Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)

1889-11-03 / 5. szám

52 SZEMESZET 1889. 5. sz. A közlő neve A7. esetek száma Lues hereditaria Lues Lues hered. acquisita ! «?0-ban. Midid _____________ ... 550 Netíelship .. .... ... ... ... — — 68-0 Parinaud.............................. 32 31 96-7 Saemisch .............. ... ... • -— 630 Sedan ... ... ............... .. 34 it 32-3 Schmid ... ... ... ... .. .. 20 — — 0-0 Theobald _______... ... 8 4 50 0 Trousseau __________... 40 37 — 92 5 Wecker_______ ... ......... — — — 1 66-0 A syphilisnek nagy szerepet tulajdonítanak még Förster, Fournier, I!ab! és Couzon. A scrofulosis nagyobb jelentőségét vitatják Arit, Schulek, Galezowski, Cuignet. A maláriát, mint aetiologikus momentumot Sedan, Javai és Landolt hangsúlyoz­zák, míg Lewkowitsch két esetet közölt, melyben az okot gastricismusban találta. Watson 4 ízben rheumatismust látott. Bármely okból bekövetkezett elgyengülésnek tulajdonítják Panas, Valude, Mauthner, Manz. Bár kevés számadattal rendelkezünk annak megállapítá­sára, hogy milyen szerepet játszik a scrofulosis, jelentőségét nem vonhatjuk kétségbe. Nemcsak a betegek testalkata, a megnagyobbodott, olykor elsajtosodó mirigyek, a bőrön talál­ható eczemák, az Ízületek jellegző gyulladása, bizonyítják ezt, hanem a keratitis interstitialissal néha egy időben jelentkező phlyctaenás szemgyuladás is támogatja a scrofulosis befolyá­sát. Hogy a syphilist illetőleg oly ellentmondók az adatok, annak oka az, hogy a lues hereditaria oly alkati betegség, melynek diagnosisa beható vizsgálatot, pontos anamnesist s szorgos körültekintést kíván. Már pedig épen ez hiányzott számos közlés szerzőjében. A mint nem egyszer tapasztaljuk, hogy a szemorvoslásban járatlanabb kollegák 2—3 lépésnyiről szűk pupilla mellett is bátran nyilatkoznak a hályog érettségé­ről, épen úgy a szemorvosok egy része azt hiszi, hogy már a physiognomiából képesek a lues hereditaria diagnosisát meg­állapítani. IIv körülmények közt nem csoda, ha 0—97°/0-ig változik kórokozó jelentősége. Jogosult tehát az a kérdés, hogy okoz-e egyáltalán a lues keratitis interstitialist. Erre határozott igennel kell felelnünk. Első sorban a statistika az, a mi két­ségtelen bizonyítékot nyújt. Míg ugyanis a cornea bántalmai az összes szembetegségek 21°/0-át teszik, addig Fournier szerint 212 lues liereditariában szenvedő egyén közül 88-nak, tehát 4l'03°/o‘nak volt keratitise. Ilyen irányban nyilatkozik Kabl is. Hibás észlelésen alapul Badal azon ellenvetése, bog}' szerzett lues sohasem támadja meg a eorneát, s így szerinte érthetet­len, hogy miért tenné azt az örökölt alak. Bár többen osztják nézetét, tarthatatlan e felfogás, mi jól kitűnik a következő két esetből. 1882. márczius 22-én - ti éves nőt vettek fel az egyetemi szemkórházba keratitis parenchymatosa cum iritide diagnosis­­sal ; márczius 28-án praecipitatumok léptek fel a cornea hátsó lapján. Atropint, homlokkenőcsöt s belsőleg jodkaliumot kapott. Baja folyton súlyosbodott s április lő-én kifejezett gumma­­iridis lépett fel. Bedörzsölő gyógymódra jobban lett s május 25-én tetemesen javulva hagyta el a kórházat. 1883. szeptember 9-én 19 éves férfi jelentkezett az egyetemi szemkórházi rendelésen. A eorneát széles ciliaris injectio övezte, a szemtekén a limbuson kívül vörös csomós kiemelkedések voltak. A cornea belső, felső negyedében jókora lencsényi meglehetősen határolt terü­leten a felszín bágyadt, szövete elszürkült, mely szürkeség füstszerű s benne gomolyok különböztethetők meg. E területen túl is vannak a corneában egyes szürke foltocskák. A bőrön luetikus kiütés, a szájpadon csillagos hegek, az uvula a száj­­padívvel összenőtt, az orrhát hegedésesen besüppedt. Ezekhez hasonló észlelések az irodalomban is találhatók. így Seggel esetében a kemény fekély után fél évvel rhagadeok, condy­­lomák, majd infiltratum testiculi s iritis plastica támadtak. Kezelés daczára keratitis interstitialis tört ki, mely csak 36 öt­grammos bedörzsölésre gyógyult. Galezowski 12-szer látott szerzett syphilisen alapuló parenchymás keratitist; egy Ízben a cornealis baj lefolyta után iritis gummosa állott elő. Alexander pedig, mint láttuk, 13 esetről emlékezik