Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-11-03 / 5. szám
—r~ 54 SZEMÉSZET 1889. 5. sz. egész sereg szert hozott javaslatba. így azután eltekintve azon esetektől, midőn az egyik szer jó hatását a másik lerontotta, a sok közül mégis akadt egy hatásos. S csakugyan úgy antiluetikus, mint antiscrofulotikus, sőt malariaellenes szereket is felsorol. így tesz Desmarres is, míg Arit már 1847-ben hangsúlyozta, hogy a milyen jó hatású egyes esetekben a higany, épen olyan ártalmas máskor. A mai therapia is két részre oszlik, egyik az általános, másik a localis kezelés. A mi az elsőt illeti, ennek, ha csak lehet, causalisnak kell lenni. Ha tehát sikerül a lues diagnosisát megállapítani, habozás nélkül higany kezeléshez kell folyamodni és pedig annak leghatásosabb alakjához a bedörzsölésekhez. Ma már tudjuk, hogy helyesen vezetett higany-gyógymód a szervezetre semmi veszélyt sem rejt magában. E felfogást képviseli Schulek tanár és iskolája is s egyetlen esetben sem láttunk káros következményeket, feltéve, hogy a beteg lakására, ruházatára s táplálkozására kellő gondot fordított. A bedörzsöléseket kor szerint 1—-3 grammos uugv. hydr. cinereummal 5 napos cyclusokban 4—6 hétig végeztetjük, utána pedig hosszabb ideig jodkaliumot szedetünk 2 grammos napi adagokban. Különben a jodkali egyedül is hatásos, minthogy a lues hereditaria tarda az úgynevezett tertiaer alakot képviseli. Panas és iskolája meg is elégszik e szerrel s higanyt nem használ, hanem a jodkalium nagy adagjait rendeli. Abadie különösen a rosszindulatú, heves iritis s cyclitissel járó esetekben kiváló eredményt ért el sublimat-injectiókkal. Glotti inkább a calomel-injectiókat dicséri, Alexander is ez utóbbinak ad előnyt már azért is, mivel a calomel, mint nehezen oldodó vegyidet az izmokba fecskendve, ott mintegy raktárt képez, melyet a szervezet lassanként használ fel. A bedörzsöléseket azonban mindkettő fölé helyezi. Hogy minden más antiluetikus kezelés, csak alárendelt szerepet játszik, felesleges ismételnem. Ha scrofulosis jelei vannak, úgy első sorban ismét a jodkali jő tekintetbe. Épen e szer kettős hatása az, a miért sokan elhanyagolják a keratitis interstitialis aetiologiáját, pedig elég helytelenül, minthogy csak a torpid-alaknál lesz helyén, míg az erethikusnál nem. Maláriánál természetesen chinint, rachitisnél vasat és phosphort adunk. Valamennyinél azonban, minthogy erre e betegek kivétel nélkül reászorulnak, hasznos lesz az erősítő kezelés. A mint az egyes alkati bajoknak nem felel meg különböző alakú cornealis elváltozás, úgy a localis therapia sem fog változni az aetiologia szerint, hanem egyedül a szem állapotától fog függni, A betegség kezdeti szakában gondoskodni kell a pupilla tágan tartásáról, minthogy az iritis veszélye közel fekszik. Ha azonban a pupilla tág, mérsékelten használjuk az atropint már csak azért is, mert hosszú ideig szorulunk reá. Meleg borogatásokat mi csak az izgalom sziintével alkalmazunk, míg Wecker már kezdettől fogja használja a vascularisatio elősegítése czéljából. A visszamaradó foltok eltüntetésére