Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)

1890-11-16 / 5. szám

I

1890. 5. sz.

S Z E M E S Z E T

51

B. Frigyes 16 éves műlakatos-inas állítólag 3 hónap óta vette észre, hogy jobb szemének külső részén valami daganat nő. A daganat lassankint nőtt, de nem fájt neki soha: a szemteke itt-Ott kivörösödött, de rövid idő múlva ismét elhalványodott. A bal szeme teljesen éj). A jobb szem héjai, valamint a szemteke ép; a conjunctiva bulbi külső részén a szemrésnek megfelelőleg a limbustól körülbelül 4 mm.-nyíre van egy nagy lencsényi körülbelül 3 mm.-nyíre kiemelkedő sötét sárgásvörös daganat, melynek határa elég éles, felszíne sima, a széleken a conjunctiva felszínével egybefolyik; a daganat a conjunctiva szövetével szorosan összefügg, míg a sclera felett könnyen mozgatható. A szomszédos conjunctiva gyengén erezett.

Ezen daganatot két héten keresztül masszáitok, azonbau minden eredmény nélkül. Két heti kezelés után a daganatot a conjuncti várói lemetszettük. A daganat alkoholban való keményítőse után 8 mm. átmérőjű és 1 mm. vastag fehér lencseszerű alakot mutatott, melynek górcsövi szerkezete e következő : A conjunctiva felhámja az új képlet szélén erősen vastagadott, aláfelé szemölcsszerű emelkedéseket mutat. Az új képlet fedve van a conjunctivális felhámnak legfelsőbb vékony itt elszarusodott rétegével, melyből helyenkint nagy hámsejtekből álló csapok indúlnak a daganat alapszövetébe. Utóbbi főleg apró kerekded kötőszöveti sejtekből áll, a melyek a subconjunctivális szövetből kiindulva a felhám felé mindinkább szaporodnak. E sejtek kerekdedek, helyenként megnyúltak, apró kerek maggal, esetleg nyújtványnyal ellátottak. E sejtek között kevés rostos kötőszövet is látható, mely számos helyen, de különösen a felhám alatt a sejteknek csoportjait körülvéve, kerekded fészkeket alkot. E sejtes fészkek a daganat alapján is láthatók itt ott, de legjobban a felhám alatt, hol felfelé haladások közben a felhámréteget mindinkább vékonyítják, vagy — mint a daganat közepe táján — egészen sorvasztják is. Véredény kevés látható; aránylag legtöbb van a daganat alapján. A felhámból a daganat szövetébe indúló felhámcsapok különböző irányban haladnak, apróbb nyújtványokkal bírnak és protoplasmadús és nagy kerek maggal biró sejtekből állanak. Helyenkint a kötőszöveti sejtek között felhámsejtszigeteket is láthatni, míg másutt szabálytalan űr látható, mely tinomau szemcsés protoplasmával biró nagy felhámsejtekkel van kibélelve s űrében detritust tartalmaz. A hámsejteknek ezen csoportjai a metszet irányából megmagyarázhatók. Ha a metszet t. i. egy nagyobb felhámcsap kisebb nyújtványát találta, úgy annak átmetszete egy felhámszigetet fog mutatni. Ha pedig a metszet a felhámcsap közepét találta, akkor ott egy űrt fogunk látni, mely az által jött létre, hogy a túltengett felhám a mindinkább szaporodó kötőszöveti sejtek áltál összenyomatván, szétesésnek indúl. Mindezek szerint e daganatot alveolaris sarcoménak kell vennünk.

A második esetben H. Józsefné 34 éves napszámos szembaját állítólag egy év óta veszi észre. A jobb alsó szemhéj vastagabbnak látszik mint a bal. A jobb felső conjunctiva ép; az alsó bulbaris, valamint a palbebralis conjunctiva halvány vörös, vastagodott, mérsékelten belövelt. Az alsó átmeneti redőt egész hosszában egy halványvörös egyenetlen szemölcsös felületű daganat foglalja el, mely a lehúzott alsó szemhéj gyenge megnyomására vastag kakastaréj módjára kiemelkedik. A daganat hossza körülbelül 2'5 ctm., vastagsága körülbelül 7—8 mm.; szélei elmosódok, míg dudorzatos felszíne nyálkás lepedőkkel fedett. E daganatot körül vágtuk és kimetszettük. A daganatból készített metszet górcsövi szerkezete e következő volt: Az új képlet csupán széli részein van felhámmal fedve, míg közepén vérsejtekből és sejttörmelékből álló réteg által fedetik. Az uj képlet szerkezete mindenütt egyöntetű. Apró kerek sejtekből áll, melyekben kis kerek magon kivid egyebet látni nem lehet. A subconjunctivalis kötőszövetből vékony kötőszöveti rostok indúlnak a daganat szövetébe, hol sugárirányban szétoszolva haladnak a daganat felszíne felé. A conjunctiva alatti laza kötőszövet szaporodott, benne sok tágúlt véredény látható. Ezek után a daganat a sarcoma rotundo cellularenek felel meg.

