Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)

1889-11-03 / 5. szám

1889. 5. sz.

SZEMESZET

szóródnak. Ha a Fontana űr némely részleteiben festék nem volt, akkor az irisnek megfelelő pupillaris széle dúsabb volt festékszemcsékben, a miből a szerző arra következtet, hogy az iris közvetlen a csarnokból is képes szemcséket magába venni.

2. A zinnober nagy mennyiségben vándorol a corpus ciliareba, hol főképen a nyujtványokban telepszik meg, de azok csúcsát szabadon hagyja. A chorioideában festék nem látható. 3. A harmadik út a Fontana-űrből halad a sclerocornealis szövetbe. Morf felemliti azután azon különbséget, mely az ember és a nyúl szemének boncztana között létezik. A nyúl szemén Schlemmféle csatornája nincs, de a Fontana űrből egy endothel sejtekkel kibélelt csatorna indul ki, mely elágazva részint a subconjunctivalis szövetbe, részint a pericborioidealis szövetbe vezet. M. ezen csatornát nyirkedénynek tartja. Leója továbbá, hogy a sclerában a festékszemcsék finom vonalok alakjában rendeződtek, mely vonalok a rostok közötti hézagoknak felelnek meg. Festékszemcsék voltak a Descemet-hártya endothel sejtjeinek határain is. A corneában és a Descemet-hártyában csak akkor voltak találhatók, ha ez utóbbinak endothel sejtjei sérültek voltak. (Kiin. Monatsbl. 1889. májusi füzet.)

Neupauer dr.

— Carbonbisulfid amblyopiának egy esete. Becher F.től. — Egy 66 éves munkás nehány év óta kaucsukgyárban volt alkalmazva, hol eleinte kénnel, egy év óta pedig chlorkénnek szénbisulfidban való oldatával dolgozott. Baja 3—4 hónap előtt ősz idején kezdődött. Étvágyát elvesztette, szájában édeses ízt érzett, éjjelenként görcsei voltak a lábikrákban, látása pedig lassanként fogyott. A beteg nem iszákos és a dohányt is csak mérsékelten élvezi. A vizsgálatnál a látás mindkét szemen 3 m.-ről ujjolvasás volt, a látótérben nagy centrális scotoma, melynek megfelelőleg teljes színvakság volt jelen ; aránylag legkisebb volt a sárga és a kék szín scotomája. A papillák külső fele halvány volt, de lobos tünet hiányzott. Jodkali és diaeta mellett, később extractum nucis vomicae adagolására, majd strychnin-injectiókra a visus 1j6-re javult s a scotoma jelentékenyen szűkült. A szerző ezen ritkább amblyopiának fontosabb tüneteiként elősorolja: 1. Ezen látás-zavar úgy mint a legtöbb toxicus eredetű látászavar centralis amblyopia. 2. A scotoma külső fele sokkal nagyobb mint a belső.

3. A színérzés zavara feltűnő nagy, míg a térérzés (Raumsinn)

aránylag csekélyebb. 4. A vörös és zöld színt közvetítő idegelemek vannak leginkább megtámadva, míg a kék és sárga idegelemei legkevésbbé. (Centralbl. f. Augenheilkunde 1889. májusi füzet.) Neupauer dr.

— Az elektromos szemtükörről. Schweigger-tói. — (A

Berliner physiologische Gesellschaft 1889. márczius 29-iki illésé bői.) Schw. a fordított képben való vizsgálatra egy kis izzólámpát használ, mely felül és hátul el van fedve. Ha erősebb fényt akarunk, akkor az izzólámpa elé egy erősebb convex lencsét erősítünk meg. Ezen tükör azonban nem alkalmazható az egyenes képben való vizsgálatra; erre célszerűbb a Julerféle elektromos szemtükör. Schw. egy binocularis elektromos szemtükröt is szerkesztett. Ezen tükör lényegében két egymással 90° szöget képező plantükörből áll, melyek által képezett szögben a convex lencsével ellátott izzólámpa van elhelyezve. A szemből kiinduló sugarakat két az előbbi tükrökkel párhuzamosan álló plantükör vezeti a vizsgáló szemébe. Míg a Giraud-Teulon-féle binocularis szemtükörnél a kis összetérítési szöglet (1° 30') miatt a retina mélységi dimensióit nem határozhatjuk meg, addig ezen tükör ezeu követelményeknek is megfelel. Schweigger az izzólámpát a távolpont meghatározására szolgáló egy eszközében is használja. (Centralbl. f. Augenheilkunde májusi füzet.) Neupauer dr.