előszeretettel alkalmazzuk a gőzöléseket tinctura opii crocata oldatával, de 1885 óta a száraz vagy kétszázalékos hydrargyrum oxydatum flavum kenőcscsel való másságét is jó sikerrel gyakoroljuk. Agapow a cocáin és atropin együttes hatásától állítólag csodás eredményt látott. Protaglano a jodkaliumeseppeket dicséri. A sebészi beavatkozások nagy sikerétől indíttatva, egyesek igyekeztek azt a parenchymás keratitis kezelésére is kiterjeszteni. Hasner cornealis punctiót ajánlott, mit Alexander is dicsér. Arit már régen jó sikerrel alkalmazta makacs esetekben az iridectomiát. Galezowski pedig annak korai alkalmazásától látott kiváló jó eredményt. Wecker és Mooren azonban figyelmeztetnek, hogy a korán végzett iridectomia visszaesésre is adhat alkalmat. Schulek tanár csak olyan iritis vagy choriroditissel párosult esetekben végezi, a midőn hosszas, pontos kezelés sem képes a szemet megbékéltetni. A peritomiát Schulek tanár iskolája nem alkalmazza s valóban érthetetlen, hogy akkor, midőn a vascnlarisatiót szívesen látjuk s a teljes gyógyulásra kedvező körülménynek tartjuk, miért akadályozzuk meg erővel annak kifejlését. Irodalom: Hutchinson. Kératite interst. chron. Annales d’oculistique. 1859. 83. — Nieinetschek. Ueber Gefimbildung bei Keratitis. Prager Vierteljahrschrift. 1864. — Laurence Corneitis interst. in utero. Klin. .Monatsbl. für Augenh. 1865. 351. — Schiess-Gemuseus. l’arench. Keratitis. Klin. Monatsblätter für Augenh. 1870. 2-23. — Arnold. Experimentelle Untersuchungen über die Entwickelung der Blutcapillaren. Virchow. Archiv für pathol. Anatomie. Lili. és LIV. — Davidson. De la surdité dans ses rapp, avec la kératite pannif. Annales d’ocul. LXV. 125. — Vidor. Rückblick auf die im Pester Kinderspital bell. Augenkrankheiten. 1871. — Galezowski. De la kératite interst. irrég. Recueil d’ophtalm. 1876. 101, — Stricker. Untersuchungen über Keratitis. Arch, für Augenheilk. 1876. 1. — Hock. Die syphil. Augenkrankh. Wiener ! Klinik 1876. — Rachlmann. Ueber Keratitis parenehym. Archiv für exper. Pathol. 1877. 464. — Raehlmann. Ueber parenehym. Erkrank, der Hornhaut. Klin. Monatsblätter für Augenh. 1877. 1. — Badal. De la kératite interst. diffuse. Gazette des höpitaux. 1878. 68. — Arit. Zur J Aetiologie der Keratitis. Wien. Med. Wochenschrift 1879. Nr. 7. — Cuignet. Kératite parenehym. graisseuse Rec. d’opht. 1880. 655. — Galezowski. Du traitement de la kór. interst. par l’iridect. Rec. d’opht 1881. 408. — Hock. Ueber den Zusammenh. der Kerat. interst. mit der Iritis j sypli. Wien. med. Presse 1881. 10. — Mooren. Fünf Düstren ophtalm. [ Wirksamkeit 1882. — Lewkowitsch. Zwei Fälle interst. Keratitis. Klin. Monatsbl. für Augenh. 1882. 12. — Aguilar Blanch. Contrib. ä l’étude de la kér. interst. Rec. d’ophtalm. 1882. 457. — Martin. 8ur lc rapp, qui existe entre une varieté de la kér. par. grave etc. Annales d’oeulistique. XC. 14. 1883. — Baas. Intrauterine kerat. par. Klin. Monatsbl. für Augenh. 1883. 518. — Leplat. De l’origine syphil. de la kór. par. Annales d’oculist. 1884. 145. — Abadie. Traitem. de la ker. interst. Annales I d’ocul. 1884. 