Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-02-24 / 1. szám
1889. 1. sz. SZEMÉSZE T ll cornealis idegelágazodás, hanem az úgynevezett átfúró idegek a cornea-idegek végágai, melyek egyenesen a végződési idegszervbe vesznek el. Ezen végződési organum különféle állatfajoknál különféle formájú, sőt még egyes individuumoknál is változó, de sehol sem nyomul a cornea stromából ki. Ezen szervek majd buzogányszerű megvastagodást mutatnak, majd dichotomice elágaznak, de a vég itt is buzogányszerű és szorosan az elactica anterior alatt van. A mi különben a cornea-stromában levő idegvégződést illeti, szerző bizonyosat nem tud mondani, de állítja, hogy az idegrostok és a cornea-testecskék között összefüggést nem tudott constatálni. (Knapp, Archiv f. Augenheilk. XIX. k. 3. f.) — Corticalis hemianopia másodlagos optikus degeneratióval. TI. Schmidt-Rimplertői. Marburg. — M. H. 33 éves, 1882. február 22-dikén jobboldali falcsontjának hátsó részén complikált törést szenvedett és pedig a két falcsont sagittalis összeköttetése alatt egy centiméterrel. A csont teljesen áttört, a dura mater szabálytalanul szétszakadt. Néhány nap múlva láz és ikterus állott elő. A seb később fistula hátrahagyásával begyógyult. Április 21-dikén a beteg ismét rosszul lett, midőn a fistulát tágítva, egy tályogra akadtak, melyből sok geny ürült ki. Május 4-dikén coma, a baloldali láb és kéz bénulása volt és 18-dikán az agyprolapsus nőtt. Május 19-dikén a baloldali bénulás elmúlt; később a seb begyógyult és a beteg jól érezte magát, eszméletét visszanyerte, midőn a jobb szem látásában zavart vett észre. Ez annál inkább feltűnt a betegnek, mert bal szemét még 9 éves korában sérülés folytán elvesztette. Roser a betegnél baloldali hemanopsiát constatált. A választó vonal nem ment függélyesen a macula luteán át. A temporalis látótér normalis volt, színekre nézve is. A centrális látás emmetropiás, normalis volt és maradt. Tükri lelet negativ ; a pupilla középtág, jól reagált. A beteg a seb begyógvulása után jól érezte magát, de mégis néha „meleget érzett fejében“. 1887. szeptemberben tüdővészben halt el. Sectional kitűnt, hogy a bal nervus optikus lelapult, nagyon megvékonyodott és az átmetszeten elszínesedett volt. Nyilvánvaló tehát, hogy itt egy centripetalis, a bal vak szemtől felhaladó atrophia volt. A bonczolat igazolta, hogy a sérülés a jobb nyakszirtlebenyt érte és pedig felső részében, miután baloldali hemianopsia állott elő. A bonczolat azt is kimutatta, hogy a sérülésre következett genyedéses folyamatból csak a külső csúcsa és a temporalis gyrusa a nyakszirt lebenynek szabadult meg. Érdekes tehát ezen eset azon szempontból, hogy itt tisztán traumás úton igazolódik a Munk-féle állítás, mely szerint a látási centrum a nyakszirt-lebeny kérgi részének felső részében van. Feltűnő volt még ezen esetnél a pupilla viselkedése is a fény iránt. Eleinte közönyös volt a reactiót illetőleg vájjon a látó vagy a vak retina-rész volt-e megvilágítva, később azonban a két eljárásnál mutatkozó pupillaris reactio-külömbség igen feltűnő volt. Egészen azonban a reactio soha sem maradt ki, ha a vak retinalis részt világították meg, minél azonban az elkerülhetlen fénydiffusiót számba kell venni A különböző időben mutatkozott ezen különböző pupilla-reactio magyarázására fel kell venni, hogy eleinte meg a vezetés az optikusban a reflex kiváltására a corpora quadrigemináig szabad volt, később azonban másodlagos idegrost-degeneratio folytán elromlott. (Knapp, Archiv f. Augenheilk. XIX. k. 3. f.) — A szem kötőhártyájának follicularis betegedéséről. Dr. Rhein XT. tói Wtirzburgban. — Szerző bevezetésképen az e tárgyról szóló irodalmi munkálatokkal és felfedezésekkel foglalkozik, majd saját vizsgálódásainak bemutatására tér át. Az egyes eseteket részletesen tárgyalja, mellé csatolva a microskoppal talált leleteket. Végre búvárkodásainak eredményét e tárgyra vonatkozólag a következőkben adja elő: 1. A conjunctivában a kóros folliculus képződést micro-organismus indítja meg, mely a nyálkahártya kötőszöveti stromájába nyomul, s nem hat mindjárt pusztítólag a szövetre, hanem saját élete által lobosan izgatólag hat reá, a mi azután folliculus képződésre vezet. 