Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-11-16 / 5. szám
50 SZEMÉSZET 1890. 5. sz. a legfontosabb tünetként szerepel. Pedig épen a conjunctivalis csomók mutatják a legkülönbözőbb változatosságot a trachoma egész kórképében. Míg egyes esetekben igen aprók, a duzzadt conjunctivában elrejtőzvék, addig máskor nagyok, erősen kiemelkedők ; míg egyes esetekben csak gyengén kiemelkedő szürke foltok alakjában mutatkoznak, addig máskor nagy piszkos vörös, vagy sárgás kocsonyás csomók alakjában tűnnek elő. De változatos alakot mutatnak ezen csomók visszafej lődési időszakukban is. Visszafejlődésük sorrendje az esetek legnagyobb részében az szokott lenni, hogy a nagy halvány vörös vagy sárgálló csomó elveszti véredényeit, tömegének egy jó része felszívódik, míg a csomó kötőszövetes alap szövete zsugorodva conjunctivális heget alkot. Ritkább esetekben látjuk, hogy a trachoma-csomók teljesen felszívódva nyomtalanul eltűnnek. Hasonlóan ritkán láthatni, hogy a csomók elmeszesednek, vagy elsajtosodnak, vagy esetleg elgenyednek. Egy oly esetet, melynél a trachomás csomók egy része genyesen szétesett, láttunk az egyetemi szemkórházban és annak érdekessége azt hiszem eléggé indokolja közlését. özv. R. Ferenczné, 56 éves magánzó, állítólag két év óta szembeteg. Szembaja hol javult, hol rosszabbodott, de tökéletesen nem gyógyult meg ezen idő alatt sohasem, habár sokféle gyógyszert használt baja ellen. Újabban a bal szeme 2 hét előtt hirtelen kivörösödött, erősen fájdalmas lett s könyezett. Vizsgálatnál a nő egész szervezete, szembajától eltekintve, épnek mutatkozott. Mindkét szem mérsékelten fénykerülő; a szemrésből bővebb genyes nyákos váladék ürül. A jobb szem palpebralis conjunctivája piszkos vörös, erősen vastagodott, kis fokban duzzadt ; hasonlók az átmeneti redők is, míg a bulbaris conjunctiva belövelése és vastagodása kis fokú. A palpebralis conjunctivának az átmeneti redővcl határos része számos kölesuyi egész kendermagnyi csomókat mutat, melyeknek nagy része a conjunctiva felszíne fölé emelkedik, míg kis része a duzzadt conjunctiva szövetében van beágyazva. E csomók egy része az ismeretes ha'ványvöröses kocsonyás színeződéssel bir, míg a legnagyobbak élénksárga színük által kitűnnek. Az átmeneti redők ben számos, főleg kocsonyá s csomók láthatók, míg élénksárga színű nagy csomó közöttük kevés van. A cornea a jobb szemen teljesen tiszta. A bal szemen a conjunctiva duzzadása és belövelése nagyobb ; a palpebralis conjunctiva, valamint az átmeneti redők állapota teljesen hasonlít a jobb szeméhez. Itt is találkozunk az ismeretes nagy kocsonyás kinézésű trachomás csomókkal, melyek között egész kendermagnyi élénksárga színű csomókat is láthatunk. A bal cornea felső kerületi részét kocsonyás egyenetlen felszinfl felrakodás fedi, melybe conjunctivális erek haladnak. A csarnok, iris mindkét szemen rendes. A kezelés az első napokban a conjunctiváknak 1%-os argentum nitricummal való ecsetelésében állott, melyre a conjunctiva duzzadása engedett és a csomók még inkább kiemelkedettek. Nehány napra reá a csomók eltávolításához fogtunk. Előzetes cocainozás után a kocsonyás csomókat mutatóujjunk és hüvelykujjunk körmével kinyomtuk ; a sárgálló nagy csomókat pedig tetejükön ollóhegygyel megmetszettük, mire belőlük lágy, de összeálló sárga tömeg ürült ki és a csomók ellapultak. A csomók kinyomása után a kötőhártyákat 2ü/»-os argentum nitricummal megecseteltiik. A következő napokon l°/0-os argent, nitricummal való ecsetelést alkalmaztunk a betegnél, mire a conjunetivák gyorsan halványultak, a bal szem pannusa vékonyodott. Három hónappal később a szemek halványak, csupán a palpebralis conjunctiva mutat erősebb hypertroph iát, különösen ott, hol az átmeneti redővel határos. Pemphigus conjunctivae esete. A szem kötőhártyájának pemphigusos megbetegedése részben a felhámnak nagy hólyag alakú leválása által, részben pedig a synblepharon fejlődési módja, valamint a corneát borító linóm bőrszerű hártya képződése által jellegeztetik. Ezen baj számos szemorvos által egynek vétetik a