148. — Vossius. Ueber die centrale parenehym. ringförm. Hornhautentzündung. Berlin. Klin. Wochenschrift 1885. 43. — Bayer. Kerat. interst. Zeitschrift für vergleich. Augenh. 1885. 75. — Seggel. Bericht über die Augenkrankenstation desk. Gamisons-Lazareth. München. — Zeissl. Lues heredit. tarda. Wiener Klinik. 1885. — Ancke. 100 Fälle von Ker parench. Centralbl. für Augenh. 1885. 360. — Issekutz. Keratitis par. striatás alakja. Szemészet 1885. 77. — Hirschberg. Lues congen. I als Ursache schwerer Augenleiden. Centralbl. für Augenh. 1886. 97. — I Fournier. Des ophtalm. de la syph. hered. Rec. d’opht. 1885. 705. és 1886. 5. — Abadie. Traitem. ,de la kérat. par. grave. Arch, d’opthalm. 1886. VI. 360. — Trousseau. Etiol. de la kérat. interst. Annales d’oculist. 1887. 254. — Sedan. Contrib. á l’étude de la kér. int. Rec. d’opht. 1887. 528. — Schöbl. Ueber die Blutgefässe der Hornhaut. Centralbl. für Augenh. 1887. 57. — Mauthuer. Syphilit. Erkrank, des Auges. (Zeissl tankönyvében.) 1887. — Hirschberg. Ueber spezifische Hornhaut-Entzündung. Centralbl. für Augenh. 1883. Juli. — Goldzieher. Ein sogenanntes j präcorn. Gefässnetz. Wiener Med. Wochenschrift. 1888. Nr. 30. — Alexander. Syphilis und Auge. 1889. — Sichel, Desmarres, Mackenzie, Arit, Graefe, Saemisch, Abadie, Hirschberg, Galezowski, Tetzer-Grünfeld, Klein, Michel, Wecker-Landolt, Schmidt-Rimpler, Vossius, Förster, Stell wag és Schweigger tankönyvei. — Nagel’s Jahresbericht für Augenh. összes évfolyamai. ,/L conjunctivitis blennorrhoica acuta gyógykezeléséhez. K. Nagy Ernő szigorló orvostól. A gyakorlati szemészet terén a conjunctivitis és trachoma gyógykezeléséhez a rendes edző szereken kívül szükségét érezte a gyógyászat egy szemhütő illetve irrigáló készüléknek, s ez j irányban többféle kísérleteket is tettek — úgymint jégzacskó[ kát alkalmaztak, s ezzel kisérlették meg a hőelvonást — majd Leiter bécsi műszerész készített egy hajlított ólomcsövekből álló készüléket, mely a kóros szemre alkalmaztatott, még pedig úgy, hogy a csőnek homlokfelé néző vége egy kaucsukcső illetve irrigatorral állott összeköttetésben, melyen át folyton lehűtött víz folyt a szemre alkalmazott ólomcső-kasba, honnan ugyancsak egy másik kaucsukcső által vezettetett el, de sem az előbbi, sem az utóbbi eszköz nem bizonyult jónak, mivel az előbbinél a jég, a víz súlya maga, az utóbbinál pedig a sokkal súlyosabb ólom igen erélyes nyomást gyakoroltak a kóros szemtekére, s különféle cornealis megbetegedéseknek szolgáltak okául; így meg kellett maradni a mai nap is használatban levő egyszerű jeges borogatásnál. E hiány pótlása volt az indító ok, mely arra ösztönzött, hogy egy majdnem súlytalan, a szemre mondhatni nyomást alig gyakorló, s folytonosan hütő, irrigáló készüléket készítsek, ha lehetséges, s a mely egyúttal az ép szemnek ragálytól megvédését is eszközölje, s könnyítve legyen az eddigi fáradságos, mondhatni aggodalmas megvédése, letapasztása az ép szemnek, s ezt azt hiszem el is értem, t. i. a mennyire a tapasztalásom I s a gyakorlat eddig bebizonyította.
