Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-12-21 / 6. szám
GO három esetben csekélyebbek voltak az elváltozások mind a papillán, mind a retinán, az elzsírosodás még a kezdeti stádiumban volt. Egy esetben chorioiditis csatlakozott a typikus neuroretinitishez, s egy esetben pedig ablatio retinae volt jelen. A chorioiditisszel eomplicált esetben a szemfenék képe röviden a következő: Mindkét szemfenékben a retina erősen borús, főként a papillát környező rész, mely a piszkosszínű papillába minden határ nélkül megy át. A mac. lutea vidékén nagy területen sok sárga fénylő petty van radiálisán elrendeződve, a papillát környezőleg, attól távolabb, nagyobb szabálytalan viaszsárga foltok folynak össze gyürűalakba. Feltűnő, hogy az alsó és felső szemfenéki részben a foltok között egyes redőalakú vonalak húzódnak nagyobbrészt vízszintesen a retinában alig észrevehető kezdődéssel és végződéssel. Az edények közül az artériák valamivel szűkebbek. A papilla körül a chorioideában kisebb nagyobb szürkés határolású barna foltok vannak, melyek részben különállók, részben összefolynak. Az anamnesis segítségével ez esetben arra kell gondolnunk, hogy ez a chorioiditis csak társult a retinitis albuminuricához, úgy mint a minőt Liebreich írt le és épen nem primaer chorioiditis nephritica, mint a minőt Galezowsky és Magnus észleltek, hol az elváltozások egyedül a chorioideában voltak. A másik érdekesebb eset ablatio retinae Brightkóros ideghártyagyuladás mellett (közölve volt a Szemészet 1886. évi 2. számában). 27 éves férfi régen beteg, gyakran liány. Jobb szemén 4'0 méterről fényérzés, a balon csak szem előtt fénysejtés van. Mindkét szem látóidegfője egészen eltűnik a nagy kiterjedésű szürkés-fehér, gyürualakban rendeződött foltok között, melyeket számos csíkos vérzés tarkáz. A vénák teltek, kanyargósak. A sárga folt táján küllősen rendezett fénylő fehér pettyek. Mindkét szemben symmetriásan az alsó-külső részben a fehér gyűrű határán kezdődőleg a retina szürkés hólyagalakjában libeg, melyen az ereket szokatlan jelenségként vérzések kisérik. A retinaleválás most leírt esete annyiban különbözik a Brecht, Schweigger, Graefe eseteitől, hogy ez nem primaer eredetű volt, mit bizonyít az, hogy erősebb hányási roham után állott elő jól kifejezett retinitis nephritica után; mikor a levált retinán megmaradtak az előbbi vérzések. Az említett 18 retinitis nephr. esete közül a kórházban kezelés alatt öt javulást mutatott, kettő rosszabbodott, a többi változatlanul maradt. Terméf-zetesen a végső kimenetel egész más alakulást mutathatott, de a melyről számot adni, a betegek eltávozása miatt nem lehet. A retinitis nephritica gyógyításának az alapbántalom gyógyításával összhangban kell lennie. A malaria vagy a bujakór után fellépő vesebajoknál, a malariailletőleg a bujakórellenes gyógykezelés a retinitisre is kedvezőleg hat. Az alapbántalom rosszabbodása vagy javulása hasonló értelemben érvényesül a szemgyuladásban is. A retinitis nephritica helyi kezelése nagyon korlátolt. Graefe helybeli vérelvonást ajánlott pióczázással a halántékon, a mi a retinitis hyperaemiás stádiumában hasznos is, de már később nem lenne tanácsos alkalmazni. Horner tinctura ferri acetici hosszas adagolásától látott javulást. Az általános baj kezelése lesz főként a fontos a szemgyuladás gyógyításában is, s itt a szemorvosnak is minden irányban be kell avatkoznia, hogy a nephritisben valami javulást mutathasson fel. A legfontosabb lesz a gyógyításban az étrendi és tüneti gyógymód kihasználása. Étkezésül hús, tojás, tej rendelendő, főként ez utóbbi lehetőleg bőven. A veséket izgató fűszerek kerülendők. Italul a tej mellett vagy együtt égvényes ásványvizek, vagy egyszerűen czitromosvíz ajánlatos, minél több, hogy a vizelet mennyisége lehetőleg szaporíttassék. Szeszes italok hígítva engedhetők meg, s erősebb bor csak akkor, ha a szívműködést fokozni szülésé ges. A súlyosabb változások ellen a tüneti kezeléssel kell küzdeniink. A vizelet szaporítására bő ivás és meleg fürdők használandók, mely utóbbiak hatása a vérnyomás fokozásában áll. Diureticumot is rendelhetünk, de a melyek nem izgatják a vesét, mint például a szénsavas és növénysavas natrium- és kaliumsók. Ha a szívműködés gyengébb lenne a digitalis jó húgyhajtó is lesz. A fehérnyevizelés ellen tannin, acidem nitricum alig adnak valami eredményt, hanem fehérnyetartalmú táplálékokkal kell pótolni a fehérnyeveszteséget. A vizenyő ellen 1890. 