Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)

1890-04-26 / 2. szám

1890. 2. sz. 17 SZEMÉSZE T A kerületi részeket pannusszerű felrakodás fedi. A eomea alsó-belső kerületi részén a pannus erősebben vastagodott s benne néhány apró sárgás csomócska látható. A conjunctiva váladéka bővebb, könyes, nyákos. A bal szem teljesen ép. Úgy ezen, valamint az előbbi esetben sem a váladékban, sem az eltávolított szövetben a Zield-Neelsen-féle módon nem sikerült tuberculosus bacillusokat kimutatni. A szövetrészletekben a göbcséknek megfelelőleg körded epitheloid sejtekből álló góczokat találtam, melyekben néhány óriás sejt is volt látható. Az első esetünkben a syphilist, valamint a tüdő tuber­­culosisát nagy valószínűséggel kizárhatjuk. A beteg arczán és orrában lupusra jellemző elváltozásokat találtunk; de a baj keletkezése és még inkább lefolyása határozottan lupusra vall. Ha végül arra gondolunk, mily nehezen lehet találni tuber­culosis bacillust lu pusos szövetben, akkor azt hiszem, hogy a bacillushiány nem szólhat az egész bántalom lupusos ere­dete ellen. A második esetünk leginkább megfelel azon eseteknek, melyek az irodalomban tuberculosus conjunctiva megbetegedés­nek vannak leírva. Azonban egyáltalában nem zárhatjuk ki, hogy ezen eset is lupusos eredetű. A mi a leírt bántalom gyógyítását illeti, erre nézve a főszabály, a megbetegedett conjunctiva részletet minél előbb eltávolítani, különösen akkor, midőn a szervezetben a tuber­­culosisnak egyéb jelét még nem találtuk. Fontos ez különösen azért, mert a tuberculosus fekélyek a conjunctiván gyakran külső infectio következtében állanak elő oly módon, hogy ide­gen test akadt meg a conjunctiván, ott fekélyt képez, melyen át a tuberculosus bacillusok a conjunctivalis szövetbe juthat­nak (Fuchs). Ilyenformán egy elsődleges tuberculosus fekély keletkezhetik a conjunctiván, melyet eltávolítva, talán az egész szervezetet menthetjük meg a tuberculosistól. A megbetegedett conjunctiva-részek eltávolítására különböző marószereket hasz­nálnak, de a legbiztosabb eredményhez jutunk, ha vagy szike és ollóval, vagy erősebb kanállal kivágjuk illetőleg kikapar­juk a kóros részeket. Jó eredménynyel használható a thermo­cauter is. Fuchs egyik esetében a tuberculosis fekély 6—8 hét alatt gyógyult, egyszerű jodoform-behintéssel. Eseteinkben a túltengett és fekélyes conjunctivát Volkmann-kanállal kikapar­tuk, a még maradt, részeit lapis mitigatussal (1: 1) érintettük, azonkívül pedig sublimat (1:5000) borogatásokat alkalmaz­tunk. Ezen gyógykezelés alatt a conjunctiva nagy része el­hegedt, a pannus vékonyodott. Természetes, hogy eseteinkben a baj radikális gyógyításáról már eleve le kellett mondanunk. Glioma retinae. Grósz Emil divtok Az orvosi tudomány specialis irányokban való fejlődése folytán nem kívánható meg minden egyes gyakorló orvostól, hogy a nagy gyakorlatot s különös képzettséget igénylő szem­operálásokat is végrehajtsa. Erre nincs is szükség. Elég, ha az ország minden vidékén van egy-egy olyan orvos, kihez a beteget az operálás véghezvitele czéljából küldhetik. Azt azon­ban minden egyes orvostól meg kell követelni, hogy a szem­bajokat idejekorán felismerjék. Hiszen számos olyan szem­­betegség van, mely a látást örökre tönkre teszi, ha idejekorán nem operáljuk. Ilyen, hogy csak egyet említsek, a glaucoma. De vannak olyanok is, melyek kezdetben gyógyítható localis bajt képeznek, míg később feltétlenül halált okoznak. Ez utób­biak közé tartozik a glioma retinae. S épen az a szomorú, hogy bár tartós gyógyulást érhetünk el, ha a megtámadt sze­met a baj kezdetén eltávolítjuk, mégis a legtöbb esetben csak akkor nyílik alkalom az operálásra, midőn a baj mestastasisok vagy folytonosságban való tovaterjedése által elvesztette localis jellegét. Legtöbbször ugyanis a szülők csak akkor mutatják az orvosnak a beteg gyermeket, midőn a betegség későbbi szakában keletkező heves fájdalmak saját nyugalmukat is za­varják, máskor meg a leghatározottabban ellenszegülnek az orvos által proponált enucleatiónak s végül azon esetek száma sem csekély, midőn az orvos fel nem ismerve a bajt, várako­zást ajánl, mi