Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)

1890-11-16 / 5. szám

52

SZEMÉS Z E T

1890. 5. sz.

jük a corneát, illetőleg a cornea s a keményebb lencsemag között levő lágyabb kéregrészt, a mely 1—2 héttel később elzavarodik. A Förster által előírott iridectomiát ez esetben is, valamint a 4—6 héttel később végzett extractiókor is fölöslegesnek tartja. — (Centralhl. f. pr. Augenheilk. 1890. július)

Lippay dr.

— A retina-leválás mechanismusáról és therapiájáról Pflüger tanár a berni orvos-gyógyszerész-egyesület 1890. január 21-iki ülésén előadást tartott. Röviden vázolja a retinaleválás létrejöttét magyarázó nézetek történeti fejlődését. Graefe A.-nak extravasation és exsudation alapuló theoriájától kezdve Lebernek és tanítványának Nordensonnak legújabb munkájáig, a kik anatómiai búvárlatokra támaszkodva, az üvegtest retractiójára vezetik vissza a bajt, a mit már előbb mások is hangoztattak (Arit, Stell wag, Müller H.). Lebernek munkájáig a szemorvosok legnagyobb része az exsudatiót fogadta el magyarázatul, az eseteknek csak egy kisebb részénél fogadták el a retractiót, nevezetesen, a hol a bulbusnak megnyitása — sérülés — vagy Uvegtest előeséssel complicált extractiók után, selerotizáló, erősen fénytörő kötegeket láttak a hegedésből kiindúlva az üvegtesten át az átellenben fekvő retinához húzódni, a melyek itt elágaztak, s lúdláb módjára felemelték a retinát. Leber szerint az üvegtest zsugorodik, degenerál, a szem hátsó részén a retináról leválik, víztartalmát a visszahúzódása által szabaddá lett térbe nyomja. Erősebben zsugorodva magával húzza a retinát, mert periplierikus részén ezzel szorosabban összefügg, a retina egy helyt bereped, a folyadék aláhatol s azt leválasztja. Az üvegtestnek zsugorodási hajlama és a retina leválásé is idült érhártyagyuladásban rejlik, a mi myopiánál aránylag gyakran előfordul. Az előadó jelenleg észlel két ablatiót, a melyeknél igen jól láthatók a fénylő selerotizáló szálagok az üvegtestben s követhetők a retináig, a hol többfelé oszolva, azt felemelik. Leber a vérömlés által okozott ablatiót is az üvegtest zsugorodására vezeti vissza. Nordenson három spontan ablatiónál kimutatta az üvegtest zsugorodását mint annak okozóját, de nem volna helyes minden ablatióért ezt tenni felelőssé, mert pl. egy a szerző által is észlelt, s Salo Colin által közölt, suppressio mensiummal összefüggő ablatiót csak a secretio theoriájával magyarázhatni. Az albuminuriánál fellépő ablatióra nézve azt mondja Nordenson, hogy itt úgy primaer exsudatum, mint az üvegtest zsugorodása közreműködik. Ez esetek különösen a terhességnél aránylag gyakran, spontán gyógyúlnak, esetleg művi elvetélés által, a mely körülmény eredetükre világot vet.

Ckorioideabeli daganatoknál létrejövő ablatio esetében is a primaer exsudatumot és a zsugorodást okozza Nordenson. Az előadó azt hiszi, hogy itt az exsudatum a lényeges s elsődleges, s a zsugorodás a másodlagos momentum, legalább erre vall egy esete, a hol a tumor fejlődése első szakában chorioideabeli izzadmányt hozott létre, a mely a látóhártyát leválasztotta, a tensio csökkent volt. Schöler-féle jodbefecskendezésre 5 hét múlva minden subjectiv s objectiv tünetei visszafejlődtek, daganatot nem lehetett látni a tükörrel, a tensio a normalis alatt maradt. Ezen szakban szó sem lehetett üvegtest zsugorodásról. Egy pár hónap múlva a beteg secundaer glaucomával s sarcoma chorioideaeval jelent meg. A bántalom gyógykezelése eddig részben gyógyszerekkel történt, részben sebészi volt. Az eredmény eddig vigasztalan. A statisztika alig mutat fel 1% gyógyulást, sőt valószínűleg még ennél is csekélyebb az, ha meggondoljuk, hogy önként való gyógyúlás előjön albuminurianál, kivált terhességgel egybekötve; valamint hogy tompa ütések után — és a szemtekének idegen testek által — vagy pedig az orbitának pathologikus tartalma által történt összenyomása után létrejövő ablatiók, kedvező prognosist nyújtanak, spontán gyógyulhatnak. A franczia szemésztársaság foglalkozott e kérdéssel, előadója jelentésében így nyilatkozik: Mivel ezen bántalom sebészi kezelése egyik módjának biztosságáról sem győződhettünk meg; úgy hisszük, hogy ebből az következik, hogy a retinaleválás kezelésében a sebészeti eljárástól való tartózkodás legyen az első szabály.

