Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-11-03 / 5. szám
50 SZEMESZET 1889. 5. sz másból mint a két lapnak alulról felfelé haladó összetapadásából értelmezni alig lehet. Olyan kórfolyamatot, mely —a felhám gyors és egyszerre nagyobb területen történő elvesztése nélkül — nehány hét vagy nap alatt a nevezett zsák nagyobb részét enyésztetné el zsugorodás által, nem tudok elképzelni, — hiszen minden ily kötőszöveti zsugorodást sejtes beszüremkedéssel járó gyuladás előz meg, s ha az ilyen, hónapok vagy évek múlva, mint a trachoma alkalmával, megrövidíti a conjunctivát, vagy épen xerophthalmust okoz, akkor egész története, a lefolyás minden részlete legtöbbször világosan áll előttünk, míg az ú. n. essentialis zsugorodásban szenvedő, részben igen mívelt egyének korán orvosi szem elé került baja is rejtélyes maradt, a helytelen értelmezés miatt. Az összes eseteket egyetlen egy körülmény teszi értelmezhetővé : a kötőhártyai felhám elpusztulása, ez pedig csak egy ismeretes megbetegedésből származhatik és ez a pemphigus. Igaz, hogy e deduktív okoskodás helyett jobb volna szövettani vizsgálatokra támaszkodni, de tudtommal ilyen vizsgálat csak egyszer történt, a Sattler esetében. Ebből sem sokat lehet következtetni. Végül legyen szabad röviden indokolnom, miért tartottam méltónak e teljesen reménytelennek mondható megbetegedésnek egy kis tárgyalását s a sokféle alak közös származásmódjanak bizonyítását. Azt hiszem minden szemorvos érzéseit legjobban fellázítják a megvakulásnak olyan esetei, mikor a szemgolyó maga egészen látásra képes volna, de külső rombolások akadályozzák a látásban. Egy sorvadt látóidegű ember sorsában megnyugszunk, mert a vakság oka távolabb van, az elroncsolt szaru miatt megvakult ember tehetetlenségünk fájdalmas érzetét kelti fel. Ezért ismétlődnek évről évre a keratoplastika sikertelen kísérletei. A pemphigus által egészen összeforrasztott kötőhártya és elhomályosított szaru, mely mögött ott van az ép lencse, retina és látóideg, követeli tőlünk, hogy vele foglalkozzunk és törjük a fejünket valami segedelmen. Nekem az a reménységem, hogy a kötőhártyának valamely átültetés által pótlása után, a (mint esetemben is) nem mélyen roncsolt szaru felszintes, hegedéses rétegét lekaparva, még valaha sikerülni fog az ily szemek látásának egy részét visszaadni; ki fogják még valaha találni azt a szert, mely a szaru veszteségeinek átlátszó szövettel pótlását lehetővé teszi. Én csak annyival járulhatok e nehéz feladat előmunkálataihoz, hogy az én átültetésem kedvezőtlen eredményét közlöm, azon megjegyzéssel, hogy más ilyen esetben én nem a leválasztás után mindjárt, hanem a bő sarjadzás megindulása után végezném, apró darabokkal, az átültetést. A keratitis interstitialisról. Közli: Grósz Emil dr. A szem typikus megbetegedései közt kiváló mértékben megérdemli figyelmünket a cornea úgynevezett parencbymás gyuladása. Nem csak mert hosszas tartama s mindkét szemre való kiterjedése által hónapokra teljesen tönkre teszi a látást, néha pedig az egész életre megrontja, hanem azért is, mivel alig van betegség, melyre oly kevés befolyást gyakorolhatunk, mint épen erre. Pedig ma már egész könyvtárt képeznek a vele foglalkozó munkák, csakhogy e közlések majdnem kivétel nélkül valamely a priori felállított elv bizonyítására szolgálnak, úgy hogy egyoldalúságuknál fogva nem alkalmasak a dolog természetére világot vetni. Én tehát a nélkül, hogy már előzetesen az egyik vagy másik iskola hívéül szegődtem volna, tanulmányozás tárgyává tettem e betegséget s ennek eredménye az, mit közlésem magában foglal. Három irányban igyekeztem czélomat megközelíteni. Mindenekelőtt a mennyire rendelkezésemre állottak az eddigi közlések, megelőző kritika után értékesítettem azokat, továbbá felhasználtam Schulek tanár egyetemi klinikájának kórleírásait, végül pedig