Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-11-03 / 5. szám
1889. 5. sz. S Z EMESZ ET 51 Ez átlagos számmal megegyezik nagyjában a budapesti egyetemi szemkórházban megfordult szembajosok aránya is. Az utolsó 15 év alatt ugyanis, mióta a kórházat Schulek tanár vezeti, 43,781 új szembeteg keresett segítséget. Ezek közül 344, tehát 0'78°/0 szenvedett keratitis interstitialisban. Ellenkezőleg a legtöbb észlelővel azt találtam, hogy a férfiak még valamivel nagyobb hajlamot mutatnak, mint a nők; 173 férfival ugyanis 171 nő, tehát 50'29°/0-kal, 49'71°/0 áll szemben. Ancke, Sedan, Trousseau, Leplat, Parinaud és Jakowlewa adatait összegezve 135 férfira 162 nő esik, tehát 45'45°/0-ra 54'55°/o. Úgy látszik tehát, hogy a felhasznált adatok csekély volta adott alkalmat azon tévhitre, hogy a nők sokkal nagyobb hajlammal bírnának, mely feltevés legjobban kifejezésre .jut Trousseau közlésében, ki 7 7 '5% nőt állít 22'5% férfival szembe. Eltérő eredményre jutottam kor tekintetében is, ugyanis, míg Fournier 20, Hutchinson pedig 30 éven felül nem látott keratitis interstitialist, addig a mi betegeink között tekintélyes szám meghaladta ez éveket. A 344 beteg korosztály szerint következőkép oszlott meg: il— 10 éves 73 tehát 2L220/, lő —20 7? . . 125 77 36 62 20-—30 77 . . 74 21-51 „ 30--40 77 . . 40 77 11-62 -40 —50 77 . . 18 11 5 23 „ 50-—60 77 . . 11 77 3T9 „ 60 77 Q . . Ö 77 0'87 „ A legfiatalabb 3 hónapos volt s valószínű, hogy világra ! hozta baját, mert a tágult corneák a lemezek közt székelő sűrű felhőszerű homályokat mutattak, a nélkül, hogy az epithel vagy a pericornealis erek a legkisebb izgalmat árulták volna el. Anyja is azt állítja, hogy születése óta változatlan állapotban vannak szemei. Hutchinson, Laurence is láttak 3 hónapos gyermeknél keratitis interstitialist, Parinaud és Fournier pedig intrauterine lefolytat irtuk le. Abban azonban mindannyian megegyezünk, hogy leggyakoribb a serdülő korban. Az ugyancsak utolsó 15 év alatt kórházilag kezelt 6971 beteg között épen 100-szor fordult elő. Túlnyomó számban typikus alakot mutattak, bár az előbb említett változatok sem hiányzottak és pedig striatás alak 8-szor, gyűrűs alak 1-szer, tályogalak 1-szer, Schweigger iritissel párosuló keratitis punctatája 1-szer, sőt egy Ízben kifekélyesedést is láttak. Ez utóbbi esetben hiányzott, vagy talán elenyésző kis fokban volt jelen az erezés. A kifekélyesedés azonban nem a betegség tetőpontján, mint Arit esetében, hanem annak gyógyulása közben állott be, a midőn a cornealis homályok feltisztítására gőzölést alkalmaztak, Arit esetében egy 9 éves rendkívül gyenge testalkatú egyénnél a typikusan jelentkező gyuladás acme-ján kezdődött a kifekélyesedés, mely áttörésre is került. Legnagyobb meglepetésére azonban csak kis foltot hagyott hátra. A keratitis interstitialist kisérő gyuladások között leggyakrabban iritis fordul elő. A 100 eset közül 40-szer találtam kifejezett jeleit. Hogy nem még gyakrabban, annak oka valószínűen a megfelelő kezelésben van, mert az iris minden egyes esetben többé-kevésbé irritálva van, mit jól bizonyít a nehézség, melybe eleinte a pupilla kitágítása ütközik. Uveitist két esetben találtam s mind a kétszer majdnem teljes vakságra vezetett. Annál meglepőbb Klein közlése, mely két különben egészséges keratitis parenchymatosában szenvedő egyénre vonatkozik, kiket kezdődő atrophia bulbival reménytelenül bocsátott el s majdnem teljesen gyógyulva látott viszont. Legszétágazóbbak a vélemények a betegség aetiologiáját illetőleg, pedig ennek tisztázása a legkívánatosabb. A modern orvosi tudomány összes törekvése a causalis therapia terjesztése s annak függetleuítése az individuális empirikus alaptól. De ez csak akkor érhető el, ha a betegség aetiologiája biztos. Ha eltérő nézetben vannak is a szemorvosok a keratitis interstitialis okai tekintetében, egyben azonban mind megegyeznek s ez az, hogy