Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-11-03 / 5. szám
SZEM ES Z E T 1889. 5. sz-56 családos és 4 gyermeke is egészséges. Baját egész 1888. július 19-dikéig békében tűrte, midőn az egyetemi szemkórházat kereste fel. A szem külsőleg teljesen ép volt, csakis a pupilla tágabb és mozdulatlan volta volt feltűnő. A törő közegek teljesen tiszták voltak, de a szemfenékben régi súlyos változásokat lehetett észlelni. A papilla teljesen fehér, egy kevéssé lelapult, határa nem egészen éles, a lamina cribrosa likai kitöltvék. A papilla közepén kicsi de mély pbysiologikus excavatio. A retina erősen csíkolt, fényét vesztett, és benne szétszórva apró tűszúrásnyi, majd mákszemnyi sárga, fényes pontok voltak. Ezen említett pontokon kívül az edények mentén, és ezeken kívül is, azoktól nagyságra, színre és csillogásra elütő nagyobb mákszemnyi, majd kölesnyi, gömbölyű, ezüstszínű és erősen csillogó foltok voltak, melyek csillogása a fénynek rávetítése szerint tükörrel egy bizonyos játékot mutatott, oly módon mint midőn fényes gömbön tükörrel oda vetített fényt játszatunk. Az artériák majdnem ezérna vékonyságnak voltak, úgy hogy a finomabb eligazodásokat csak pontosabb megfigyeléskor lehetett kivenni. A vénák is tetemesen szűkültek és mindkét rendbeli ereket széles kötőszöveti csík kisérte. Ezen szemen 1 méterről volt némi fénysejtés, míg a bal szem ép volt. II. Hártyás iritis. Csapodi dr. ajánlatára ezen nevet használom, mert a leírandó eset lényegében összevág azon esettel, melyet ő az 1887-diki „Szemészet“ 2-dik számában ismertetett. Az encmü megbetegedésre csak az újabb időben lettek figyelmesek, és a baj oly ritkán jön elő, hogy az irodalomban is csak kevés példányt találunk felemlítve, miért a jelen esettel a casuistikát kívánom szaporítani. Sz. A. 37 éves pinezés 1889 január 17-dikén azon panaszszal kereste fel az egyetemi szemkórházat, hogy bal szeme már a múlt év deczember hava óta fáj, iritis ellen gyógykezelték, mire javulás is állott be közbe-közbe, de teljesen jól szemét azóta nem érezte. Egyes rohamok alatt erősen fénykerülő volt és nagy fájdalmakat állott ki. Jelen év február 10-dike óta szeme ismét fáj, a világosságot kerüli. Felvétel alkalmával a jobb szemet teljesen épnek találtuk. A bal szem kivörösödött, erős ciliáris injectióval. A cornea ép. A csarnok rendes, vize mérsékelten zavaros. Az iris puífadt, piszkos-barna, szálazata elmosódott; a pupilla középtág (atropint használt), kerek, fényre és árnyékra nem reagál. A pupilla belső szélén egy kis synechia. Az iris egész alsó felét sárgás-szürke pókhálószerű hártya borította, mely áttetsző volt ugyan, de a hártyán keresztül az iris szövezete kevésbé volt kivehető, mint a felső felén. Ezen az iris alsó lapját lazán fedő hártya, az alsó pupillaris szélnél lcörteszerűen megvékunyodott, mely részlet azután a pupilla síkja előtt rézsut a csarnokon át, a pupilla felső szélének megfelelő magasságban a cornea hátsó falához, a Descemet-féle hártyához tapadt. Oldali megnézésnél jól lehetett látni, hogy az elvékonyodott részlete a hártyának az iris alsó lapjától eltérve, a pupilla síkja előtt feküdt. Syphilis nem volt kimutatható. A gyógykezelés 3 grammos liiganykcnőcs-bedörzsölés, atropinozásból állott. Nagy meglepetésünkre azonban már másnap este a hártya nyom nélkül eltűnt, az iris alsó fele is jól volt látható, csakis a lencse elülső felszínén az alsó pupillaris szél mentén 2 mákszemnyi sárgás folt volt kivehető. Ezek a következő napokban nyom nélkül eltűntek, mi mellett a pupilla tágult, az ideg- és edényizgalmi tünetek bőven engedtek. Márczius 1-én reggel, azonban daczára a megelőző javulásnak, minden kimutatható ok nélkül, és a nélkül, hogy diaetetikus hiba követtetett volna el, a szem kivörösödött, fájdalmassá