Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-02-23 / 1. szám
1890. 1. sz. SZEMESZET 9 lyesebb nyomókötés után több órán át szabadon hagyjuk a szemet, elvesztjük mindazt, a mit eddig- nyertünk. A többi eljárásoktól, melyeket sem a theoria, sem a praxis nem támogat, legjobb tartózkodnunk. Irodalom : 1 Archiv für Ophthalmologie. IX. 2, (if). — 2 Ivlin. Monatsbl. für Augenheilk. IY. 239. — * U. a. IV. 25. — 4 U. a. XVI. 99. — 6 Eec. d’ophthalm. 96. — 0 Archiv für Ophthalm XXIII. 1. 237. — 7 Centralblatt für pr. Augenheilk. 1879. 174. — 8 Klin. Monatsbl. f. pr. Augenheilk. XV. 355. - Ann. d’oculist. 92, 30. — 10 U. a. 1886. 153. — 11 Archiv f. Augenheilk. XU. 53. — Tankönyvek és Nagel’s Jahresbericht für Augenheilkunde. KLINIKAI KÖZLEMÉNYEK. i. Neuritis retrobulbaris laetica gyógyult esete. Grósz Emil dr.-tól. Ilár a látás zavarnak ma már legtöbbször megtaláljuk okát a szemteke felületesebb vagy mélyebb rétegeiben, még mindig előfordulnak olyan esetek is, midőn a látás nagyfokú csökkenésének igen csekély vagy éppenséggel semmi észrevehető elváltozás sem felel meg. Ilyen esettel találkoztunk ez év folyamán a szemklinikái betegek között, mely már azért is érdekes, minthogy az ex adjuvantibus felállított diagnosis alapján elrendelt gyógyeljárást a legfényesebb siker koronázta. K. J. 26 éves férfi f. évi márczius 5-dikén azzal a panaszszal jelentkezett, hogy jobb szemével nem lát. 4 év előtt ulcus durumja volt, mely higanytapasz alatt gyógyult. 4 héttel később foltos bőrkiütése keletkezett, mely 7 bedörzsölésre eltűnt. Azóta egészséges. Jelenleg a luesnek a beszűrődött tarkómirigyeken kívül más jele nincs. Jobb szem v = 'l3 m.-ről olvas ujjakat, Bal szem v = f’/5 E. A szemfenék ép. Három grammos higany bedörzsöléseket s diaetát rendeltünk. Márczius 14-dikén j. v — ’/a ll!- olvas ujjakatb. = 5/3 ? E. Márczius 21-dikén j. v — 2 m.-re olvas ujjakat; b. = 5/,5; Április 4-dikón j. v = 5/30 ; b. v — 5/15. Április 25-dikén j. v = 5/7 ; b. v 5/5 ? Utóbb tehát a másik szem látása is romlani kezdett, de a baj teljes kifejlését a már megkezdett gyógy élj árás megakadályozta. Ez alatt mindkét szemfenék ép maradt. 35 bedörzsölés után jodkaliumot rendeltünk. Május 9-dikén mindkét szem v — 5/5 E. Látótér belül 60°, felül' 55°, kívül 80°, alul 70°. Színérzésben, fényérzésben eltérés nincs. A szemfenékben csak annyi változás van, hogy a papillák valamivel halványabbak, de csak oly mértékben, a mennyire ép szemeken is előfordulhat. Adott esetben azonban mégis kórosnak kell vennünk, minthogy észlelésünk alatt fejlődött ki a halványság. Most már az a kérdés, hogy mi a bántalom aetiologiája, hol volt a székhelye s miben állott az elváltozás ? A kérdés első részére a legnagyobb valószínűséggel azt felelhetjük, hogy a baj luetikus eredetű volt. Nemcsak az szól e mellett, hogy az infectio kimutatható s hogy csak hiányos kezelésben részesült, hanem az is, hogy a higanykezelés ilyen tökéletes gyógyulást eredményezett. A mi a Haj székhelyét illeti, minthogy eleinte féloldali volt, míg a másik szem teljesen épnek mutatkozott, ez a mellett szól, hogy a chiasmától peripheriásabban székelt, de a papilla mögött, minthogy ez épnek látszott. Igaz ugyan, hogy az agy corticalis megbetegedésein kívül Charcot szerint a capsula interna hátsó részében előforduló elváltozás is idézhet elő egyoldali látás-zavart ép szemfenék mellett, mégis mivel más idegek érzési, valamint mozgási zavarai teljesen hiányoztak, valószínű, hogy inkább magának a látóidegnek bántalmával volt dolgunk. Annál is inkább felvehető ez, minthogy az agysyphilis rendesen nagyobb terjedelmű s lehetetlen, hogy minden más idegközpontot megkímélt volna. Hogy a papillán eleinte semmi s később is csak igen kis elváltozás volt látható, ez csak a mellett bizonyít, hogy a baj nem székelt közvetetleniil a bulbus mögött s hogy