Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-12-21 / 6. szám
1890. 6. sz. 63 SZEMÉSZET KLINIKAI KÖZLEMÉNYEK. Keratitis subepithelialis centrálisról. Baumgarten Pál dr. A cornealis bániaknak kiváló fontossága abban áll, bogy lefolyásuk után is a cornea szövetében oly állandó elváltozásokat hagyhatnak hátra, melyek ennek átlátszóságát csökkentik vagy akár teljesen megszüntetik. A lefolyt bántalom ezen nyomai a' cornea bármely rétegében, kisebb-nagyobb területen, foltokként vagy csikszerften az alig észrevehető áttflnő homályosságtól kezdve egész a tömör átlátszatlan hegedősig terjedő árnyalatokban maradhatnak meg; de ha a cornea széli részein foglalnak helyet, a tiszta látásra nagyon lényeges befolyást nem gyakorolnak; bár határozottan torzítok; a mint hogy még a nem annyira kifejlett aesthetikai érzékkel, hogy ne mondjam hiúsággal, biró munkásosztályhoz tartozók legnagyobb része is nem azért keresi fel a szemorvost, hogy a netán kissé fogyatékos látásán segítsen, hanem azon kéréssel, hogy ezen kosmetikai hibát tüntesse el. De ha a cornea centralis részén maradtak e homályok vissza, lígy hogy a pupillának megfelelő fekvésük által a fénysugaraknak útjában állnak, tetemes fokban képesek zavarni a látást nemcsak akkor, ha a cornea tökéletesen átlátszatlan, hanem még ha oly csekély a zavarosság, hogy csak focalis világításnál vehető észre. A cornea állapotának ezen szembeszökő fontos szerepe a tiszta látásnál már eleve biztosította az orvosok legnagyobb érdeklődését és figyelmét legcsekélyebb változásai iránt, és mert egyrészt helyzeténél fogva a legkülönbözőbb s változatosb külbehatásoknak van kitéve, másrészt szöveti szerkezeténél fogva — nem lévén saját véredényei, a szomszédság edényei nyújtják számára a tápláló nedvet — a szomszédos képletek változásai nagy mértékben befolyásolják: a különböző észlelők kisebb nagyobb megfigyelő képessége, valamint nem csekély részben azok leleményessége egész sorát a cornea-bajoknak, nevezetesen lobfolyamatoknak különböztette meg. Idővel ezek bizonyos néhány alapféleségekhez voltak beoszthatok, melyektől csak fokozatos vagy más nem lényeges módozatokban különböznek. Múlt év derekán azonban Stellwag, beüss, Fuchs, Adler Mécsben a keratitisnek egy új alakját Írták le, mely úgy megjelenésében, mint lefolyásában az eddig typicusnak elfogadottaktól különbözni látszik. Azóta sok más észlelő, majd egyező, majd eltérő közleményei által e kérdés felett egész kis irodalom indult meg; megállapodásra azonban sem a bántalom lényegét, sem aetiologiáját illetőleg nem jutottak, sőt a különböző észleletek által a kórkép egysége sincs teljesen tisztázva, a mi legpraegnánsabban a kiilömböző elnevezésekben nyilvánúl. Fuchs: keratitis superficialis punctata, beüss: k. maculosa, Adler: K. subepithelialis centralis, Foerster: noduli corneae, Decker: herpes corneae recidivus stb. néven említi és ír le állítólag ugyanazon kóralakot. Azon esetek, melyeket jelenleg felemlíteni szándékozom, legjobban hasonlítanak a bécsi szemészek, nevezetesen Reuss, által leirt kórképhez, melynek főjellege a kisebb-nagyobb izgalmi stadium után a cornea centralis részében az epithelium alatt fellépő különböző nagyságú pontszerű homályok. Ezen tüneteknek megfelelő vagy hozzájuk legalább nagyon hasonló cornealis megbetegedés öt oly esetét láttam ez év folyamán, melyeket alkalmam volt bizonyos időn át figyelemmel kísérni; de csak kettő volt közülök, melyekben a bántalom mintegy szemem előtt fejlődvén, ennek keletkezését is észlelhettem. Talán nem lesz érdektelen, ha ezen eseteket röviden közlöm. 1. Az öt közül csak egyben volt a bántalom mind a két szemen kifejlődve; ez egy 50—55 éves férfi volt, ki soká tartó, időnként subacuttá váló conjunctivitis catarrhalisban szenvedett s ez év márczius havában azon panaszszal kereste fel az egyetemi szemkórház ambulantiáját, hogy néhány nap óta mindkét szemén rosszúl lát. Mindkét szem conjunctivái s átmeneti redői erősen injiciáltak, kevéssé hypertrophisáltak; corneák körül injectio nincs; ezek egyszerű megtekintésnél épnek látszanak, de focalis világításnál a cornea epithelje alatti rétegben a pupillának megfelelőleg igen sok többékevésbbé élesen határolt, 1 mm.