SZEMELVÉNYEK.

— A berlini orvosegyesület 1890 julius 2-án tartott ülésében hosszabb értekezést tartott Schweigger prof. az éretlen hályogok kivonásáról. Régebben nagy súlyt fektettek a hályog érett voltára hályogoperálásoknál. Az érettségnek számos meghatározásával találkozunk a régibb irodalomban, de annak tiszta fogalmát nem találjuk. E meghatározások egy része határozatlan vagy bizonytalan, más részének nincs sem praktikus, sem tudományos értéke. Majd Desmarres felfogása terjedt el, a ki a lencse érettségét azonosította, annak teljes csavarodásával. Ezen felfogás tartotta fenn magát a legújabb időkig.

Hályogkivonásnál megtörténhetik, hogy az elzavarodott lencserészek kijönnek, de a még tiszta, el nem zavarodott részletek bent maradnak, s a pupilla szép feketének látszik. E visszamaradt részek később duzzadnak, zavarodnak, s még örülhetünk, ha csak egyszerű vastag secundaria marad vissza, de az esetek nagy számában súlyos, veszélyes gyuladás szokott hozzátársulni. Az éretlen hályogok extractiójától való félelem tehát alapos volt, a tapasztalás mégis úgy mutatta, hogy éretlen hályog is gyakran jó sikerrel operálható. Igyekeztek kikutatni azon lencsezavarodások sajátságait, a melyeknél éretlen állapotban is jó sikerrel jár az extractio. Sch. is foglalkozott e kérdéssel s tapasztalatait a következőkben közli: Ha éretlen hályog simán, maradék visszahagyása nélkül távozik a tokból, s a lencse kemény lapos tömeget képez; ennek oka nem a zavarodás sajátságában, hanem a lencse táplálás pliysiologikus törvényében rejlik. A lencse a kor következtében megkeményedik, elveszti ruganyosságát, így elvész az alkalmazkodás is, a lencse lapos. A megkeményedés a lencsemagban kezdődik, mivel a kéregréteg fiatalabb. A magot alkotó rostok ugyanis már születéskor megvannak, a lencse nagyobbodása pedig a kéregrétegek képződése által történik. Hogy a lencse ezen öregkori elváltozásakor zavarodás fellép e vagy nem, annak ezen élettani folyamathoz semmi köze. Cataractás elzavarodás által a lencse ellágyulhat, keménynyé csak a kor következtében lehet. Ezen tényekből folyó praktikus következtetései ezek: Az 50-es évek vége felé, egész bizonyosan pedig a 60-ik év után, a mikor az alkalmazkodás elveszett, minden cataractát extraháltunk, ha a lencse legnagyobb része el nem zavarodott is, mihelyt a látás zavar szükségessé te-zi az operatiót. Iridectomia felesleges, Sch. a régi lebenyes kivonási módot használja normalis pupillával szép sikerrel.

Középéletkorbau azonban, a mikor még bizonyos alkalmazkodás jelen van, a lencsének legalább kérgi, átlátszó része szívós, ragadós anyagból áll, a mely a tokhoz tapad az extractiókor. Ezek a csarnokvízzel átivódnak, zavarodnak, duzzadnak, s azonkívül még egy a korral összefüggő, de még tökéletesen meg nem magyarázott elváltozás is szerepet játszik, mert míg a gyermek s fiatal korban — a mikor pedig ugyanazon folyamat megy végbe discissio után — semmi kárt nem okoznak, idősebb egyéneknél az irisben eliorioideában vagy szaruhártyában létrejövő heves gyuladásokat hoznak létre a mellső csarnokban maradt duzzadó kéregrészletek. Az 50-es évek közepét meg nem haladott cataractásoknál tehát csak a teljesen elzavarodott lencsét szabad kivonni, ha még nem zavarodott el teljesen, meg kell várni a fentebb említett kort, a melyben átlátszó kéregű lencsék is veszély nélkül kivonhatok, vagy pedig művi érlelés által kell a teljes elzavarodást előidézni, t. i. azoknál, a kik nem nélkülözhetik látásukat rövid ideig sem.

A mesterséges érlelési eljárások közül körülbelül a 40-ik évig előnyösebbnek tartja Schweigger a Cfraefe-féle aiscissiót.

4—5 nappal ezután lándzsával sebet készít, az iridectomiát elhagyja mint felesleges műtétet, s a duzzadó lencsét kibocsátja. A 40 ik éven túl a Förster féle eljárást lehet alkalmazni, mert ekkor a lencse magja már kemény. Az eljárás abból áll, hogy a cornea punctiója után spatulával nyomkodjuk, dörzsöl

[