meg. Annyi azonban kétségtelen, hogy a szerzett lues szerepe az örökölthöz képest csekély. Hogy ez nem tévedésen alapul, már maga a betegek zsenge kora is bizonyítja, mely eleve kizárja, egyes ritka ki­vételektől eltekintve, hogy az acquirált lueshez tartozó jelensége­ket az örököltnek tulajdonítsuk. Elismerve tehát a syphilis aetiologikus jelentőségét, az a kérdés, visel-e magán a cornealis elváltozás olyan jelt, mely elárulja annak specifikus voltát vagy pedig csak a testalkatból s anamnesisből következtethetünk arra. Arit későbbi közlései­ben a keratitis parenchymatosa két alakját különböztette meg, ú. m.: a keratitis parenchymatosa scrofulosát és e lue con­­genitát, melyekhez utóbb még az intermitteus által okozottat is csatolta. De már ő kiemelte, hogy nincs köztük lényeges különbség s legfeljebb csak az uvealis tractus résztvétele hívja fel a figyelmet luesre. Schulek tanár is e nézetet hangoztatja előadásai alkalmával; de egyszersmind hangsúlyozza, hogy a homály inkább folt, mint felhőszerű, az erezés gyér, az izgalom csekély, a csarnokban pedig gyakran bolyhos izzadmány foglal helyet a luetikus alaknál. Desmarres fils is specifikusnak tartja az iritis s cyclitissel fellépő keratitis parenchymatosát, az pedig, hogy Abadie épen az ilyen alakoknál látott jó eredményt sublimat injectióktól, ugyancsak a luetikus eredet mellett szól. Mauthner a keratitis punctata verát, mely a cornea parenchy­­májában székelő, gyorsan fellépő szürke foltokból áll, s melyhez iritis nem csatlakozik, kizárólagosan luetikusnak tartja. Hock annyira megy, hogy elnevezésül keratitis interstitialis puueti­­formis specificát ajánl. A Schweigger _ által leírt alak csak abban különbözik, hogy iritissel jár. En is láttam ezekhez hasonlót, de luesuek nyoma sem volt. Ez egy 39 éves férfi, ki 8 év előtt lövés által vesztette el bal szemét; 5 hét óta ködösen látott jobb szemével is, azóta vörös, de nem fájdalmas. Mérsékelt ciliaris injectio volt jelen, a cornea füstszerűen borús, legerősebben külső alsó negyedében, szövetében finom tűszúrás egész mákszemnyi sárgás-szürke körülírt homályok székeltek, melyek bár egyenetlenül, de az egész corneában elhintvék. Iris ép, pupilla középtág, fényre jól reagál, v == 5/l5. Ezek szerint a keratitis interstitialisnak nincs olyan alakja, melyből magából a luetikus eredetre következtethetnénk. E nézetet a legtöbb tekintélyes szemorvos osztotta, midőn azok egyike Hirschberg abban a meglepetésben részesítette a tudományos világot, hogy egy egyszerű optikai készülék segítségével látszólag tiszta vagy kevéssé foltos corueákban sűrű, mélyen fekvő érhálózatot fede­zett fel s ezekről azt állította, hogy egyedül csak olyan lueti­­kusoknál fordultak elő, kik keratitis interstitialisban szenvedtek s így pathognomonikus jelentőségűek. Úgy a felfedezés érdekes volta, mint Hirschberg személye megérdemlik, hogy kissé tüze­tesebben foglalkozzunk a dologgal. Arit régebben azt hitte, hogy praeformált érliálózat létezik a corneában, minthogy különben nem tudta magának megmagyarázni az olykor bámu­latos rövid idő alatt kifejlődő vascularisatiót. Niemetschek tényleg ki is mutatott ilyen cornealis vasa serosákat, melyek­ben vérsavó kering s melyek kitágulva képezik a gyuladásos ereket. Ezek azonban az újabb vizsgálatok szerint nem létez­nek s Schöbl kimutatta, hogy az injiciált készítmények kóros corneákra vonatkoznak. Ugyancsak ő volt az, ki bebizonyí­totta, hogy a cornea legperipheriásabb részén helyt foglaló érhálózat egy mélyebb s egy felületesebb reczéből áll. előbbi­ből nőnek ki a pannust képező, ágazatosan oszló erek, míg a mesokeratitis erei a mélyebben fekvő reczéből erednek s seprőszerűek. S tényleg Hirschberg is azt találta, hogy a keratitis interstitialis után visszamaradó erek seprőszerű elrende­zést mutatnak. Én épen Hirschberg klinikáját látogattam, midőn a Charité orvosok egyesületében 1888. április 26-dikán e tárgyról előadást tartott s ő tőle magától tanulhattam el a vizsgálási módot, mely két eszköz segítségével történik. Az egyik egy egyszerű kézi nagyító, melynek segítségével a focalisan meg­világított eorneát átvizsgálhatjuk, a másik még egyszerűbb

Next

/
Thumbnails
Contents