Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-12-21 / 6. szám
1890. 0. sz. 8 Z E M E 8 Z E T 50 történjék, mint ez ezen esetben lenni látszott. De a cliolestearinjegeczek sem jöhettek oly nagy mennyiségben a hátsó csarnokból, annál is inkább, mert az több hátsó synechia miatt különben is sekély volt, pedig ha a kiürült folyadék csarnokvíz lett volna, akkor a benne lévő úszkáló jegeczek csakis a hátsó csarnokból jöhettek volna. Fel kell tehát tennünk, hogy a csarnok punctiója alkalmával, a csarnoknak másik-harmadik megnyitásánál nem csarnokvíz, hanem híg üvegtest ürült ki, mely magával hozta a cholestearin-jegeczeket is, vagyis más szóval föl kell tennünk, hogy a csarnok okvetlen közlekedett az üvegtesttel, vagyis a Zonnla Zinnii egy helyen megszakadt. Hogy pedig ez esetben a lencse tényleg, habár kis fokban luxálva volt, erre mutat a lencse felső széli részének hátrasülyedése, a mely focális világításnál tisztán volt látható. Már Wecker is mondja a Gräefe Süemisch-féle gyűjtőmunkában, hogy a csarnokban lévő cholestearin ép lencsénél csakis lígy jöhet a csarnokba, ha a lencse részben vagy teljesen luxálva vau; van Moll esetében is valószínűleg luxalva volt a lencse, habár ő lencse-luxatióról nem szól, s kiemeli, hogy a lencse ép volt. Van Moll esetében azonban érdekességgel bir az enucleált szem kórbonctani képe. Ott t. i. a corpus ciliare tájékán a cholestearin-jegeczek oly tömegben voltak felhalmozódva, hogy egész fehér szürkés kásás tömeget alkottak. Előbb említettük, hogy Iwanoff kimutatta, miszerint tágulásos szemeken a lobos érhártya izzadmánya leválaszthatja az üvegtestet a lamina hyaloideáról. Ugyanez történhetik és sclero-chorioiditis anteriornál tényleg történik is a szem elülső részében is ; nem gondolható e tehát azon eset, hogy az üvegtest az izzadmány által összenyomatva megsiirüdött s a cholestearin-jegeczek csakis az exudatum helyén képződtek? Hogy onnan könnyen juthatnak a csarnokba, az annál is inkább érthető, mert az üvegtest elülső részének hátranyomása által a lencse függesztő szálaga egyik támaszát elveszti, gyengül, a belszemnyomásnak nem tud ellenállni, vongálódik, könnyen megszakad. Ezen magyarázat azonban inkább illene van Moll esetére, a ki közleményének referátumából Ítélve — az üvegtestben nem is talált cholestearin-kristályokat. A mi esetünkben azonban ezen magyarázat nem volna helyén, minthogy itt nagy myopiával s ennek következtében nagy fokban elhigult üvegtesttel volt dolgunk, tehát egy esettel, melyben a cholestearin-jegeczek — mint a tapasztalat mutatja — az üvegtestből hiányozni nem szoktak. A vesebajos szemgyuladásról. Kocsis Elemér dr. tanársegédtől. II. A múlt alkalommal szólottám röviden a vesebajos szemgyuladás aetiologiájáról, kórboncztani változásairól, most kórlefolyásáról és gyógykezeléséről kívánok pár szót mondani. A szemorvos az uraemikus vakság vizsgálatához alig jut, mert hiszen az ilyen betegek közérzete teljesen levert, szellemi működésük alig számbavehető, s a szemfenék vizsgálata ilyen körülményük között sok nehézséggel jár, s igy ritkán is ejthető az meg, s mivel az’eddig vizsgált uraemikus vakság ese- ■ teiben szemfenéki elváltozás nem észleltetett, nem is nagy az ösztönzés a szemtükri vizsgálatra. Sokkal fontosabb s gyakorlatilag jelentősebb a retinitis albuminurica ophtbalmoskopikus lelete. A retinitis albuminuricában szenvedőt a látás lassú rom- j lása készti a szemorvos segélyét igénybe venni, mely látásromlás egyedül a visus csökkenésében áll, a nélkül, hogy a látótérben vagy a színlátásban feltűnő változás mutatkoznék, j A retinitis nephriticát nem nehéz diagnostisálni, főként ha teljesen kifejezett a typikus kép, melyet a múlt alkalommal leírtam. De ha a tünetek csak hézagosán, vagy épen atypi- I kusan vannak kifejezve, akkor már csupán a szemtükörrel a nehezebb dolgok közé tartozik kimondani a diagnosist. Nevezetesen sok hasonló szemfenéki kép látható egészen más alapbántalmak mellett, hol azután kellő körültekintéssel s az összes mellékviszonyok tekintetbe vételével juthatunk a helyes útra ! a baj meghatározásában. A meningitis basilarist kisérő neuritisnél is feltalálható a sárga folt táján fellépő csillagos