alatt a kedvező időszak elmúlik. Az előbbiek száma a közönség műveltségének emelkedésével csökken, míg utóbbiaké az orvosok képzettségével áll arányban. Hogy egyik tekintetben sem értük el az ideális állapotot, azt a mindennapi tapasztalat bizonyítja. Hirschberg beszéli, hogy egy . Ízben a glioma első stádiumában lévő beteget hoztak hozzá. Ö sürgős enucleatiót ajánlt, a szülők azonban nem nyugodtak bele, ha­nem még 14 orvostól kértek tanácsot, kik mindannyian a vá­rakozás mellett voltak. Pár hó alatt annyira kifejlődött a baj, hogy az akkor végrehajtott operálás már nem vezetett ered­ményre s a beteg meghalt. Akkor tehát, midőn a következők­ben egy ez évben észlelt eset kapcsán röviden a gliomával szándékozom foglalkozni, nem csupán a betegség ritkasága indít erre, hanem egyszersmind azon szándék, hogy azon orvo­soknak, kiknek nincs alkalmuk folytonosan a szemészettel fog­lalkozniuk, emlékükbe idézzem a glioma retinae kórképét s szerfelett rosszindulatúságát. A glioma fogalmát Virchow állapította meg 1864-ben, de már előbb is leírták. És pedig első Ízben Wardrop 1809-ben fungus haematodes oculi név alatt. Később a synonimok egész serege keletkezett, úgy hogy Hirschberg monographiájában 20-nál több latinos elnevezést közöl. Utóbbi időben Cornil és lianvier kétségbe vonták, hogy mint önálló daganat létezik, Delafield pedig egyenesen a sarcoma-csoportba sorozta, úgy látszik azonban, hogy Staubnak van igaza, ki úgy histologiai, mint embryologiai alapon Virchow eredeti felfogása mellett foglal állást. Nem csekély mértékben támogatja ezt a klinikai tapasztalat is, mely a gliomát mint önálló jellegű betegséget ismeri. Az élet első éveiben ugyanis, néha veleszíilötten is, a retina magcsás rétegeiből vagy neurogliájából kiinduló nyul­­ványos, nagy magvú sejtekből s félfolyós közti állományból összetett lágy tapintatú daganat fejlődik, mely a retinát le­választva a szemfenékben, mint dudoros sárgás, erezett tömeg jelentkezik. Kezdetben a szem teljesen békés s kívülről csak az annyira jellegzetesnek hitt s amaurotikus macskaszemnek nevezett sárgás visszfény árulja el a betegséget. Ez első stá­diumhoz csakhamar csatlakozik a második, tensio-emelkedés­­sel, gyuladással s fájdalmakkal. Majd később a daganat át­törik, végül pedig metastasisok vagy az agyra való direct át­terjedés által halált okoz. Leggyakrabban az élet első négy évében fordul elő, 12 évnél idősebbnél nem jön elő. Aetiologiáját teljes homály födi. Az utolsó években ugyan Steinheim s Walzberg közöltek két esetet, melyekről azt hiszik, hogy trauma folytán fejlődtek, mégis tévedés volna ez alapon a traumának nagy szerepet tulajdonítani, mert még ha csakugyan gliomával volt is dolguk, kérdés, hogy nem helytelenül alkalmazták-e a post hoc propter hoc elvét. Fel­tűnő, hogy ugyanazon család több tagjánál fordul elő. Sichel 4, Graefe 2, Lerche 4 testvérnél látott gliomát, Wilson a csa­lád 8, Kna]))i pedig 5 tagjáról tudja, hogy ugyanezen bajban szenvedtek. Ez annál is inkább figyelemre méltó, minthogy a glioma általában igen ritka betegség. Az összes szembajoknak csak 0 03—0'8°/0-át, átlagban tehát 0'050/o-át teszi.1 Nálunk íigy látszik még ritkább, a mennyiben az egyetemi szemkórház­ban az utolsó 3 év alatt, tehát körülbelül 16,000 beteg között egy eset fordult elő. Az előfordulás ezen ritkasága azonban nem okoz nehézséget a diagnosis megtételében, mert oly jel­lemző tünetei vannak, hogy az is felismerheti, ki azelőtt még sohasem látott glioma retináét. Még legtöbb nehézséget az első stádiumban okoz, a midőn chorioiditis plasticával volna felcse­rélhető, de a megelőző gyuladás hiánya, a dudoros felület, de főleg a tensio-emelkedés elég biztos támpontok a megkülön­böztetésre. Pedig ez az az időpont, a mikor a felismerés leg­fontosabb. Később ugyanis, mikor az álképlet áttört, már maga ez a körülmény elárulja a rosszindulatúságot. De meg ilyen­kor úgyis elveszett a beteg. Tagadhatatlan azonban, hogy té-1 Graefe 120,000 : 50, Horner 75,000 : 23, Mooren 5768 : 4, Hol­mes 20,000 : 16, Adler 14,500 : 8, Landsberg 8145 : 4, Arit 8451 : 5, Alvarando 5667 : 3.

Next

/
Thumbnails
Contents