constitutionalis bajon alapszik. Nem csak az egyének gyenge testalkata, beteges színe szól e mellett, hanem a baj kétoldalúsága is. Szándékosan nem közöltem ez utóbbira vonatkozó számadatokat, minthogy a két . szem megbetegedése között hónapok, sőt évek telhetnek el. így pl. Arit 22 év időközt látott a két cornea gyuladása között. Akkor tehát, midőn azt találtam, hogy a kórházban ápolt 100 beteg közül 48-nak mindkét szemére terjedt ki a baj, ez csak annyit jelent, hogy a második szem megbetegedése gyorsan állott be, míg a többi esetben talán hónapok vagy évek múlva követte a másik szem megbetegedése az elsőét. A betegség első ismertetői Zarda — Flarer tanítványa — és Mackenzie, ki az utókor bámulatát méltán felkeltő pontossággal tárgyalta, a scrofulosisnak tulajdonították. E felfogást osztotta maga Arit is, ki pedig az aetiologiára mindig nagy. súlyt fektetett s keratitis scrofulosa név alatt szólott róla. így állottak a viszonyok, midőn 1858-ban Jonathan Hutchinson az Ophthalmic Hospital Reportsban megjelent czikkében kétségbe vonta a scrofulosis szerepét s helyébe a lues hereditariát állította. Álláspontját a következő érvekkel indokolta: 1. Syphilis hereditariában szenvedő egyéneknél gyakori e haj ; 2. a keratitis interstitialis számos esetében a szülők kiesben szenvedtek; 3. majdnem minden esetben jellegző physiognomiát: durva bőrt, a száj körül sugaras hegeket, besiipedt orrgyököt, kitördelt, ívalakú metsző fogakat talált; 4. gyakran kisérik lupus, periostitis, psoriasis, otorrhoea, mirigydaganat, torokfekélyek; 5. az antilueticus kezelés a legeredményesebb ; 6. iritis kiséri vagy előzi meg. Mindezekhez járul még az is, hogy Mackenzie leírása, melyet a betegek testalkatáról adott, inkább luesre, mint scrofulosisra illik. Előbb az angol, majd a franczia orvosok is tetszéssel fogadták a közlést, a németek azonban évtizedekig tartózkodtak e felfogástól. Az utóbbi időben azonban ezek is elfogadták s ma az irányadó elv az, hogy a lues okozza az esetek túlnyomó számában a porczhártya parenchymás gyuladását. 8 valóban, ha Hutchinson következtetései megfelelnének a tényeknek, ellenvetés nélkül meg kellene hajolni előtte; csakhogy már az első közlésében leírt 63 eset közül vajmi kevés egyesíti magában valamennyi feltételt, lígy hogy a legtöbb alig mutat egy-kettőt a felsorolt tünetek közül. Állandóan csak a fogakra s a sajátságos testalkatra hivatkozik. Még ferdébb némely követőjének eljárása. Ok ugyanis, a midőn a keratitis interstitialis luetikus eredetét akarják bizonyítani, érvül a jellegző Hutcliinson-féle fogak jelenlétére hivatkoznak, de ugyanakkor magát a corneális bajt pathognomonikusnak tüntetik fel s a Hutcliinson-féle fogak luetikus voltát szeretnék vele megerősíteni. E két extreme között azonban még mindig elég tekintélyes azok száma, kik mindkét alkati bajnak szerepet tulajdonítanak. Végül vannak olyanok is, kik azt tartják, hogy a legtöbb esetben rejtve marad az ok. E rejtett ok keresése eredményezte, hogy egyesek a malaria, rachitis, arthritisek jelentőségét is erősítgetik. Ez utóbbiak szerepe azonban még nem fejezhető ki százalékban, mert még eddig kevés esetben állapították meg. A legtöbb adat a luesre vonatkozik: A közlő neve 1 Az esetek száma Lues hereditaria Lues acquisita Lues hered. %-ban. Alexander............................ 102 36 13 353 Ancke _____________... 100 61 — 610 Ayres---------------------. . 12 1-8-3 Cohn ------- ..-----------— — 6-5 Davidson ..................... — — _ 20-0 Despagnet ... ...------------119 17 — 14-2 Dieteln _________________ 18 10 — 55*5 Giraud-Teulon________... 30 14 — 46*6 Graefe............................... — — ■ 50 Haltenhoff... ... ... ... ... 66 48 5 42-7 Horner.................. ... ... 51 36 2 70-5 Hutchinson........................... — — — — Jakowlewa........ ... ... ... 63 36 2 57 1 Leplat ...--------------------28 18 — 64-2 *