Ennek daczára egy rationalis gyógy eljárással próbálkozott meg Schöler legújabban. Állatokon végzett kísérleteinek sikerén felbuzdulva jodtincturát fecskendezett be az emberi szembe. Eredménye meglepő. Legutóbbi művében 5 esetről tesz említést, a melyekben a levált retina visszafeküdt, a látás javult. Ily eredményt, eddig senki el nem ért. Gelpke dr. megkísértette az eljárást Karlsruhéban meningitis miatt halállal végződött, Magnus tnr. intő példakép referált a dologról. Schweigger tanár szerint 2—3 cseppnek nincs semmi hatása, két esetben nem rosszabbodott a látás, de egy pár hó múlva megnagyobbodott a leválás. Hat igen rosszul látó szembe 3—5 cseppet fecskendezett be, chorioiditis állott elő, mely mélyen fekvő, csíkszerű cornealis zavarodásokkal folyt le, könnyű iritis jelentkezett, de állandóan megmaradt a lencse mögötti üvegtestnek sűrű elzavarodása, a látás jelentékenyen rosszabbodott. Abadie szerint Sulzernek sikerült jodinjectióval két esetet meggyógyítani. Az előadó látott egy esetet, ambulanter fecskendeztek a szembe jodtincturát. Iridochorioiditis volt az eredménye.

Az előadó szintén megkísértette az eljárást. Öt esetről számol be. Két ablatio myopicus szemben volt, egy, acut suppressio mensiummal függött össze, kettő haemorrhagikus volt. Az első esetben a retina teljesen visszafeküdt a látás lényegesen javult; az utolsó esetben csekély javulás állott be. Az Uvegtest teljesen feltisztult az első bárom esetben, a két utolsó csak tisztult. Lencsezavarodás nem állott elő. Egyszer kis iritikus izgatottság jelentkezett, atropinra 24 óra múlva elmúlt. Az első két esetben Schöler eljárása szerint s eszközével operált, de kifogást tesz ellene, hogy életlen s esetlen s e miatt az eljárás durva. Többi operatióit a Reck által módosított Pravaz-fecskendővel csinálta. Az utókezelés szigorúan Schöler szerint haladt — háton fekvés, tejtáplálék, jodkalium és jodos higanynak az izmok közé való lefecskendezése.

Ugyanazon localis elváltozásokat észlelte mint Schöler. Nyulaknál azonban, melyek természetesen utókezelésben nem részesültek, Schölertől eltérőleg maradó elváltozásokat látott, hártyás zavarodásokat az üvegtestben, lencsezavart stb. Úgy látszik tehát, hogy a Schöler által az utókezelésre nézve előirt szabályok szigorú követése egyik feltételét képezi a sikernek. Saját sikereire támaszkodva Schöler eljárását haladásnak ismeri el a retinaleválásnak eddig vigasztalan gyógykezelésében, s az esetek nagyobb számára nézve ajánlja. Kivételt képeznek, a melyek spontan gyógyulhatnak és a melyek kevésbé magyarázhatók ki az üvegtest zsugorodásából. Végül Conrad na k válaszol: két albuminuriával összefüggő ablatiót látott terhesség következtében fellépni. A terhesség bevégeztével mindkettő javult. A retinaleválást indicatiónak tekinti a müleges elvetélésre nézve, s ide sorozná még az atrophiához nagy hajlamot mutató neuritis opticát is. (Centralbl. f. Augenheilk. 1890. aug. fiiz.) Lippay dr.

— Hályogműtétekre új kötést ajánl Gifford H. dr. Omahában. Szerinte a hályogkivonás után kötést három czélból alkalmazunk: 1. a sebajkak támogatására, hogy a szem szabályos görbülésétől való eltérés minél csekélyebb legyen;

2. védelmid külső behatások ellen; 3. hogy lehetőleg teljes nyugalmat szerezzünk a szemnek. A szokásban levő eljárások kétfélék: az egyik a közönséges kötés, midőn egy vattagomoly valamely kötelékkel a szemhéjakra erősíttetik; a másik, egyes amerikaiak által gyakorolt „nyílt“ kezelés, a melynél a szemhéjak vizaliólyagtapaszszal lezáratnak, kötés nem jön rá. A kívánt czélnak egyik sem felel meg tökéletesen. A nyílt eljárásnak előnye, hogy semmi természetellenes nyomás nem nehezedik a szemre, a másik eljárásnál pedig megesik, hogy ha még oly gondosan helyezzük is el a vattát, helyenként egyenlőtlen nyomás alá esik a szem, a mivel a szem természetes görbülését veszélyeztetjük; s ki tudja mennyi infectio írandó annak rovására, hogy a sebajkak rosszúl illeszkednek össze s nem zárják el a csarnokot. Giffórd szerint az ő kötése biztosítja a nyílt kezelés előnyét, s e mellett jobb védelmet nyújt, mint a rendes kötés.

Eljárása a következő: operálás után lezárja a szemhéjakat egy vizahólyagtapasz-csíkkal, azután kemény papírból készült kagylót erősít a szem fölé, részben gummikötelékkel, részben