Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1891-04-26 / 2. szám
16 SZEMÉSZET 1891. 2. sz. kisurolása, részint a duzzadó részek kihajtása és így a szem nyugodt gyógyulása, részint pedig a látási eredményt illetőleg. Ezen szempontokat méltányolva indult meg az újabb időben azon mozgalom, hogy a maradékokat ne egyszerűen a súrolás esetleges bizonytalan műveletére bízzuk, hanem annak kihozását a biztosabb, hatalmunkban álló kimosásra bízzuk. 1887-ben és a következő években egész serege jelent meg a fenti czél elérésére szerkesztett eszközöknek, kezdve az egyszerű fecskendőktől egész a legkomplikáltabb miniatűr irrigateurökig, melyekkel folyadékokat önthetni a csarnokba, hogy a sugár aztán a bentmaradt részeket mintegy kimossa. A kimosó folyadék a hány szemész foglalkozott ezen eljárással, annyifélekép ajánltatott, így Wichierkevitz 30 C.° l°/0 bórsav-oldatot használt, Chodin 4°/o többször felforralt acidum boricum solutiót dicsérte, Grandclement sterilizált vízzel, Pannas jodhigany alkohol-oldattal vélte a legjobb eredményt elérhetni. Ezen eljárást már az első megjelenéskor a priori gyanús szemmel néztük, mert többszörösen ismerni tanultuk eszközök, szerek bevitelének veszélyét, ha már a lencse eltávozott, részint az infectio, részint iivegteste-lőesés és trauma miatt nem is említve a technikai nehézségeket. A csarnok ilyen kimosásakor a sugárnak bizonyos erővel kell a szembe behatolni, hogy a némileg szilárdan összeálló cataracta-maradékokat kihajthassa Ezen nyomás, minthogy folyadék beöntéséről van szó, elterjed az egész elülső, sőt hátulsó csarnokba is, éri az irist, corpusciliaret, szóval a szem legérzékenyebb részeit, melyek ily módon sérüléseket szenvedhetnek el. Folyadékok, melyek irrigálásra ajánltattak, igaz, hogy mind tartalmaznak kisebb-nagyobb mennyiségben desinficiáló szereket, de azért azok még sem tekinthetők veszély nélkülieknek, mert a szem rendkívül érzékenysége miatt azon szerekből csak rendkívüli gyenge solutiókat használhatunk, melyekről a vizsgálatok kétségtelenül kimutatják, hogy nemcsak bacteriumölő hatásuk nincs, de még a tovább tenyésztést is vagy alig, vagy csak egy kis időre függesztik fel. Sterilizált folyadék volna legalkalmasabb, melynek teljes előállítása lehetséges ugyan, de használatkor sok veszélynek van kitéve. A dolog új voltának idejében többször foglalkoztak vele a szaklapok, de az elért eredmények jóságáról tiszta képet a közlött esetek után alig vagy épen nem lehetett alkotni. Aránylag a legtöbbet Pannas szolgáltatja, ki azt nagyjában kielégítőnek mondja Mac Keown 100 esete közül háromnál volt panophthalmitis, mit ő megokolás nélkül nem a csarnok kimosásának tud be. Legnagyobb dicséret azok részéről történt, kik az eszköz vagy a folyadék milyensége körül valami újítást hoztak be, mindenki természetesen a maga eljárását hirdette jónak. Az akkoriban nagy port felvert dolog felett ma már napirendre tértek, úgy hogy a szakiratok hasábjain ma már nem is talál kozunk vele. IJgy látszik a múltnak adatott vissza ismét a régmúltból vett eljárás, mert az eszme nem új, hanem a XVIII-dik század elején élő híres szemésztől St. Yvestől ered, ki a csarnokba levő izzadmányokat és vért hasonló mosással kívánta eltávolítani. Maradjunk meg továbbra is a veszélytelennek ismert és gyakorlat mellett elég szép eredményt adó súrolás általi tisztogatásnál, ne tegyük az úgyis aprólékos operatiót az igen nagy vigyázatot igénylő és könnyen veszélyt hozó műszerek alkalmazása által még komplikáltabbá. Nagy discursus tárgyát képezte és még részben képezi ma is az újabb időben felmerült Förster által ajánlott és másoktól különfélekép módosított hályogérlelési eljárás. Ide vonatkozó tapasztalataink nincsenek és így direkt hozzá sem szólhatunk a tárgyhoz. Nem zárkózhatunk el azonban azon gondolat elől, hogy a csarnok megnyitása után, a lencsetok direkt massagealására a tokot sokszor repedni hisszük, mi nem oly közömbös dolog. Nagy gyakorlati fontossággal különben az egész nem igen