vált, a pupilla megszűkült és az irist, a belső-alsó negyedet kivéve, ismét a leírthoz hasonló hálószerű izzadmányréteg takarta be, úgy azonban, hogy most a corneával összeköttetésben nem volt. Ezen említett hártya, mely egy éjszakán képződött, a következő napon változatlanul fennállott, míg harmadnap reggelre vékonyodott és már az esteli látogatás alkalmával nyom nélkül eltűnt. Csakis ismét a lencse elülső felszínén maradt vissza a már leírthoz hasonló kis izzadmánytömeg. A hártya eltűnése után a szem izgalma ismét gyorsan engedett, a pupilla tágult, az iris színe javult, úgy hogy az egyén márczius hó 17-én nehány kis festékes synechia hátrahagyásával teljesen gyógyulva volt. III. Búza-toklász a corneán. P. J. 45 éves földműves azon panaszszal kereste fel az egyetemi szemkórház ambulantiáját, hogy bal szeme mintegy 5 hét óta könyezik, a midőn aratás alkalmával a búza szárából valami szemébe esett. Megvizsgáláskor a szem teljesen békésnek tűnt fel, a conjunctivákon egy kis hurut volt. A cornea külső felében, a cornea felszínnel egy magasságban mintegy borsószemnyi szürkés, némileg pikkelyesnek látszó, szabálytalan szélű hely volt, mely rátekintésre ép olyan képet adott, mint a xerosis conjunctivaénál látni szoktunk. Cocainozás után ezen lerakodásnak imponáló szürkés dolgot kikaparni akartuk, midőn az meglepetésünkre egy darabban lejövő kis búza-toklásznak tűnt fel, melynek tetejéről az említett szürkés csillogó felrakodást letörülhettük. A toklász helyén a corneában kis felületes kikopás volt, szürke alappal, de körülötte a cornea egészen tiszta volt. Csodálatos, hogy a cornea ilyen nagy idegen testet nagyobb zavar nélkül eltűrt, csakis erősebb könyezés jelezte az idegen test még folytonos benlétét. Szerepet játszik itt az idegen test tiszta volta és azon körülmény, hogy a kis búzaszár-részlet a könyek által könnyen fel volt puhítható, és így ingerlő hatása tetemesen csökkent. IV. Keratitis hallosa. Ezen megbetegedés, mint ismeretes, rendesen csak megvakult szemeken jön elő, jóllehet saját észleletünk szerint is kis lencsényi nagyságú lötyögő hólyag alakjában nem vak szemeken is előjön. A leggyakrabban irido chorioiditis és idegen test behatolása után vagy lencse luxatio után másodlagosan glaucomában megvakult szemek azok, melyeken leggyakrabban előfordul. Esetünk is egy absolut glaucomás szemre vonatkozik és csakis a hólyag rendkívüli nagy volta miatt tartjuk érdemesnek a felemlítésre. K. J. 50 éves asszony régebb idő óta vak bal szemére, mi nagy fájás között állott elő, de még most sem ment fájdalmaktól, jóllehet azok tetemesen csökkentek. A bal szemteke kőkemény, rajta tágult kanyargó erek húzódnak végig. A cornea egész közepén, csakis a széli részeit mintegy 2 milliméternyi övben köröskörül kivéve, majdnem átlátszó, kissé szürkés, lötyögő hólyag borítja, melynek felső borítéka a széli cornea epithelre megszakítás nélkül húzódik. A hólyag nem feszes, miért is a benne levő folyadék leginkább alól van meggyűlve, hol a hólyag legmagasabb is. Közelebb megtekintésnél a nagyjában egynek látszó hólyag külső falán itt-ott kis behúzódások vannak, minek nyilván azon jelentőséget tulajdoníthatunk, hogy az egész nagy hólyag többnek összefolyása által eredt, de most már alig hogy jelölve van a több hólyag, úgy hogy egy egészet képez. SZEMELVÉNYEK. — Kísérleti adatok az elülső csarnok elvezető útjainak tanához. Morf I.-U'A.— A szerző kísérleteit uyulakon végezte, kísérleteihez finom zinnober emulsiót használt, melyet az antisepsis szoros megfigyelése mellett Pravaz-fecskendővel a csarnok közepébe fecskendett. Kísérletei közben azon eredményre jutott, hogy 1. a festék szemcsék a Fontana féle űrből eljuttnah az irisbe, melyben eleinte hosszú csíkokat képeznek, majd szabálytalanul el
