Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-04-26 / 2. szám
8ZEMESZET ~^.... 1890. 2. sz. rülbelül 2 héttel azelőtt vették észre, hogy a gyermek jobh védések előfordulnak. Nem egyszer találtak az enucleált szemben glioma helyett idegen testet, gyuladásos izzadmányt, sőt Grade Alfred esetében cysticercust. Mindez azonban bizonyára nem vált kárára a betegnek, míg ha a gliomás szemet nem távolítjuk el, úgy ez a beteg életébe kerül. Az elvek, melyeket Hirscbberg klassikus munkájában felállított, kevés módosítással ma is állanak. Szerinte ugyanis minden glioma magára hagyva néhány év alatt halálra vezet, az első stádiumban végzett operálás végleges gyógyulást eredményez, a későbbi stádiumban végrehajtott operálások után legtöbbször már az első 4 hétben jelentkezik localis recidiva s ritkán várat 2—-3 hóig megjelenésére. Az ilyen kiújulásokról azt hitte, hogy gyógyíthatatlanok. Az indicatiókat ezek alapján úgy állítja fel, hogy az első időszakban okvetetleniíl el hell távolítani a szemet, a későbbi időszakokban ki lehet üríteni az orbitalis üreget. Metastasisok, agy tünetek jelenlétében valamint a baj kétoldalisága esetén minden beavatkozástól tartózkodjunk. Ez alkalommal közli az irodalomban összegyűjtött, pontosan észlelt eseteket, melyek száma 77-et tett. Ezek közül csak öt gyógyult véglegesen, ez utóbbiakat mind az első stádiumban operálták. Tíz évvel később (4878) Vogler újabb GO esetet gyűjtött össze, az utolsó évek irodalmában pedig Vetscli és Lukovicz közölnek nagyobb számú észleléseket. Előbbi Horner, utóbbi Graefe Alfred beteganyagát használja fel; De Gama Pinto pedig összeállítja az eddig véglegesen gyógyult eseteket, melyek száma még mindig csak 15 (1886). Valamennyien igazolják Hirschberg első tételét, hogy a kezdeti szakban operált glioma legtöbb kilátást nyújt a gyógyulásra, azt azonban, hogy a recidiva feltétlenül gyógyítliatlan, megdöntötte a tapasztalat, a mennyiben Briére, Kellessen és Poncet említik, hogy a recidiváló daganat eltávolítása s az orbitalis űr cauterisatiója után végleges gyógyulás következett be. De ha ez így van, akkor a második és harmadik stádiumban levő gliomákat is nem csak lehet, hanem hell operálni. Sőt még a baj kétoldali volta sem képez feltétlenül akadályt. Agnew tényleg végre is hajtotta e rendkívül kellemetlen operálást s a gyermek 6 év múlva még élt. Valamint az sem áll feltétlenül, bogy a nervus opticus átmetszetének normalis vagy beteg volta előre jelzi a sikert vagy sikertelenséget. Megesik ugyanis, hogy az átmetszés helyének ép volta daczára a nervus opticus mégis meg van támadva, minthogy a glioma-sejtekkel való infiltratio szigetenként is történhetik, mint a hogy azt Thalberg igazolta; másrészt arra is volt eset, hogy a visszamaradó optikus rész beteg volta daczára sem következett be kiújulás. A therapia a mai sebészi felfogás szerint nem lehet más, mint a daganat teljes eltávolítása s minthogy az első stádiumban a glioma csak a retinára korlátozódik, az enucleatio lesz azon eljárás, melyhez legczélszerűbben folyamodhatunk. Minthogy azonban a nervus opticus már igen korán infiltrálódik, Graefe azt a módosítást ajánlotta, hogy a nervus opticusból minél nagyobb darabot vágjunk ki. Hogy ezt sikeresen tehessük, Knapp a következő eljárást ajánlja: Langenbeck-féle éralákötő esípővel, melyet az orbita falához görbített, a Tenonféle tok megnyitása után felkeresi a nervus opticust s azt a csípő s sclera közt metszi át. Ha az átvágott felület gyanús, utólagosan még mindig ki lehet jókora darabot metszeni. Hogy nem haszontalan dolog erre ügyelni, jól bizonyítja Vogler, ki egy ízben 8 mm. hosszú darabot vágott ki, melyből 5 mm. mái infiltrálva volt, míg a centrális 3 mm.-nyi rész épnek mutatkozott. S tényleg l3/4 év múlva még nem volt recidiva. Midőn azonban a daganat már extrabulbaris, akkor az exenteratio orbitae lesz helyén. Eredményt csak pontos végrehajtásától várhatunk, t. i. az összes lágyrészek eltávolításától, mit czélszerű az orbita fenekének cauterisatiójával kiegészíteni. Az egyetemi szemkórházban az utolsó 15 év alatt csak 7 ízben került operálásra glioma retinae. A betegek l’/a—5 évesek voltak. Szüleik 5 —10 hó óta vettek észre változást a szemen. Felvételkor 2 a második, 5 a harmadik stadium bau volt. Ezek között különösen tanulságos az utolsó eset. A 4 éves fiúgyermeket első ízben 1889. november