— A conjunctive amyloid degeneratiójáról. Vossius

tnr.-tól. — A szerző két esetet ír le, melyeknek alapján megerősíti Hippel azon nézetét, hogy az amyloid képződése a kötőszövetből és az apró edéuyek falából indul ki. Eseteiben ugyanis számos részint egynemű, részint repedésektől áthúzódott amyloid tömegek voltak a sejt és véredénydús kötőszövetben, hol szabadon, hol pedig sejtszegény rostos kötőszövettől körülvéve. Az amyloid-góczok közötti kötőszövet helyenként ép volt, helyenként azonban duzzadt, keményesen elfajult rostokból állott. Az apró véredények falai teljesen elfajolva voltak, részint szabálytalan alakú amyloid-tömegek tapadtak rajtuk, részint a falak maguk keményesen elfajultak és erősen vastagodottak voltak olyannyira, hogy helyenként űrterük is eltűnt. Csupán a tarsus és a Meibom mirigyek maradtak épek, míg a többi kötőszövet, valamint a sima izmok is elfajultak. Az amyloid - tömegekben itt-ott sejtmaradványok is voltak, míg óriás sejtek csak az egyik esetben egy osteoid szövetrészletben voltak láthatók- A leírt második esetben az amyloid anyagnak részleges elmeszesedése volt jelen. Nevezetes volt mindkét esetben, hogy 1. a hámsejtek lapos hámsejtekké alakultak, melyeknek legalsó sora hengerhámsejtekből állott és

2. hogy a szemölcstest erősen túltengett és némi gyuladást is mutatott.

Ezek alapján a szerző azt mondja, hogy az amyloid anyag csak kétféleképen keletkezhetik, vagy a kötőszövet elemeinek egyszerű regressiv metamorpkosisából (Rudneff, Hippel), vagy gyuladás által okozott keringési zavar folytán a vérből lerakódik, mint pl. a mészsók. Ez utóbbi lehetőség azonban nagyon valószínűtlen, mely valószínűtlenség mellett szól a baj localisatiója is. (Centralbl. f. Augenheilkunde 1889. májusi f.)

Neupauer dr.

— A cornea endotheljének képződéséről. Peters A.tói. — A szerző kísérleteit békaszemeken ekképen végezte, hogy lándzsával a cornea kerületén beszúrt és a cornea hátsó lapján kis kaparásokat végzett. Bizonyos idő múlva a szemeket kivéve, keményítette és górcsővel vizsgálta. A sérülés után 24 órával a cornea sérült helye diffus borús lett és gyakran a csarnokvíz is megzavarodott. A górcsövi vizsgálat azt mutatta, hogy az endothel-sejtek az anyaghiány közepe felé számra nézve igen inegszaporodottak és kisebbek mint az ép sejtek; ott, hol a Descemet-hártya egy redőt képezett, az endothel sejtek legnagyobb átmérőjükkel párhuzamosan a redővel rendeződtek, „úgy hogy úgy látszott, mintha ezen sejtek amoeba szerű mozgást végeznének“. Távolabb az anyaghiánytól az endothelsejtek alakja és nagysága rendessé vált. Az idő, mely az auyaghiány teljes befedéséhez szükséges volt, kis hiánynál 3—-4, nagyobb hiánynál 7 nap volt. Mag oszlási alakok is nagy számmal mutatkoztak, de csakis a 6 -7-dik naptól kezdve a sérülés után. A szerző ezekből azon következtetést vonja le, hogy az anyaghiány először is a szomszédos eudothel-sejtekuek activ mozgása által, majd a helybeli sejtek indirect mag oszlása által keletkezett sejtek állal fedetik. (Centralbl. f. Augenheilkunde májusi füzet.) Neupauer dr.

— A látóhártya leválásnak halállal végződő operálása.

Grélphc tr.-tól Karlsruhe. W. F. 66 éves erőteljes földmívelő f. é. május 15-dikén azon panaszszal kereste fel szerzőt, hogy a bal szeme látása a múlt év őszétől fogva tetemesen megromlott, s 14 nap óta csekély fénysejtésre szállott le. Megvizsgálva a szemét, typikus kiterjedt látóhártya-leválást talált, mely a látóhártya nasalis felére egészen temporalis félének alsó részére terjedt ki, úgy hogy a látóhártya ép temporalis felső felének megfelelőnek volt némi csekély látás jelen. A macula lutea vidékét szintén felemelte egy mögötte székelő izzadmáuytömeg. Repedést a látóhártyában ad maximum tág pupillánál sem lehetett felfedezni. T = — 3. Okát a beteg nem tudja adni. Trauma nem érte. Szemei azelőtt teljesen épek voltak (?) Jobb szemén v = G/c. Myopia n incs jelen. A belszervekben semmi elváltozás nincs.

A műtétet május 16-dikán Schoeler módszere szerint hajtotta végre. Hangsúlyozza, hogy az operálásnál a legszigorúbb antiseptikus követelmények szerint járt el. A használatos tárgyakat gondosan sterilisálta, befecskendésre egészen friss jodtincturát használt, tisztogatásra 1 : 5000 sublimat-oldatot. Az operálás annyiban tért el a Schoelerétől, hogy a conjuctiva bulbinak felfejtése után, a limbus corneaétól körülbelül 12 mm.-re a musc. rect. externus scleralis tapadási helye fölött, egy jól