Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)

1889-02-24 / 1. szám

SZEMÉSZET

1889. 1. sz.

nyen szerezhet chorioiditist, haemorrbagiát, ablatio retináét stb. — Mindezekből következik: 1. Az állam felügyeletet gyakoroljon a finom munkákkal foglalkozók műhelyeinek világítására. 2. Az iparos tanulók szemét pontos vizsgálatnak vessük alá s ez alapon gyakoroljunk befolyást a pályaválasztásra. (Kecueil d’ophthalmologie. .louillet 1888. Éclairage des ateliers.)

Grósz Emil dr.

— Új eljárás cornealis tályog vagy fekély gyógyítására. Deeren-tői. — Midőn minden más eljárás, mely a cornealis tályog vagy fekély tovaterjedésének meggátlását czélozta, cserben hagy, de perforatio még nem következett be, a következőt ajánlja:

Érzéstelenítés után a fekély vagy tályoghoz legközelebb eső részen az átlátszó corneától 1 V2 mm.-nyíre lándzsával 2 mm.-nyi sclerotomiát végez s az eszközt oly gyorsan húzza vissza, hogy a csarnokvíznek ne legyen ideje elfolyni. Ezután még két ilyen sclerotomiát végez a bántalom székhelye körül s végül a sebajkakat tátongásra bírja gombos végű kutatóval, hogy a vérzést s a csarnokvíz kiürülését elősegítse. Ez utóbbi eljárást napjában háromszor ismétli 3—0 napig. Az izgalom szüntével a hegedés gyorsítására argentum nitricum oldatot (O'Ol : 40) cseppent be. Ha a fekélyedés kis terjedelmű, úgy egy sclerotomiával is beéri. Saemisch keratotomiája hátrányának azt tartja, hogy csak kisebb fekélyedésnél használható, a hegedés után szabálytalan astigmatismust okoz s végül nehézségekbe ütközik a lencsetok megsértésének kikerülése. (Recneil d’ophthalmologie octobre 1888.) Grósz Emil dr.

— A párisi szemészek egyesületének múlt év október havában tartott gyűlésében számos érdekes tárgy került megbeszélés alá, melyek közül a következőket emeljük ki:

Chauvel szemben Martin azon állításával, hogy az astigmatismus s myopia között okozati összefüggés létezik, tagadó álláspontot foglal el. Parent, Abadie és Galezowski az előadó nézetét vallják, míg Meyer annyiban, a mennyiben a nem corrigáit astigmatismus csökkenti a látóképességet s így a tárgyak közelebb nézése a szem megerőltetését vonja maga után, Martin pártján áll. Nézetét azzal támogatja, hogy cornealis foltok mellett is gyakran találunk myopiát s ezért a miben különben mindnyájan egyetértenek, az astigmatismus corrigálását minden egyes esetben szükségesnek tartja.

Abadie egy halálesetet közöl, mely 4 centigramm cocainnak bőr alá fecskendősére állott be. Minthogy a bonczolást nem ejthette meg, vita tárgyát képezheti, vájjon apoplexiának vagy cocain, mérgezésnek tulajdonítható-e a halál. 0 s vele Meyer a mérgezéssel ellentétesnek találja, hogy a beteg cyanotikus lett s nehézlégzés tünetei között múlt ki, míg a cocainmérgezés feltűnő halaványsággal s collapsus-sal jár. Abban azonban megegyeznek, hogy 2 centigramm a maximum, mit bőr alá fecskendhetni.

A mellső csarnok kiöblítésére használt van Swieten-féle folyadéknak hátrányairól szólott Gillet de Grandmont két általa észlelt eset kapcsán. Egy ízben iridochoroiditisben szenvedő teljesen vak szem mellső csarnokából a duzzadó, luxált lencsét távolította el, mire a cornea collabált s a seb tátongott. Ennek megszüntetésére a mellső csarnokba van Swietenféle folyadékot (2 : 3) fecskendett be, mire a cornea visszanyerte görbületét. Másnapra a seb záródott, de a cornea infiltratióhoz hasonlóan elszürkült, de izgalom nem volt. Mivel a szemen a fényérzés is hiányzott, exspectative járt el. — 10 nap múlva a cornea feltisztult. Az elszürkülés a sublimat alvasztó hatásának tulajdonítható, melyet az albumint tartalmazó folyadékra gyakorolt. Ebből magyarázható egy előbbi esete, midőn nagyfokú myop szemen végezett cataracta extractio után ugyancsak az összeesett teke tensiójának emelésére ugyanolyan folyadékot fecskendett be. 24 óra múlva a seb behegedt, izgalom hiányzott, de a cornea szürke volt. Desinficiálás czéljából a sebet felnyitotta s a mellső csarnokot naponta háromszor kifecskendezte, de a cornea nem tisztult fel, a teke pedig atrophisált 0 maga is az ismételt kiöblítéseknek tulajdonítja a balsikert. — Górecki, Pareut, Meyer támogatják az

előadó nézetét, sőt Valiidé, Panas első assistense, szintén bizonyítja, hogy a sublimat a cornea elsziirkülését okozza, a miért főnöke utóbbi időben a sublimatot 4°/o'OS bóroldattal helyettesíti. Ez alkalommal a legtöbben, köztük első sorban Galezowski, a mellső csarnok kiöblítésének, mint oly eljárásnak, melyre szükség nincs s bizonyos veszélyekkel jár, ellene nyilatkoztak. (Recueil d’ophthalmologie octobre 1888.)

