagyon is fontos: megváltoztatja a gyógykezelés eddig folytatott irányát, szóval nagy jelentősége van a gyógyítás szempontjából. Az eseteknek legalább 90"jn-óban a cornea felső szélénél kisfoki! érdesség jelentkezik, e hely kissé kiduzzad és kezd szürke lenni; a szürkeség az első napon nagyon tinóm és egyenlő az egész területén; ugyanekkor más vérerek is húzódnak a conjunctivából a szürke területbe. A cornea szürkesége mindinkább tömörödik, benne néhány sárgáié pont is látszik ; az egész beszűrődés mindjobban kezd a cornea felszíne fiilé emelkedni, úgy hogy rövid idő múlva valóságos vékony kocsonyaszerű rétegnek látszik, a mely a cornea közepe felé elég élesen van határolva. Fontos, hogy e rétegbe a conjunctivából futnak vérerek. A kocsonyaszerű réteg vagy mondjuk nevét: a paunus vastagsága "és a vérerek száma szerint nevezték pannus tenuisnak, pannus crassusnak, vagy paunus ear nosusnak. A pannus elboríthatja az egész corneát, néha milliméter vastag, úgy hogy a cornea szövete sem látszik; ily esetekben a pannus olyan, mintha apró göbökből állana, vagy legalább ezek képeznék a legnagyobb részét. A pannosus megbetegedés elgyengíti a cornea egész vastagságát, ez nem bír ellenállani a szemgolyó normális belső feszülésének sem, kitágul. Nevezetes, hogy a sclerának a cornea szélével érintkező része ép marad, a tágulásban részt nem vesz s így a kitágult cornea bázisának átmérője marad olyan hosszú, mint volt annak egészséges korában. A cornea pannosus megbetegedésénél az esetek legnagyobb számában a mélyebben fekvő részek is izgatottak. Az iris legalább is hyperaemiás, a pupilla szűk, sőt a legnagyobb fokú iritis is fejlődhetik, annak mindennemű következményeivel: synechia posterior, occlusio vagy seclusio pupillae, glaucoma secundarium ; máskor az iritis átmegy a corpus ciliarere. innen a chorioideára; így veszíti el a szem látóképességét, de nem múlik el a conjunctiva trachomája, annak másokat fertőző képessége. A trachomás szem corneájában könnyen támadhat genyedés is vagy teljesen önálló alakban, vagy a meglevő pannusban. Mindegyik esetben a genyedés gyógyulhat, javulhat, vagy követheti romboló hatását az ismert módon, míg teljesen tönkretette a szemet. A trachomás conjunctiva bővebb váladéka a szemhéjszél külső ajkánál a pillaszőrök között megtapad, beszárad, azt ott
