Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-12-21 / 6. szám
62 S Z EMESZET 1890. 6. sz. A hatóságok pedig újra és újra felszólítandók, hogy a trachoma kiterjedése ellen kibocsátott rendeleteket a legnagyobb szigorral, ha kell, karhatalommal teljesítsék, s hogy a közegészség eme nemzetgazdasági szempontból oly fontos, a nemzet jövőjére oly beható tényezőt teljes odaadással és szent lelkesedéssel vegyék oltalmuk és hatalmuk alá! Mielőtt soraimat befejezném, nem mulaszthatom el, hogy a trachoma therapiájával ne foglalkoznám, mert ez mai nap ugyancsak még mindig azon a polczon áll, melyen dédapáink alatt volt; ma sem ismerünk igen mást, mint pokol- és rézgáliczkövet. Történtek ugyan kísérletek egyéb szerekkel is, de hogy az eredmény egészben nem volt kielégítő, kitűnik abból, hogy a legújabb tankönyvek is a rézgáliczkövet ajánlják mint azon szert, melylyel lassan, de biztosan jutunk eredményhez. Nem reflectálok itt az átmeneti redő kimetszésére, vagy a burjánzások kikaparására, mert ezen orvosló eljárás csupán klinikán vagy kórházakban lehet helyén, az általános gyakorlatban vajmi ritkán vihető keresztül. Egyrészt ellenszegül a beteg, másrészt a kellő antisepsis foganatosítása oly nehéz ségekbe ütközik, hogy a gyakorló orvos a felelősséget nem igen vállalhatja magára. Olyan orvoslást kellene tehát keresnünk, mely nemcsak a klinikán hajtható végre, hanem melyet a gyakorló orvos megejthet; oda kellene iparkodnunk, hogy kevésbé jártas és gyakorlott orvosok is minél rövidebb idő alatt leküzdhessék ezen szemcsés kötőhártyalobot. Ezen pium desiderium nyomán kiindulva, magam is megkisérlettem még mint a pozsonyi országos kórház másodorvosa, Kanka dr. vezetése alatt, később pedig mint városi kerületi orvos, néhány szerrel a trachoma ellen küzdeni, csakhogy nem részesültem abban a szerencsében, hogy feltétlen vesztőszerre akadtam volna. Mindannak daczára legyen szabad e helyt ezen kísérleteimre és eredményükre refiectálnom. Az 1888. évi „Centralblatt ftir praktische Augenheilkunde“ augusztus-szeptember havi füzetében Futscher dr.-tói ajánlott kreolinnal végzett kísérletek eredményét következőleg állapíthattam meg: Négy esetben a kreolin egy százalékos tejes oldatban (emulsio) oly szép eredményt adott, bogy szebbet kívánni alig lehet, mert 3—4 hét alatt gyógyulva bocsáthattuk el a betegeket a kórházból. Ámde sokkal több esetben megszűnt ugyan a vérbőség és duzzadtság, csökkent a geny kiválasztása, a meglevő szemcsék azonban oly lassan múltak el, hogy rézgáliczhoz kellett folyamodnunk ; más esetekben pedig, különösen érzékeny egyéneknél a már meghalaványodott és lelohadt kötőhártya egyszerre újra kipirult, felduzzadt, fellazult, úgy hogy 2%-os pokolkőoldathoz kellett nyúlnunk. A heveny trachoma első stádiumában tehát jó szernek mondható a kreolin, de legtöbb esetben régi szerekkel kell folytatni a gyógykezelést. Ezen kísérletek után Neudörfer egy közleménye, melyben aranyeres fekélyek gyógyítására antipyrint ajánl, indított engem arra, hogy Neudörfertől erős fertelemvesztőnek és maró szernek felismert antipyrint a trachománál megkísértsem. A szem különös veszélyeztetése nélkül foghattam ezen kísérletekhez, mert az Aldor dr.-tól ajánlott módszer szerint mi is használtuk ezen szert szaruhártyahomályok orvoslására és szép eredmények mellett azon tapasztalatot szereztük, hogy a szem az antipyrint jól tűri. Kísérleteimet antipyrinpor behintésével kezdettem meg. Alkalmam volt tapasztalhatni, hogy a behintésre a nehány másodperczig eltartó szemhéjgörcs után csekély fokú pörk támadt a kötőhártyán, melynek leválta után a conjunctiva vérmessége és váladéka csekélyebb volt; a szemcsékre azonban alig volt befolyása. Megpróbáltuk tehát másságéval egybekötni, még pedig úgy, hogy a kötőhártyába bedörzsöltük az antipyrint. Az eredmény ez esetekben meglepő volt. A burjánzásokban bővelkedő kötőbártyán mély és sima pörk képződött, melynek