Grósz Emil dr.

Az orri oldalon levő chorioidealis coloboma. Dr.

B. Alex. Randall és Dr. G. Ede Schweinitz-tő\. Philadelphiában.

— H. T. 22 éves nőtlen férfinak 1885-ben bal szemén iritis volt. A szemfenékből tiszta képet nem lehetett kapni; a papilla zöldesnek mutatkozott és mélyen kivájult; a vénák tágak, kanyargók, az erek helyenként igen leplezettek.

A papilla belső alsó szélén nagy, fehéres terület és ezen vörös folt volt, valószínűleg vérzés. A beteget jodkalium és hydrargyum bichloratummal kezelték. 1887-ben a beteg ismét jelentkezett, mert az említett szembajból való kigyógyulása után a rendelt üvege eltört. Ekkor a tiiköri pontos lelet a következő volt:

A bal papillán nagy excavatio, különösen alá és az orri oldal felé mély, hol feltűnő zöldes színt mutatott. A papilla felső részénél kerek chorioidealis atrophiás folt, a papillát festékes gyűrű körítetté.

A papilla orri oldalánál egy kerek fehéres terület volt, mely a papillát érintette, ettől pigmentált chorioidea csík által elválasztva. Ezen területen át egy nagy vena majdnem horizontálisan húzódott, s nasalis oldalán élesen megtörve haladt. A jelzett terület zöldes fehér, közepén opalisáló, a szemfenék többi részének síkjánál mélyebben feküdt és csak alsó és nasalis oldala meredek, festett szegélytől körülvett, míg a többi menedékes.

A papilla közepéből egy sarló-alakú és áttetsző kiemelkedés nyúlt előre az üregtestbe, mely fel- és lefelé vonult és finom szálakban végződött A szemfenék többi része, szemfenék erősebb csíkoltságát leszámítva, ép volt. Valószínű, hogy itt szerzett és veleszületett változások vannak, mely elsőhez való szinűleg a papilla feletti chorioidealis változás tartozik. Az üregtestbe kiemelkedő hártyás rész valószínűleg veleszületett. A kerek chorioidealis coloboma csakis veleszületett lehet.

— Ilyen az egészen az orri oldalon levő chorioidealis coloboma még nincs említve. (Knapp, Archiv f. Augenheilk. 1888. NIX. k. 3. füzet.)

— A nyakszirtre való esés után előállott intraocularis vérzés és splincter-bénulás. Dr. A. Schapringer-tői. New-York. — A következő eset azért bir különös jelentőséggel, mert az irodalomban nem igen találni oly esetre, melyben vérzés nem direct a szemet ért sérülés, hanem indirect trauma után keletkezett. Egy 37 éves nő elájult, midőn hányát esve fejét kissé a padlózathoz vágta. Az ájulásból csakhamar magához térve, baloldali szembajról panaszkodott.

Mindkét szemhéj kissé duzzadt volt, a szemhéji conjuctiva kissé vértől bő, duzzadt. A szem könyezett. A jobb szem egyebekben normalis volt. A bal bulbaris conjuctiya különösen a halánték tájon erősen sugillált; a csarnokvíz gyengén zavarosnak mutatkozott és a csarnok alján kis byphaema. Az irisben repedés nem volt, a lencse rendes. A pupilla mérsékelten tág volt, nem reagált. A szemfeneket tükörrel mindenütt egyenletes vörösnek lehetett látni. Valószínű, hogy itt a vérzés az íris láthatlan kis repedéséből eredt. (Knapp, Archiv f. Augenheilk. 1888. XIX. k. 3. füzet.)

— Az idegvégződés a corneában. Dr. E. Brand-tó 1. Leipheim. Szerző röviden megemlékezik a cornea-idegek vékonyabb ágainak szétágazásáról és végződéséről szóló különféle nézetekről (Cohneim, Waldeyer, Jaquierdo, Klein stb.). Ezután átmegy saját vizsgálatainak leírására, iparkodván egyszersmind kimutatni, hogy téves nézetek a vizsgálati eljárás milyen részeiben találják alapjukat.

Szerinte nincs sem subepithelialis sem intraepithelialis