bir, legalább nem gyakoriak az esetek, hol az érés siettetése nagy hasznot hozna. A seb toilette-ozására mindig nagy gondot fordítottunk, mely a véralvadékok, a kéregrészletek csípővel való eltávolításából állott, különösen a conjunctivalis lebeny alól, mit ezután visszahajtottunk, mely mindig igen jó szolgálatot tevő sebfedőnek bizonyult be. Ezen eljárás jóságával annyira meg voltunk elégedve, hogy különösen az újabb időben megjelent igen sok ajánlatot, a seb különféle tapaszokkal va ló le ragasztását, porokkal való behintését, csak mint irodalmi közleményt, tudomásul vettük, de nem éreztünk inditatot az említett jónak bizonyult eljárást ezen új dolgokkal felváltani. Ily módon az operatio egyes actusain végig haladva, a gyógyulást befolyásoló egész szervezet milyenségét és a külső körülményeket kellene áttekinteni, de ezek semmi újat. sem tüntetnek fel, úgy hogy csakis a múltban tapasztaltak felsorolására szorítkozhatnék, mi pedig jelen értekezésem czéljának meg nem felel. Hosszú tapasztalatok és ezeken alapuló combinativ törekvések képezik az alapot a már egyszer megszületett operativ eljárás jóságának megítélésében, valamint rugóját a tovafejlődésének. A megítélés kettős alapon történik, úgymint az elért eredmény kimutatásán, oly értelemben, hogy hány percentben sikerült a műtét és másodszor a sikerültnek jelzett esetek látási eredményeinek eldöntésén. Legtökéletesebb műtét, melylyel a szürke hályog eltávolítása a legkisebb veszteséggel jár, a mely legtöbb világtalannak adja vissza a látást. Egyforma tökéletességű és jó eredményt felmutató különféle műtéti beavatkozások közül ismét a választandó az, mely a szem részeinek kevesebb megcsonkításával jár, mely után a szem eredeti valóságában inkább megmarad. Az orvosi tudomány minden ágában megindult kutatásokban, melyek az utolsó évtizedet jellegzik, a még aránylag gyermekkorát élő szemészet is élénk részt vett. Iparkodtak az egyes kutató szellemek és klinikusok a szem boneztani alkotásának ma már biztos tudását az operativ részben is szerepeltetni, melyhez a számos tapasztalatok hozzájárulásával a legkülönfélébb operativ eljárások alkottattak meg. Bámulat ragad el, ha csak a hályogoperatiók irodalmát durvájában is keresztül böngésszük, hogy rövid 15—2d év alatt mennyi ajánlat, módosítás és egészen új operatív eljárással találkozunk, a mennyivel az orvosi tudomány régebben cultivált ágának egyes részlete sem dicsekedik. A szem rendkívüli finom voltának, szöveteinek könnyen lobosan reagáló volta, a szürke hályog mélyen fekvése a szemben mind oly körülmények, melyek az említett javítási törekvéseknek elég nagy alapot szolgáltat. Nincs szándékom ezen új operatív eljárások, a különféle javítások felsorolásával és ezek biralgatásával foglalkozni, hiszen a szemészettel tüzetesebben foglalkozók előtt ezek eléggé ismeretesek. A szemészeti literatura e tekintetben olyannyira bő, annyi anyagot szolgáltat az elbírálásra és így vélemények alakítására, hogy azzal bővebben foglalkozni jelenleg haszon nélküli volna, de meg értekezésem keretébe sem illenék, mert czélom saját 10 éves munkálkodásunk és ez alatt szerzett tapasztalatainkról beszámolni. A Graefe-féle extractio volt a folyton uralkodó eljárás, a legtöbb klinikus ezen eljárást követte többkevesebb módosítással, csakis az újabb időben látszik némileg háttérbe szorulni a kerek pupillát adó lobularis peripherikus extractio által. Hogy ez utóbbi mennyire fog beválni és mily sikerrel fogja a Graefe-féle methodust pótolni, azt még csak az ezutáni tapasztalatok fogják megmutatni. Saját tapasztalataink ról ez irányban nem szólhatok, mert a jelen értekezés tárgyát szolgáltató 10 év keretén kívül eső időre esik az említett methodus cultiválásának kezdése, úgy hogy arról beszámolni egy későbbi értekezés feladata fog lenni. A 10 év leforgása alatt történt nem complicált extractiók beszámolását a következő táblázattal vezetem be, melyben a hályogalakok a lefolyás és végeredmény vau szemlélhető alakban összeállítva,
