Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-04-26 / 2. szám
1890. 2. sz. 17 SZEMÉSZE T A kerületi részeket pannusszerű felrakodás fedi. A eomea alsó-belső kerületi részén a pannus erősebben vastagodott s benne néhány apró sárgás csomócska látható. A conjunctiva váladéka bővebb, könyes, nyákos. A bal szem teljesen ép. Úgy ezen, valamint az előbbi esetben sem a váladékban, sem az eltávolított szövetben a Zield-Neelsen-féle módon nem sikerült tuberculosus bacillusokat kimutatni. A szövetrészletekben a göbcséknek megfelelőleg körded epitheloid sejtekből álló góczokat találtam, melyekben néhány óriás sejt is volt látható. Az első esetünkben a syphilist, valamint a tüdő tuberculosisát nagy valószínűséggel kizárhatjuk. A beteg arczán és orrában lupusra jellemző elváltozásokat találtunk; de a baj keletkezése és még inkább lefolyása határozottan lupusra vall. Ha végül arra gondolunk, mily nehezen lehet találni tuberculosis bacillust lu pusos szövetben, akkor azt hiszem, hogy a bacillushiány nem szólhat az egész bántalom lupusos eredete ellen. A második esetünk leginkább megfelel azon eseteknek, melyek az irodalomban tuberculosus conjunctiva megbetegedésnek vannak leírva. Azonban egyáltalában nem zárhatjuk ki, hogy ezen eset is lupusos eredetű. A mi a leírt bántalom gyógyítását illeti, erre nézve a főszabály, a megbetegedett conjunctiva részletet minél előbb eltávolítani, különösen akkor, midőn a szervezetben a tuberculosisnak egyéb jelét még nem találtuk. Fontos ez különösen azért, mert a tuberculosus fekélyek a conjunctiván gyakran külső infectio következtében állanak elő oly módon, hogy idegen test akadt meg a conjunctiván, ott fekélyt képez, melyen át a tuberculosus bacillusok a conjunctivalis szövetbe juthatnak (Fuchs). Ilyenformán egy elsődleges tuberculosus fekély keletkezhetik a conjunctiván, melyet eltávolítva, talán az egész szervezetet menthetjük meg a tuberculosistól. A megbetegedett conjunctiva-részek eltávolítására különböző marószereket használnak, de a legbiztosabb eredményhez jutunk, ha vagy szike és ollóval, vagy erősebb kanállal kivágjuk illetőleg kikaparjuk a kóros részeket. Jó eredménynyel használható a thermocauter is. Fuchs egyik esetében a tuberculosis fekély 6—8 hét alatt gyógyult, egyszerű jodoform-behintéssel. Eseteinkben a túltengett és fekélyes conjunctivát Volkmann-kanállal kikapartuk, a még maradt, részeit lapis mitigatussal (1: 1) érintettük, azonkívül pedig sublimat (1:5000) borogatásokat alkalmaztunk. Ezen gyógykezelés alatt a conjunctiva nagy része elhegedt, a pannus vékonyodott. Természetes, hogy eseteinkben a baj radikális gyógyításáról már eleve le kellett mondanunk. Glioma retinae. Grósz Emil divtok Az orvosi tudomány specialis irányokban való fejlődése folytán nem kívánható meg minden egyes gyakorló orvostól, hogy a nagy gyakorlatot s különös képzettséget igénylő szemoperálásokat is végrehajtsa. Erre nincs is szükség. Elég, ha az ország minden vidékén van egy-egy olyan orvos, kihez a beteget az operálás véghezvitele czéljából küldhetik. Azt azonban minden egyes orvostól meg kell követelni, hogy a szembajokat idejekorán felismerjék. Hiszen számos olyan szembetegség van, mely a látást örökre tönkre teszi, ha idejekorán nem operáljuk. Ilyen, hogy csak egyet említsek, a glaucoma. De vannak olyanok is, melyek kezdetben gyógyítható localis bajt képeznek, míg később feltétlenül halált okoznak. Ez utóbbiak közé tartozik a glioma retinae. S épen az a szomorú, hogy bár tartós gyógyulást érhetünk el, ha a megtámadt szemet a baj kezdetén eltávolítjuk, mégis a legtöbb esetben csak akkor nyílik alkalom az operálásra, midőn a baj mestastasisok vagy folytonosságban való tovaterjedése által elvesztette localis jellegét. Legtöbbször ugyanis a szülők csak akkor mutatják az orvosnak a beteg gyermeket, midőn a betegség későbbi szakában keletkező heves fájdalmak saját nyugalmukat is zavarják, máskor meg a leghatározottabban ellenszegülnek az orvos által proponált enucleatiónak s végül azon esetek száma sem csekély, midőn az orvos fel nem ismerve a bajt, várakozást