-nyi és kisebb átmérővel biró, kerek foltok tűntek elő, a cornea centralis részében tömegesen, a szélek felé kissé szétszórtabban; a cornea peripheriája felé már egyet sem lehetett felfedezni. 2. A másik egy 24 éves, erőteljes férfi, kit hónapok óta súlyos trachoma miatt — cornealis complicatio nem volt — kezeltünk az egyetemi szemkórház nyilvános rendelésén; itt a bal szemen láttam az előbbivel majdnem megegyező képet. 3. Továbbá egy 25—30 éves, meglehetősen táplált nő, ki jobb szemén két gyermekével együtt conjunctivitis, illetve keratoconjunctivitis phlyktaenosa miatt járt be; itt a foltok kisebbek, kevesebbek s csaknem kizárólagosan a pupillának megfelelőleg voltak elhelyezve. Cornea körül injectiónak semmi nyoma; conjunctivák halványak. 4. Cs. J. 10 éves; jobb szemén egy év előtt blennorrhea acutát állott ki, mely szépen gyógyult; fél évre rá mindkét szemén kerataconj uncti vitis phlyktaenosa lépett fel, s ennek maradványaként mindkét corneán, kivált a jobboldalin számos a peripherián fekvő macula maradt vissza Betegsége annyira javult, hogy már csak nagyobb időközökben mutatta be magát az ambulantián, midőn ez év október hó első hetében azon panaszszal jelentkezett, hogy bal szeme 2 nap óta újra beteg. A fejlődésben kissé visszamaradt, görvélyes küllemű leányka, kinek számos nyald nyirkmirigydaganatai közül egy elgenyedt lymphomit épen azon napokban nyitottak meg, bal szeme könyező, kissé fénykerülő; a palpebralis s tekei conjunctiva élénken injiciált; a cornea körül kivált annak alsó és felső kerületének megfelelőleg elég jól kifejezett ciliaris injectio ; maga a cornea focalis világít ásnál sem mutatott változást ; úgy nézett ki, mintha újabb phlyktaenás eruptio keletkeznék. Jelentkezésének harmadik napján vettem észre legelőször focalis világításnál a cornea középső részében a pupillának megfelelőleg néhány mák- egész kis kölesszemuyi foltot; ezek másnapra valamivel megszaporodtak, miközben a fénykerülés, conjunctivalis és ciliaris injectio csökkent; ezek másnapra tökéletesen megszűntek, hátrahagyva a cornea centralis homályait. 5. K. V. 21 éves jól fejlett, eddig egészen egészséges férfi. Mindkét szemén hevenyen fellépett erős fokú trachoma miatt ecseteltük, midőn mintegy 5 hét múlva, midőn a conjunctivalis baj igen szépen javult, a bal cornea körül, kivált felül partialis ciliaris injectio lép fel, párosulva kisebb fokú idegizgalmi tünetekkel, s két nap múlva egyszerre csak a pupillának megfelelőleg a cornea epithelje alatt fellépő néhány pontszerű igen gyenge zavarodás köti le figyelmemet, melyek másnapra kifejezettebbek s hatra megszaporodtak; ezek közül kettő felett az epithelium kissé kikopott volt. Az izgalmi stádium négy nap alatt tökéletesen elmúlt; a foltszerű zavarok megmaradtak. A mi ezen zavarodások sorsát illeti, az 1. számú újra csak ez évi október havában, tehát 7 hónap múlva jelentkezett, de a foltok számában s állapotában szembeötlő változás nem volt észrevehető. A többieket csak 4 — 5 hétig észlelhettem s bár a homályok feltisztítását czélzó eljárásokat igénybe vettem, lényeges eredményt ezen időszakban nem érhettem el, kivéve az ötödik beteget, hol a foltok ugyan el nem tűntek, de áttünőbbekké lettek, úgy hogy látásában már nem annyira zavaró. Mindezen esetekben bizonyos jellegző tulajdonságok félreismerhetlenek: aránylag csekély és rövid ideig tartó edény és idegizgalmi stadium után a corneának, főleg centrális részeiben az epithel alatti rétegben fellépő többé-kevésbbé körülirt, sokszor csak nehezen észrevehető, majd meg jól kifejezett foltok keletkeznek, melyek átmérője nem nagyobb 1—11/2 mm.-nél; felettük a cornea felső epitheliuma legtöbbnyire változatlan, vagy itt-ott közvetlen a homály felett kikopott; változatlanul, hosszú ideig megmaradnak; a látást meglehetősen