saját megfigyeléseimre támaszkodtam. Minthogy e betegségnek typikus volta daczára nincs egységes elnevezése, úgy hogy különböző szerzők különböző szembajt értettek ugyanazon név alatt, másrészt pedig ugyanazon baj különböző név alatt is szerepel, első feladatom lesz körvonalozni a betegség fogalmát, melylyel ez úttal foglalkozni szándékom. A corneának, a lemezek közé bevándorolt apró sejtek által feltételezett, aránylag kevés izgalommal keletkező, s több-kevesebb erezéssel járó elhomályosulása, melyhez az cpithelnek csak finom szurkáltsága csatlakozik és soha annak mélyre terjedő fekélyedése: képezi a mindannyiunk által jól ismert törzsalakot. Ehhez csatlakozik a varietások egész serege, melyek különválasztására nincs semmi ok, bár a nagy mesterek lángeszét nem örökölt, de azok hírnevére vágyó epigonokban nagy a törekvés. így a keratitis punctata vera, a keratitis parenchymatosa striata, a keratitis par. centralis annularis, a keratitis interstitialis punctiformis specifica, a kératite parenchymateuse graisseuse, a kératite disséminée sem egyebek, mint kevés eltérést mutató változatok. Viszont azonban nem sorolhatók ide a keratitis sclerotisans, az infiltratum corneae centrale, s még kevésbé az operálások és sérülések után fellépő striaták, melyek nem csak klinikus kórképük, hanem szövettani elváltozásokban is különböznek a keratitis parenchymatosától. Még nagyobb zavar uralkodik az elnevezésben. Mackenzie, ki először írta le pontosan e betegséget scrofulous corneitisnek nevezte el, minthogy a betegek túlnyomó száma ez alkati baj benyomását tette. Maga Arit is keratitis scrofulosa név alatt szerepelteti tankönyvének első kiadásában. Ezzel szemben Hutchinson, ki a scrofulosis helyett a luest tartja az egyedüli oknak: kératite heredosyphiliticának hívja. Minthogy azonban sokan nem hajlandók egységes aetiologiát elfogadni, inkább az anatomikus székhely szerint nevezik el. így keletkezett a keratitis parenchymatosa, a keratitis interstitialis diffusa, a keratitis profunda, a keratitis diffusa, s legújabban a mesokeratitis név. Leghelyesebb — véleményem szerint — a pathologikus elváltozásnak megfelelő név. Ez pedig a keratitis interstitialis diffusa. A cornealis homályt ugyanis a lemezek közé, tehát az interstitiumba bevándorolt apró sejtek okozzák, míg a fix sejtek — nem mint Virchow hitte — mindannyiszor, hanem csak következményesen és esetleg duzzadnak s válnak szemcsésekké. Ahhoz képest, hogy a szembetegségek között, mily gyakoriak a cornealis bajok, aránylag ritkán fordul elő. Míg az összes szembajok közt 21'4°/o-ot képvisel maga a cornea, addig a keratitis interstitialis diffusa átlag csak 0'70°/0-kal járul e számhoz. Hogy mily eltérés van az egyes észlelők között, jól mutatják a következő számok: Szembeteg Keratitis interstitialis Százalék Adler......................... . 5,192 54 104 Alexander................... 5,847 10 017 Ancke ......................... . 16,800 100 060 Arit............................... . 8,451 51 060 Cohn............................ . 20,000 77 038 Despagnet................... . 8,651 109 1'36 Dór............................... . 4,520 34 0-75 Feuer ............................ 1,034 7 0'67 Hippel. ......................... 4,997 32 0-64 Hirschberg................... . 21,440 95 0-44 Janny (kórház) . . . . . 35,144 184 0.52 Kerschbaumer............... . 5,838 10 026 Mooren......................... 100,000 834 0-83 Moorfields (hospital) . . 20,677 127 061 Pagenstecher............ . 2,985 11 0-36 Pflüger...................... . 1,581 43 2-72 Rothmund................... . 7,438 60 0'80 Schiess-Gemuzeus . . 1,587 16 010 Schulek (Kolozsvárit) 497 3 0 60 Sedan ......................... . 5,000 34 068 Stör............................ 1,328 42 3-17 Vidor......................... 1,052 42 3'99 22 észlelő 280,059 1977 070
