Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-12-21 / 6. szám
tu SZEMÉSZET 1890. 6. sz. zavarják. A mennyire eseteim csekély száma megengedi, hozzá szeretném még tenni, hogy oly szemeken lép fel, melyek conjuncti váj án előzőleg phlyktaenás, trachomás vagy hosszas catarrhalis megbetegedés van jelen vagy lefolyt már. A bántalom aetiologiáját illetőleg legkönnyebb, de egyszersmind legkevésbbé kielégítő az általános szervezeti állapotot, scrophulosist, a beteget illető összes hygienikus viszonyait okolni. Nem égé zen valószínűtlen volna talán a corneát környező szövetek olyatén megbetegedésére utalni, mely ezen szövetek vérkeringését valamely irányban zavarva a corneabeli nedvkeringést alterálja annyira, hogy épen a centrális, tehát a limbustól legtávolabb eső s így leglassubb áramlás helyein felléphetnek oly zavarok, melyek épen ezért nem hajlamosak a feltisztulásra, kivált ha az ezzel természetszerűleg karöltve járó idegbefolyást sem hagyjuk számításon kivid. Vájjon mennyi része van az egyiknek vagy a másiknak a bántalom előidézésében s mi ennek lényege ? még nyílt kérdés. Én csak ezen bántalom casuistikájához kívántam pár esettel hozzájárulni. KÖNYVISMERTETÉS. Goldzielier Vilmos dr. A szemészet kézikönyve. 505 oldal. Ára 5 frt. A szemészet nálunk aránylag korán foglalta el a többi orvosi tudományok között az őt megillető helyet. Míg Németországban egész e század közepéig, Francziaországban az utolsó évtizedig, Angliában pedig napjaikig csekély gondot fordítottak a szemorvoslás elsajátítására, addig a budapesti egyetemen már a múlt század vége óta tanítják. Az első, ki a szemészetet előadta, Plenk volt s bár őt csakhamar Bécsbe hívták, a budapesti egyetem is kapott 1802-ben külön tanszéket, melyre Ágoston Eleket nevezték ki, kit Stáhly, Fabini s Lippay követtek, míg 1874-ben egy új iskola alapjai lettek letéve, melynek tanítványai máris lelkes terjesztői az orvosi tudományok egyik legexactabb ágának. Ilyen múlt mellett méltán felmerül a kérdés, nem érkezett-e még el egy kimerítő magyar szemészeti tankönyv kiadásának ideje ? De ha látjuk, hogy Graefe Saemisch klassikus gyűjtőmunkáját nem kevesebben, mint 25-en írták, kik mindannyian egyetemi klinikák vagy nagy kórházak vezetői s így óriás anyag s megfelelő felszerelés felett rendelkeznek, úgy hiszem még évek hosszú soráig kell várnunk ily munka megjelenésére. Addig is azonban jó előkészítők a monographiák, melyek előtanulmányul szolgálhatnak egy későbbi nagyobb feladat megoldására. Nem szabad kicsinyleni a compendiumok szerkesztését sem. Még Németországban is, hol a szemészeti útmutatók egész serege jelent meg, minden újabb s egyik vagy másik irányban sikerültebb tankönyv meleg elismerésben részesül. Mennyivel szívesebben kell nekünk magyaroknak fogadni az ilyen könyvet! Hiszen tudományos irodalmunk még gyermekkorát éli s a legbiztatóbb jóakarattal s örömmel kell fogadni minden egyes lépését. Csak nem rég üdvözölhette az „Orvosi Hetilap“ Csapodi István Útmutatója első felét s ma az Orvosi Könyvkiadó Vállalat kiadásában nem csekély örömünkre a szemészet egy víjabb, teljes compendiumát nyerjük Goldzieher Vilmos tollából. Mint a szerző előszavában mondja, a munka feladata, „hogy gyakorló orvosoknak szemészeti vezérfonalul, készülő szemorvosoknak részletesebb tanulmányokba bevezetőül szolgáljon“. Szóval a szemészet minden ágát átölelő tankönyvvel van dolgunk, melynek megítélésében két szempontnak kell vezérelni bennünket. Az egyik az, hogy a tárgy elég világosan s arányosan van-e előadva arra, hogy azt a kezdő megérthesse, a másik pedig, hogy van-e a műnek individuális Jellege, mely megkülönbözteti az egyszerű compilatiótól. Örömmel kell constatálnunk, hogy mindkét irányban megfelel a várakozásnak. Boncztan, kórboncztan, klinikai kép s therapia egymáshoz helyes arányban állanak, sőt a sikerült felosztás nem egy helyen könnyíti meg a kezdőnek a szemészet nehezebb