ajánl, mi alatt a kedvező időszak elmúlik. Az előbbiek száma a közönség műveltségének emelkedésével csökken, míg utóbbiaké az orvosok képzettségével áll arányban. Hogy egyik tekintetben sem értük el az ideális állapotot, azt a mindennapi tapasztalat bizonyítja. Hirschberg beszéli, hogy egy . Ízben a glioma első stádiumában lévő beteget hoztak hozzá. Ö sürgős enucleatiót ajánlt, a szülők azonban nem nyugodtak bele, hanem még 14 orvostól kértek tanácsot, kik mindannyian a várakozás mellett voltak. Pár hó alatt annyira kifejlődött a baj, hogy az akkor végrehajtott operálás már nem vezetett eredményre s a beteg meghalt. Akkor tehát, midőn a következőkben egy ez évben észlelt eset kapcsán röviden a gliomával szándékozom foglalkozni, nem csupán a betegség ritkasága indít erre, hanem egyszersmind azon szándék, hogy azon orvosoknak, kiknek nincs alkalmuk folytonosan a szemészettel foglalkozniuk, emlékükbe idézzem a glioma retinae kórképét s szerfelett rosszindulatúságát. A glioma fogalmát Virchow állapította meg 1864-ben, de már előbb is leírták. És pedig első Ízben Wardrop 1809-ben fungus haematodes oculi név alatt. Később a synonimok egész serege keletkezett, úgy hogy Hirschberg monographiájában 20-nál több latinos elnevezést közöl. Utóbbi időben Cornil és lianvier kétségbe vonták, hogy mint önálló daganat létezik, Delafield pedig egyenesen a sarcoma-csoportba sorozta, úgy látszik azonban, hogy Staubnak van igaza, ki úgy histologiai, mint embryologiai alapon Virchow eredeti felfogása mellett foglal állást. Nem csekély mértékben támogatja ezt a klinikai tapasztalat is, mely a gliomát mint önálló jellegű betegséget ismeri. Az élet első éveiben ugyanis, néha veleszíilötten is, a retina magcsás rétegeiből vagy neurogliájából kiinduló nyulványos, nagy magvú sejtekből s félfolyós közti állományból összetett lágy tapintatú daganat fejlődik, mely a retinát leválasztva a szemfenékben, mint dudoros sárgás, erezett tömeg jelentkezik. Kezdetben a szem teljesen békés s kívülről csak az annyira jellegzetesnek hitt s amaurotikus macskaszemnek nevezett sárgás visszfény árulja el a betegséget. Ez első stádiumhoz csakhamar csatlakozik a második, tensio-emelkedéssel, gyuladással s fájdalmakkal. Majd később a daganat áttörik, végül pedig metastasisok vagy az agyra való direct átterjedés által halált okoz. Leggyakrabban az élet első négy évében fordul elő, 12 évnél idősebbnél nem jön elő. Aetiologiáját teljes homály födi. Az utolsó években ugyan Steinheim s Walzberg közöltek két esetet, melyekről azt hiszik, hogy trauma folytán fejlődtek, mégis tévedés volna ez alapon a traumának nagy szerepet tulajdonítani, mert még ha csakugyan gliomával volt is dolguk, kérdés, hogy nem helytelenül alkalmazták-e a post hoc propter hoc elvét. Feltűnő, hogy ugyanazon család több tagjánál fordul elő. Sichel 4, Graefe 2, Lerche 4 testvérnél látott gliomát, Wilson a család 8, Kna]))i pedig 5 tagjáról tudja, hogy ugyanezen bajban szenvedtek. Ez annál is inkább figyelemre méltó, minthogy a glioma általában igen ritka betegség. Az összes szembajoknak csak 0 03—0'8°/0-át, átlagban tehát 0'050/o-át teszi.1 Nálunk íigy látszik még ritkább, a mennyiben az egyetemi szemkórházban az utolsó 3 év alatt, tehát körülbelül 16,000 beteg között egy eset fordult elő. Az előfordulás ezen ritkasága azonban nem okoz nehézséget a diagnosis megtételében, mert oly jellemző tünetei vannak, hogy az is felismerheti, ki azelőtt még sohasem látott glioma retináét. Még legtöbb nehézséget az első stádiumban okoz, a midőn chorioiditis plasticával volna felcserélhető, de a megelőző gyuladás hiánya, a dudoros felület, de főleg a tensio-emelkedés elég biztos támpontok a megkülönböztetésre. Pedig ez az az időpont, a mikor a felismerés legfontosabb. Később ugyanis, mikor az álképlet áttört, már maga ez a körülmény elárulja a rosszindulatúságot. De meg ilyenkor úgyis elveszett a beteg. Tagadhatatlan azonban, hogy té-1 Graefe 120,000 : 50, Horner 75,000 : 23, Mooren 5768 : 4, Holmes 20,000 : 16, Adler 14,500 : 8, Landsberg 8145 : 4, Arit 8451 : 5, Alvarando 5667 : 3.