kötőhártyának ..essentialis sorvadása“ neve alatt leirt megbetegedésével, habár valószínű, hogy a kötőhártyának ezen úgynevezett „essentialis sorvadása“ nemcsak pemphigusos megbetegedés által okoztatik, hanem más módon is létre jöhet. A „Szemészet“ múlt évi 5-dik számában Imre dr. különben bővebben foglalkozott e tárgygyal, úgy hogy én az alább leírandó casuistikus értékkel bíró eset közlésére szorítkozhatom. V. Istvanné 63 éves nő szembajának előzményeként előadja, hogy szemei 1885. évi húsvét idejéig teljesen épek voltak. Ekkor mindkét szeme igen erősen könyezni kezdett, majd hevesen kivörösödött, mihez csakhamar erős fejfájások is társulták. Orvosa fejfájásának enyhítésére meleg lábfürdőket rendelt, melyekre azonban a fejfájások mitsem enyhültek, sőt ugyanilyen hevességgel még két hónapig tartottak. Számos házi szert is használt szemeire, de szintén eredménytelenül. Testén sem azelőtt, sem szembajának tartama alatt nem látott hólyagos kiütést. 1885. évi augusztus 7-dikén kórházunkba jött és mint a jegyzőkönyvből kitűnik, e következő kórképet nyújtotta. Mindkét szemrés megrövidült a külső zúgok összenövése miatt; a palpebralis conjunetivák rézvörösek, rajtok zsinegszerű hegek húzódnak keresztül. A bulbaris conjunctiva kissé fellazult, helyenkint kiemelkedő. A corneák épek. Ezután a beteg kékkövezésre majd ecsetelésre bejárt. Azonban a kék kövezést egyáltalában nem tűrte, az ecsetelést is csak rossz úl tűrte. Ugyanazon év szeptember elejétől kezdve mindkét szem conjunctiváján hólyagos emelkedések mutatkoztak, melyek eltűnése után a kötőhártya feltűnő gyorsan zsugorodásnak indúlt és a szemhéjak a szemtekére nőttek. A beteg későbben elmaradt és csak jövő év (1886) februáris 14-dikén jelentkezett újra, mikor szemeinek vizsgálata e következő állapotot derített ki. A beteg sajátszerű összehuuyorított tekintettel bir, minthogy szemeit csak részben csukhatja. A jobb szemrés erősen megszűkült, minthogy a szemhéjak belső és külső negyede összenőtt; mindkét szemhéj a szemtekére feszül; a felső szemhéj külső és belső harmadában, az alsó szemhéj pedig egész terjedelmében a szemtekére nőtt. Míg a felső szemhéj középső harmada nem nőtt a bulbusra, sőt az átmeneti redő is szabadnak látszik, addig az alsó szemhéj széle a cornea alsó kerületi részére nőtt. A könypontok nem láthatók. A jobb cornea alsó negyede hártyásodó, a többi része csillogó. A bal szemhéjak állapota teljesen hasonló a jobb szemhéjak állapotához; a bal cornea azonban egészen átlátszatlan; felszíne mindenütt egyenetlen, kifosztó. Mindkét szemteke mozgása a szemhéjakkal való összenövése miatt korlátolt. A váladék bővebb nyákos. Ekkor bórvizes langyos borogatást és sublimat-cseppeket (1 : 10000) rendeltünk. Ezen gyógykezelésre csak annyiban mutatkozott javulás, hogy a váladék kevesebb lett. Négy hónap múlva a beteg újra jelentkezett, Ezen idő alatt szemének állapota csak annyiban változott, hogy a bal szemhéjak lenövése nagyobb fokú volt, bár a felső szemhéj középső harmada még most is lenövetlen maradt; továbbá a bal cornea már teljesen átlátszatlan volt, egész felszíne egyenetlen, helyenként kifosztó, vékony sárgás szürke hártyaszerű lepellel fedett. Ezen esetben a szemhéjak, valamint a szemhéjszélek összenövése, továbbá a kötőhártya zsugorodása lefolyt trachomára enged gondolni, a mi ellen azonban a conjunctiván képződött hólyagos emelkedések, valamint a synblepharon azon képződési módja szól, hogy a szemhéjak nem az átmeneti redő felől, hanem lapjukkal tapadnak a szemtekéhez. Sarcoma conjunctivae két esete. A szemen előforduló sarcomák rendszerint az uvealis tractusból indúlnak ki, miért is többnyire festenyzettek és rosszabb indúlatúak. Ritkábbak a festeny nélküli sarcomák, melyek vagy a conj uncti vából vagy esetleg a retrobulbaris kötőszövetből indáinak ki. Az utóbbiak majdnem kivétel nélkül csak fiatal korban fordáinak elő, míg az előbbiek inkább felnőtteknél vagy ritkábban öregeknél fordáinak elő. Az egyetemi szemkórházban e következő két conjunctivális festenynélküli sarcomát volt alkalmunk észlelni.