fejezeteinek megértését, így pédául igen sikerült a látóideg s ideghártya betegségeinek égyszerű s világos tárgyalása, kevésbbé áttekinthető azonban a szaruhártya megbetegedéseinek fejezete, melyb n a tagoltságot nélkülözzük. Különösen dicséretet érdemel, hogy a szervezet más betegségeivel való összefüggésre nagy súlyt fektet s főleg az, hogy e viszonyt nem külön fejezetben, hanem minden egyes betegségnél tárgyalja. Az operálásoknak sem jutott külön fejezet, bár Fuchs ez irányú kísérlete nagyon utánzásra méltó. Az azonban csak helyeselhető, hogy a szem külső megbetegedéseinek s általában á gyógyszeres kezelés rovására nem tárgyalja aránytalan részletességgel az operálások tanát, mely könyvből úgy sem sajátítható el. Nem csekély mértékben növeli a könyv becsét, hogy minduntalan megjelenik előttünk a gondolkodó orvos, ki a nagy mesterek véleményét is csak kritika után fogadja el. Az önálló búvárkodásnak nem egy helyen van nyoma, így pl. a glaucomáról írt fejezet a szükebb értelemben vett szemorvosnak is élvezetes s tanulságos. A szöveg közt ábrák is vannak, melyek általában sikerültek, de kevés számúak. Ennek oka különben valószínűen a költségkímélésben fekszik, a min viszonyaink közt alig csudálkozhatunk, mégis a szemizombénulások fejezetében sajnosán nélkülözzük az oly jó szolgálatot tevő ábrákat. Dicséretet érdemel azonban a könyv magyaros s világos stílusa. Az, hogy egy-két hibásan képzett szó előfordul, bizonyára nem befolyásolhatja ama megelégedést, melyet minden magyar orvosnak éreznie kell, ha ugyancsak az Örvosi Könyvkiadó Vállalat által 20 év előtt kiadott szemészet nyelvét a most megjelent munkáéval összehasonlítja. Szóval Goldzieher könyve mindazon feladatoknak megfelel, melyek egy compendiumtól várhatók s a magunk részéről úgy a szerzőt, mint a kiadó vállalatot collegialis örömmel üdvözöljük. Gross Emil dr. SZEMELVÉNYEK. — A herpesszerű cornealis bántalmak ismeretéhez szolgáltat adatokat Decher dr. Schwerinben. — A legutóbbi időben különböző szerzők más-más elnevezéssel írtak egy újabb cornealis bántaloinról. Stellwag a keratitisek egy sajátságos formájáról, Fuchs keratitis superficialis punctatáról, Adler keratitis subepithelialis centrálisról, Beüss keratitis maculosaról, Foerster és Groenuw noduli corneaeről, Decker pedig recidiváló herpes corneaeről írt. Rauschoff egy periodikusan visszatérő cornealis megbetegedésről írt. A szerző összehasonlítva mind ez eseteket, következtetésében oda jut, hogy a megnevezett bántalmaknak közös boncztani alapjuk van, csak klinikus symptomaik eltérők, a mi szerint azután, Stellwag-gal együtt, három formáját különbözteti meg. Első közleményében recidiváló herpes corneae elnevezést használt, erre indították a ramus ophthalmikus területen fellépő hólyagcsák, valamint az, hogy a corneán is a hólyagcsaképződés inkább előtérbe lépett, mint az infiltration. Ezzel identikus a Rauschoff észlelése is. Egy újabban észlelt eset alapján, a melynek oka és lefolyása ugyanolyan, a hol azonban inkább infiltratumok lépnek előtérbe a corneán, míg az arczon hiányzott a hólyagcsaképződés, hozzáteszi, hogy itt oly megbetegedésről van szó, a mely a herpes corneaehez ugyan nagyon közel áll, a mennyiben valószínűleg ugyanazon beidegzési alapon fejlődik, a mely azonban a corneán létrehozott elváltozásokban, valamint lefolyásában oly jelenségeket szolgáltat, a melyek igazolják a különválasztást s a „keratitis herpetiformis recidiva“ elnevezést. Betege egy 18 éves jól táplált leány két év óta szenved szembajban, előadja, hogy ez idő óta gyakran voltak szemgyuladásos rohamai, a melyek mind gyakrabban jelentkeztek, nyáron ritkábban. Feltűnt előtte, hogy a menstruatio előtt biztosan számíthatott kiújulásra. Rendesen erős fejfájással kezdődött főkép homlok- és halántéktáján, s nátha van. 4—5 nap alatt véget ért a roham. Az utolsó tél óta 5—6 nap alatt újból jelentkezik egy-egy újabb roham Jobb szemére többször