alakzat, s így ez könnyen összetéveszthető a retinitis nephriticával; kisegítő különbség lehet a kórképben a meningitises neuritis mellett jelenlevő erős papilladagadtság- A diabetesnél látható szemfenéki kép szintén összetéveszthető a nephritises szemfenékkel ; a kórmeghatározásban a diabetesnél gyakran jelentkező üvegtestzavarodás lehet útbaigazító, mely a nephritis mellett hiányzik. A retinitis leukaemicánál az ideghártyai vérömlések, a macula luteán levő fehér foltok a nephritises szemfenékre emlékeztetnek, de megkülönböztetést nyújt az, hogy leukaemiáuál a vérömlések világosak, s a rendetlenül álló fehér foltokat többnyire piros szegély környezi, s e mellett a szemfenék igen világos, a retinalis edénynek egész rózsaszínűek, sárgásak. Ha pedig épen csak neuritis, vagy retinitis haemorrhagica az összes tttkri Jelet, mit a nephritis feltételezett, akkor természetesen majd a kimutatott vesebaj nyújt magyarázatot a talált szemfenéki képhez. Épen az ilyen eseteknél kisegítő lehet a diagnosisban az a körülmény, hogy a retinitis albuminurica gyér kivétellel mindkét szemen elő szokott állani. A retinitis nephritica lefolyásában az egyes stádiumoknál is előállhatnak a szemtükri diagnosis nehézségei. Az első időszakban ott van mindjárt a neuroretinitis haemorrhagica képe, vagy a harmadikban a sorvadás képe, mikor az összes körülmények számbavétele igazíthat útba a betegség meghatározását illetőleg. A retinitis albuminurica lefolyásában a lobos folyamat kezdetétől, felfejlődésétől a befejeződéséig szemtükörrel jól megkülönböztethető három időszakot vesznek fel. Az első a vérbőség és a beszűrődés időszaka. A retina erősen hyperaemiás, a papilla duzzadt, elmosódott határú, a vénák tágak, kanyargósak, az artériák normálisak vagy szőkébbek. A papillát környező retina borús, a papilla mellett és a nagy edények mentén számos apróbb inkább csíkszerű vérzés, a sárga folton pontszerű vérzés. A második az elzsírosodás stádiuma. Fehér foltok jelennek meg a papilla körül, melyek mind nagyobbak lesznek s összefolyva egész gyűrűt alkotnak a papilla körül, attól kissé távolabb, mely gyűrű a sárga folt felé többnyire nyitva van, míg a sárga folton a jellegzetes csillagos elrendeződésű fehér foltok láthatók. A harmadik a visszafejlődés vagy a sorvadás időszaka. Az elváltozások elenyészhetnek, a fehér foltok eltűnhetnek; a sárga folt csillagos alakzata marad legtovább. Néha fehéres zsinegeket, vonalakat látunk a retinában, melyek valószínűleg forradásos helyek. Végül a változások visszafejlődésével a teljes sorvadás képe marad hátra, a fehér papilla, igen szűk véredények. Ez a stadium ritkán észlelhető, miután az alapbántalom gyógyulásával lenne feltalálható, a mi azonban elég ritka; de ha mégis hozzájuthatunk, meglepőnek fogjuk találni a feltűnő jó látást ekkora elváltozások mellett. Gyakran a baj haladásában is javulhat valamit a látás időszakosan, de ez a látásjavulás — mint Graefe is mondja — nem mindig jele a vesebaj javulásának is egyszersmind. Schweigger leírása szerint a javulásnál eltűnnek az apróbb vérzések, a retina borússága enged a serosus izzadmány fogyása által, a sclerotisált idegrostok helyreállása azonban nem történik meg. S ha időleges javulás mutatkozott is, a végső eredmény a látóideg sorvadása lesz. A belgyógyásznak lenne alkalma az albuminuriánál a szemfenéki képek nagyobb változatait észlelni. A szemorvos akkor vizsgálhatja a bajt többnyire, mikor a beteget még tűrhető közérzésénél fogva csak a látásfogyása teszi aggódóvá és vezeti hozzá, s mikor már a komolyabb általános funetionális zavarok felléptek, a beteget bizonyára a szembaja foglalkoztatja legkevésbbé, s így a szemorvosnak a nephritises szembajt illető statistikája nagyon szűkkörű és egyoldalú, s jóformán azokra az esetekre vonatkozik, mikor már a tünetek meglehetősen egyformák, vagyis a chronikus vesebajok mellett előállott szemgyuladásokra. A budapesti egyetemi szemklinikán a legutóbbi tíz év alatt a kórházban ápolt 5800 beteg között alig volt 18 nephritises szembajos, s ezek között is a rendes typustól mindössze kettő tért el kiválóbban. Túlnyomó számban — 13 esetben — neuroretinitis volt az ismert typikus képpel,