havában láttam egy fővárosi gyakorló orvos felkérése folytán. Köszemén nem lát s éjjel néha felriad álmából. A vizsgálat kiderítette, hogy a jobb szemen nincs fényérzés sem. A teke kissé befelé fordult, segédszervei épek, izgalomnak nyoma sincs. Pupilla ad maximum tág, szemfenékből fehéres-sárga visszfény jő, tükörrel s focalis világítással a szemfenék külső alsó részében dudoros, fehér tömeg látható, mely hátrahúzódik a papilla felé, a nélkül, hogy végződését vagy a papillát látni lehetne. Tensio +1. A diagnosist azonnal glioma retinaere tettem, s ebből folyólag enucleatiót proponáltam. Minthogy azonban a gyermek apja vidéken lakott, az előbb említett kollega volt olyan szives az előkészítés s reábeszélés terhes feladatát magára vállalni. A szülők Ígéretük ellenére nem hozták vissza a gyermeket. Minthogy azonban jól tudtuk, mily jelentősége van az ilyen késedelmezésnek, ismételten levélben sürgettük a gyermek bemutatását. De enuek csak április 5-dikén, tehát a diagnosis megtétele után teljes 5 hónappal volt eredménye. A betegség fejlődéséről a következőt tudhattam meg. Eleinte békés volt a szem, januárban azonban hevesebb fájdalmak jelentkeztek, pár hét óta pedig észreveszik, hogy a szem növekedik, mi alatt a fájások folyton nagyobbodtak, a miért is április 5-dikén az egyetemi szemkórházba való felvételét kérték, a midőn a következő állapotot találtuk: A tetemesen protrudált s be- és felfelé fordult jobb szemteke külső alsó részén egy körülbelül 15 mm. átmérőjű félgömbszerűen elődomborodó púp foglal helyet, mely puha, rugalmas tapintatú. A corneát élénk ciliaris injectio övezi. A cornea borús, epithelje kevéssé szurkált, felületesen erezett. Csarnok igen szűk, pupilla ad maximum tág, területében szürkés-zöld átlátszatlan tömeg foglal helyet. Tensio, ha a leirt púpot elkerülve tapintjuk a sclerát -f- 2. Az exstirpatio alkalmával kiderült, hogy a retinát leválasztó 2 egyenkint 5—5 mm. átmérőjű daganaton kivid a bulbus mögött ezekkel az áttört sclerán át összefüggő 25 mm. átmérőjű daganat foglal helyet, mely a nervus opticust teljesen körülfogja. A microskopiai vizsgálat, melyet Neupauer Gusztáv dr. végzett, igazolta a diagnosis helyességét. Irodalom : Graefe : Zur Diagnose des beginn, intraoc. Krebses. Arch. f. Ophth. IV. 1. 850. — Graefe : Tumoren der Netzhaut. Archiv f. Ophth. VII. 2. — Graefe: Tumor retinae. Klin. Monatsbl. 1. — Rindfleisch und Horner: Tumor retinae. Klin. Monatsbl. I. 341. — Graefe: Zusätze über intraoc. Tumor. Archiv f. Ophth. XIV. 2. 103. — Hirschberg: Der Markschwamm der Netzhaut. - Schiess Gemuseus: Glioma retinae. Archiv f. Ophth. XIV. 1. 73. — Graefe: Beiträge zur Lehre von den intraoc. Tumoren. Klip. Monatsbl. VII. 161. — Heymann und Friedler : Ein Fall von Netzhautgliom. Archiv f. Ophth. XV. 2. 173. — Hjort und Heiberg: Zur Malignität fies Gliom. Archiv f. Ophth. XV. 1. 184. — Iwanoff: Path. Anat. des Glioma. Archiv f. Ophth. XV. 1. 184. — Delafield: Netzhautgeschwulst. Archiv f. Augenheilk. II. 1. f 72. — Geissler: Glioma retinae. Klin. Monatsbl. 1871. 102. — Hirschberg: Glioma retinae. Archiv f. Augenheilk. II. 1. 221, 227, 234. — Knapp: Retinalgliom. Archiv f. Augenheilk, II. 1. 158, IV. 1. 73, 79, IV. 2.202. — Steinheim: Glioma retinae. Centralbl. f. Augenheilk. 1877. Sept. — Walzberg: Glioma retina. Klin. Monatsbl. XV. 172. — Vogler: Glioma retinae. Archiv f. Augenheilk. VIII. 202. — Agnew, Noyes: Glioma retinae. Archiv f. Augenheilk. X. 1 100. — Ayres: Glioma retinae. Archiv f. Augenheilk. X. 3. 325. — Alvarando : Glioma retinae. Centrabl. f. Augenheilk. 1883. 172. — Vetsch: Glioma retinae. Archiv f. Augenheilk. XI. 413. — Landsberg: Glioma retinae. Archiv f. Ophth. XXI. 2. 93. — Straub: Archiv f. Ophth. XXXII. 1. 216. — Warlomont: Du Gliome de la rétine. Ann. d’ocul. 76 5. — Briére: Gliome de la rétine. Ann. döcul. 81. 35. — Rolland: Un cas de gliome de la rétine. Recueil d’ophth. 1889. 7. — Tankönyvek. Nagel’s Jahresbericht für Augenheilkunde. KLINIKAI KÖZLEMÉNY. Alkalmazkodási bénulás torok-diphtheritis után. Közli: Kocsis Elemér dr. Az alkalmazkodási bénulás aetiologiája igen különféle lehet. Luesben szenvedők gyakran jönnek azzal a panaszszal, hogy egyik vagy másik szemmel közeire nem látnak jól, s hogy azon a szemen a szembogár nagyobb. Egyszerű meghűlés után is állhat elő alkalmazkodási bénulás; Coccius lázzal járó