2. Conjunctivalis tuberculosisnál fejlődni szokott folliculusok az úgynevezett trachoma-folliculusoktól semmiben sem különböznek. A különbséget a kettő között csakis a betegséget okozó micro-organismus kimutatása és állatokon végzett kísérlet adja. 3. A trachomás kötőhártyagyuladást igen nagyon valószínűleg nem egy bizonyos coccus okozza, hanem az egymáshoz hasonló klinikai képet sok különböző bacterium okozhatja. 4. Trachoma tehát nem más mint egy összefoglaló fogalom, mely a conjunctivalis tuberculosis kivételével mindazon kötőliártya-betegséget magában foglalja, mely az adenoidszövetben folliculus képződéssel jár. 5. A follicularis kötőhártya betegség folytán, főleg a cornea felső részén keletkezni szokott pannust úgy foghatjuk fel, mit a melyet a betegségnél a kóros váladéknak a corneával való hosszantartó érintkezése okoz. (Graefc Archiv f. Ophthalmologie 1888. III. r.) Issekutz dr. — A hypophysis cerebri daganatainak tünettanához. Dr. Rath JV. Göttinga. — Szerző az eddigi idevágó ismeretek megbeszélése után saját 2 esetének részletes tárgyalására és bemutatására tér át. Kimerítő jelentést tesz a bonczolásnál kiderült macroskopos leletről, majd a microskoppal találtakról, melyek eredményeiként a következőket adhatjuk elő. 1. Még mai napig sem tudjuk, hogy a hypophysis cerebrinek tulajképen minő functiója van. 2. Ezen organum betegségei, különösen álképletei, ha csak a környezetre is ki nem terjednek, semmi klinikai tünetet sem okoznak, épen azért nem is diagnostisálhatók. 3. Ha a daganat nagy kiterjedést ölt, akkor a hypophysis környékére gyakorol befolyást és mint hypophysis környéki daganat fogandó fel. 4. A következő tünetek mellett kell hypophysis környéki daganatra gondolni, ha fájdalom van a homlok és halánték vidékén, mely a szemüregbe is kisugárzik ; korai megromlása mindkét szemnek, gyakran egymásután és pedig a látásromlás temporalis hemianopia alakban jelentkezik, midőn semmi tükri lelet sincs, míg későbben egyszerű látóidegsorvadás lép előtérbe. Van még szemizombénulás, aluszékonyság és a lábak elgyengülése. (Graefe Arch. f. Ophthalmologie, XXXVI.) Issekutz dr. — Bericht über hundert Staarextractionen ohne Iridectomie. Knapp tnr.-tól. — Knapp az operálandó beteget az operatio előtt néhány napig felügyelet alatt tartja s csak akkor operálja, ha szemén semmi izgalom sem mutatkozik. Az operálandó szemet a műtét előtti napokon este-reggel szappannal, majd Panas-féle oldattal (higanyjqdid 0'05 alkohol absol. 20‘0 aqu. destill. 1000T kimosatja. 0 az extractiónál rendesen napfényt használ, azonban mindig kéznél tart egy gázlámpát is, mely Argand-féle égővel van ellátva. Discissiót mindig mesterséges világítás mellett végez, mikor is a lámpa fényét gyűjtőlencsével a szemre veti, saját szemét pedig convex üveg által rövidlátóvá teszi. A műtő és a segéd kezeiket szappannal, azután sublimatoldattal megmossák. Az eszközöket szappannal és vízzel tisztítja, majd Panas-oldattal vagy sublimattal (1:5000) leöblíti. Közvetlenül az operatio előtt a kifordított szemhéjakat, de különösen a szem héj széleket Panas - oldatba mártott vattával jól lemossa. P. az extractiót ülő helyzetben végzi; a sebet Graefe késsel a cornea szélén csinálja, de úgy hogy egy kis conjunctivalis lebenyt is képez. Műtétéi közben azon tapasztalatra jutott, hogy a periferikus cornealis seb nem segíti elő az iriselőesést. (Ugyanezt állítja Panas is.) A sebkészítés után cystotommal behasítja a tokot. Iridectoiniát rendszerint nem csinál. A cataracta expulsiójánál a szemre kanállal vagy az alsó szemhéj szélével a bulbus közepe felé irányítva gyakorol nyomást, mi által a seb tátongóvá válik és a cataracta könnyen kijut. Ha a lencse az iris felső fele által visszatartatik, akkor az irist dróthoroggal a lencséről le, majd mögéje nyomja. Ilyenkor a sphincter iridis könnyen bereped, miért is helyesebbnek tartja az irisből kis darabot kimetszeni. Tokvastagodással járó cataractánál a megvastagodott tokot Mathieu-féle iris-csipővel kihúzza. A kéregrészek kiűzésére az egyszerű súrolást alkalmazza. Az operatio alatt több