6. sz. az izzasztás igen alkalmas eljárás, mi által a felhalmozódott szilárd alkatrészek is kiküszöbölődnek. Liebermeister a melegfürdőket (36° C.) begöugyöléssel köti egybe, s ezenfelül meleg theákkal segíti elő az izzadást, de óvatosság szükséges, hogy hydropsnál a nagyfokú vízfelszivódás miatt uraemikus tünetek ne fejlődjenek. A vízkór csökkenésére jól hatnak a hashajtók. Az uraemia ellen, ha gyenge szívműködés mellett van az, digitalis adható, erősebb szívműködés mellett pilocarpin-injectiók. Az uraemikus tünetek ellen Frericbs acidum benzoicumot ajánlott, a felhalmozódó és mérgező szénsavas ammoniakot akarván vele megbontani. Specifikus szer még nincs az albuminuria ellen, klinikánkon az étrendi gyógymód mellett jodkalium, chininum tannicum és meleg fürdőzés rendelése van szokásban. Adatok a trachoma kérdéséhez. Mergl Ödön tr.-tól. Örömmel tapasztaljuk, hogy a közegészségügy követelményeinek mindenütt iparkodnak megfelelni. Új meg új rendeletek és törvények szabályozzák a közegészségügyi szolgálatot, rendezik az egyöntetű eljárást a ragályos és járványos betegségekkel szemben. Valamennyinek a fő törekvése az, hogy elhárítsák a ragályos betegségek támadását és járványos elterjedését. Nincs min csudálkozni, hogy e rendeleteket rendkívüli szigorúsággal hajtják végre, mert ez fő feltétele a kívánatos eredménynek. Ismerünk nemzetközi szabályzatokat cholera és pestis ellen, melyeket minden állam a maga viszonyai szerint foganatosít, ismerünk szigorú szabályzatokat a himlő, a hagymáz és a gyermekágyi láz elterjedésének meggátlására, végre olvasunk sok mindenféle rendeletet, melyek a trachoma ellen irányozvák és annak elszaporodását meggátolni akarják. Igen kérdéses azonban, vájjon elérik-e velük a czélt. — A statistika legalább nem vall reá, mert kimutatja, hogy sorozáskor évről évre több meg több oly trachomas jelentkezik, kit e miatt ideiglenesen alkalmatlannak kell nyilvánítani. Úgy látszik tehát, az 1884-dik évben 51,066. szám alatt kelt m. kir. belügyministeri rendelet és az 1886-dik évi V. törvényezikk nem válnak be egészen. Ha pedig okát keressük eme fogyatékos eredménynek, megleljük azt a szabályzatok lanyha keresztülvitelében. így például el van rendelve, hogy az olyan trachomások, kik az orvoslásnak ellenszegülnek vagy a kiknek szembaja, az elterjedés veszélyét nagyobbítja, hogy mindezek kórházakban helyezendők el. Az egyéni szabadság ilyetén megszorítása minden esetre igen szigorú eljárás. Nem mondjuk, hogy okolatlan, ámde számos körülmény játszik közre, melynél fogva a trachomarendeletek eme főpontja igen ritkán kerül foganatra. Igen sok esetben a puszta emberi belátás nem engedi meg, hogy a családot megfosszuk kenyérszerző apjától, az apró gyermekeket gondozó anyjuktól! íme egy kép a hatósági orvos fogadó szobájából. Ott látjuk az orvost, a mint az egyes betegek trachomás szemeit orvosolja; számosán vannak, ki kisebb, ki nagyobb fokú trachomában szenved; különben jó erőben levő munkabíró egyének, kiket vagy maga vagy kartársa az iskolából, a gyárakból kitiltott. Egy hét óta kezeli pl, e lakatost és nejét, kik mindketten gyárban dolgoznak és ott ugyancsak keservesen szerzik meg azt, mi saját maguk és öt éhező gyermekük élete fentartására szükséges. Az apa felveti a kérdést: „Orvos úr, mikor mehetek már munkába? kérem, bocsásson már el, hisz a csekély beteg-pénz, melyet a gyártól kapok, alig elegendő saját magam éhes gyomrának ! — Gyermekeimet miből tápláljam ?“ Az orvos egy pillantást vet a felső szemhéjon levő sűrű sarjadzásokra és ugyancsak kijelenti a betegnek, hogy baja még hónapokig eltart, még ha szorgalmasan is ellátogat az orvoshoz. Ugyanezt kénytelen az orvos az anyának ismételni, SZEMÉSZE T