kisfokit volt. A mi I a kérdés harmadik részét illeti, erre már kevesebb valószínűséggel felelhetünk. Három eshetőséggel kell számolnunk. A látás zavar oka ugyanis lehetett syphiloma vagy diffus gyuladás vagy végül az erek Heubner által leirt megbetegedése. Az elsőt kizárhatjuk, minthogy feltűnő lenne, miszerint előbb az egyik, majd a másik ideg mentén keletkezett volna syphiloma. másutt meg nem. A teljes gyógyulás a Heubner-féle elváltozás mellett szól, de ellene, hogy ez inkább a nagy erek mentén szokott előfordulni, míg az a körülmény, hogy előbb az egyik, majd a másik látóideg betegedett meg, valamint a később fellépő decoloratio tovakúszó gyuladásra vall. Egybevetve tehát az összes tüneteket, a bajt joggal neuritis retrobulbaris lueticáuak tarthatjuk, melynek kedvező lefolyása újra beigazolta a mercurophobia jogosulatlanságát. II. Két szemsériilés. Közli Kocsis Elemér dr. I. Z. János 38 éves lakatosnak múlt évi szeptember 14-dikén munkája közben, midőn aczélvágóval vasat faragott, egy levágott vasdarab bal szeméhez ugrott, mely azt annyira megcsapta, hogy azonnal bőven vérzett, rendkívüli fájdalmai keletkeztek, s semmitsem látott rajta. Mindjárt klinikánkra jött segítséget keresendő, s az eset elbeszélésekor fentebbiek mellett állította, hogy a sértő vasdarab nem maradhatott a szemben, hanem az az ütés után lehullott. Midőn kórházunkban megjelent, a következőket találtuk. A bal szem lecsukódott, nem nyílik, a szemhéjon semmi változás nincs. A szemrésből, még inkább annak szétnyílásakor, véres köny ömlik bőven. A bulbaris conjunctiva alatt a kttlsőalsó részen alvadt vér van meggyűlve. A cornea külső harmada határán egy függélyes seb húzódik a cornea felső szélétől aláfelé, a corpus ciliarén keresztül a sclerába folytatódva mintegy 5—6 mm.-nyíre, úgy hogy az egész seb hossza mintegy 14—15 mm.-nyi lehet. A sebszélek egymáshoz érnek ugyan, de már a szemhéjak mozgatásánál is libegnek, s kevés vér jő ki a kinyiló sebből, s benne feketés tömegnek látszik az alvadt vérrel fedett roncsolt iris. A csarnokot vér tölti ki, s így nem látható sem az iris, sem a pupilla. A nagy fájdalmak erélyes hideg borogatásra engedtek, s e mellett 1% atropin-oldatot rendeltünk naponta hatszor és opiumos homlokkenőcsöt. Más napra a szemhéjak vizenyősek lettek, a bulbaris conjunctiva is chemoticusan megduzzadva, véres savóval beivódva felemelkedett a cornea körül. A fájdalmak azonban nagyrészt szűntek s délután a bal halántékot megpióczázva a duzzadás, a vizenyő is rohamosan engedett. A hatodik napon a sebszélek érintkeztek, a csarnokbeli vér apadni kezdett, úgy hogy az iris felső része láthatóvá vált. Ettől kezdve lassan, de fokozatosan haladt a javulás, csökkent az izgalom, s a tizenötödik napon a chemosis eltűnt, a csarnokbeli vér felszívódott, az iris belső fele a pupilla belső szélével láthatóvá lett, a külső rész azonban a sebbe húzódott. Október 5-dikén, midőn elbocsátottuk a beteget, még vörös volt a szem, de a sebszélek egymáshoz tapadtak s egy bemélyedő barázdát képeznek. A cornea laposabb, kisebb lett, a belső 2/3-a tiszta, a csarnok sekély, az iris fakult, a pupilla belső részéből is láthatni valami keveset. Az egész teke megkisebbedett valamivel, s látható volt a kezdődő zsugorodásra valló behúzódás a négy egyenes izom helyén. Spontan fájdalmak nincsenek, érintésre azonban érzékeny a szem. A fényérzés teljesen hiányzik. Elbocsátottuk a beteget diaeta s további szerelés folytatása mellett, s azon utasítással, hogy időnként mutassa magát. A mint néha-néha megjelent, a szemnek lassú megpihenését észleltük; vörössége apadt, a kisebbedés haladt előre, az érzékenység megmaradt. November 27-dikén, tíz hétre a sérülés után, azzal a panaszszal állott elő, hogy szeme újra fájni kezd, vörösebb lett, bővebben könyezik. Azonnal enucleatiót javasoltunk, melybe a T I