leválta után, mi néha 2—3 napig eltartott, a conjunctiva majdnem sima volt, és már-már azt hittük, hogy az antipyrinben a trachomának abortiv szerét találtuk. Azonban örömünk korainak bizonyult be, mert rövid idő múlva a burjánzások megint előtűntek, s mi több, a trachoma néha igen fenyegető módon exacerbált. Igyekeztünk ugyan ezen is segíteni, de kisült, hogy antipyrinkezelés mellett a szem más szert nem tűr. Technikánk a következő volt: Bevontunk egy gömbölyű végű pálczika végét kötőgyapottal, meghintettük a gyapot fejét antipyrinporral s ledörzsöltük vele a kifordított szemhéjakat. Megjegyzendő, hogy érzékeny egyéneknél előbb cocaint csepegtettünk be, hogy a kötőhártya érzését vessze. Két-károm nap múlva leválván a pörk, a procedúrát ismételtük. Egy esetben négy hét alatt teljes eredményt érhettünk el; sok esetben azonban félbeszakítottuk ezen orvoslást, mert ijesztő tünetek kényszerítettek minket rá. A szer ezen kétélűsége s a mellett megbízhatatlansága, az elbánás fájdalmassága oly tényezők, hogy ma már csak ritkán használom az antipyrint, még pedig csak igen renyhe trachomáknál, ha más szerre nem javulnak. Kísérleteket tettem antifebrinnel is. Ez egyike azon szereknek, melyet még ma is szívesen használok. Az antifebrint „subtilissime pulverisatum" alakban kálóméi módjára hintem be. Első pillanatban nagyon éget, félpereznyi szemhéjgörcsöt idéz elő, melynek megszűnte után a szemből könyek dúsan gördülnek. A vérmes kötőhártyán néha finom pörk látható, melynek leválása után vérmessége csökkent, a szemcsék pedig lapultak, és a mire itt fősúlyt szeretnék helyezni, a beteg subjectiv érzete tetemesen javul, oly annyira, hogy azon betegeim, kiknek antifebrint hintek a szembe, más szer alkalmazásakor akárhányszor csak arra kérnek, hogy porozzam be szemeiket, mert ezen szer jót tesz nekik. Waltschek Annát, helybeli szőlőmíves nejét 1888. év november hó 2-án kezdtem orvosolni. Mindkét szemén kifejezett trachoma sűrű szemcsésedésekkel, a fölső és alsó szemhéjak kötőhártyáján. Baja állítólag három hét óta van meg (?); jellege subacut. Antifebrint hintettem szemébe; otthonra pedig adtam neki félszázalékos pokolkőoldatot azon rendelettel, bogy esténkint ecsetelje be vele szemét. Az antifebrin-behintéseket naponta ismételtem november 7-ig, mely napon, antifebrinből kifogyva, egyszázalékos lapissolutióval ecseteltem szemét. — A beteg arra kért, hogy adjak abból a porból, mert ámbátor igen csípi, mégis szívesen tűri, mivelhogy utána sokkal jobbnak érzi szemét. A beteget deczember hó 2-án bocsáthattám el gyógyultan, sima kötőhártyákkal. Deczember 12-én bemutatta magát és ámbátor egy hét óta bort mér, és ő így naponta éjfélig meglehetős füstben szolgálja vendégeit, szemeinek kötőhártyája teljesen sima, csekély pirosságot kivéve, ép. Ezen idő óta a beteget gyakran látom, a nélkül, hogy rosszabbodást észlelhettem volna. Az antifebrint ezen idő óta gyakran használom felváltva más szerekkel. Eredményeim a legtöbb esetben nagyon kielégítenek. Körülbelül egy év óta alkalmazom a zincum sozojodoliciunot is a szemészi ambulantiámban. Oly szer az, melyet szívesen használok, mert erős fertelemvesztőnek és összehúzó hatásúnak vált be. A szem 1, 2, 3 és 4°/0-os oldatban jól tűri épúgy az 5 és 10 százalékos vaselinkenőcs alakjában is. Specifikus hatást azonban nem észlel hettem, de a zincum sulfuricumnál hatásosabbnak tartom. A 3 és 4 százalékos oldatát használom a két percentes pokolkőoldat helyett ugyanazon eredménynyel. Változatosság kedvéért kenőcs alakját is alkalmazom trachománál egybekötve másságéval. Az eredmény nem kecsegtető, ámbátor kisérleteimet még folytatom. Rövid közleményemet befejezve, azon kéréssel fordulok kartársaimhoz, tegyenek a fenvázolt értelemben kísérleteket, hátha akadnának oly szerre, mely a gyakorlatban könnyen alkalmazható és rövidebb idő alatt gyógyítaná meg a trachomát, mint a pokolkő és rézgálicz.
