Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-11-03 / 5. szám
1889. 5. sz. S Z EM ESZÉT 49 többnyire csakhamar a szaruhártyára is folytatódnak, miután ez megelőzőleg körülöttük beszüremkedett és helyenként felszínén kifekélyedett. E folyamat hetek és hónapok alatt feltarthatlanul tovább haladt, a nélkül, hogy valamely szernek különösebb hatása volna reá. Végre a kötőhártya kemény, ínszerű szövetté zsugorodik össze, és annyira megrövidül, hogy a szemrés keskeny barázdává húzódik össze, melyet rostos tömeg béllel ki. Az eredmény tehát xerophthalmus. E folyamatot egyelőre syndesmitis degenerativa névvel lehet jelezni.“ Hogy e folyamatot Stellwag a pemphigussal rokonnak nem gondolta, mutatja az, hogy mindjárt a másik lapon röviden ezt mondja: „Kivételes esetekben, egyéb testrészek pemphigusa mellett, észlelték nagyobb, zavaros tartalmú hólyagok ismételt kiütését a kötőhártyán. A hólyagok megrepedésük után zavaros váladékú felhámhiányt hagytak hátra és később a kötőhártya zsugorodását és kiszáradását idézték elő. (White Cooper, Wecker.)“ Tudtommal még akkor nem voltak leírva egyedül csak a conjunctiván mutatkozó pemphigus esetei és így nem csoda, ha a synd. degenerativa leírásakor St. erre nem gondolt. De nézetem szerint ezt a bajt, melynek Stellwagnál régibb leíróját nem tudom, bátran az isolált pemphigus csoportjához sorozhatjuk. 2. Egy másik idegen név, mely alatt ide tartozó bajt kell értenünk, a Graefe Alfréd hallei klinikájáról forgalomba hozott „essentialis kötőhártya-zsugorodás11. Lássuk a leghitelesebb leírást, mely Graefe segédjétől származik.1 A Graefe által addig észlelt 8 eset közül egynek leírása (rövidítve) következő : Férfibeteg; bal szemén 6 hét óta van gyuladása, addig egészséges volt. Az alsó szemhéj egészen a szemgolyóhoz forrt, kötőhártyai zacskó megszűnt, a golyó követi a szemhéj minden eltolását. Ez különben rendes helyzetű és alakú. Lehúzásakor több mm. szélességű nyálkahártya-híd feszül ki az alsó és felső szemhéj között, mindkét felől a pillaszél belső ajkához tapadva. A szemrés majdnem rendes szélességű; a felső szemhéj alá mintegy 1'5 cm. magasan lehet behatolni, de azért az említett híd miatt a golyó követi a felső szemhéj mozgását felfelé. A látás nincs megromolva; bizonyos irányokba nézéskor kettős képek. Másfél hónap múlva az állapot felül rosszabbodott; a szemhéj szélek, csak 8 mm. hosszú nyílást hagyva, egymással összenőttek, a miben az alsó szemhéjnak inkább külbőre, a felsőnek intermarginalis tere vesz részt. A felső szemhéj szabad része kifordult, a kötőhártyának 2 milliméter széles részlete szegi be. A felső szemhéj belső felének szélén mintegy lencsenagyságú fekély van. A szemrés legfeljebb 3 mm.-nyíre nyitható, s felfelé bizonyos irányban még 2 cm.-nyire be lehet nyúlni. Graefe-nek e czikkben említett 2 más esetében a baj mind a két szemen volt és ellene sem tengerinyúl kötőhártyájának, sem szájbeli nyálkahártyának átültetése nem használt. A baj lényegéről a közlemény nem nyilatkozik, sőt tulajdonkép azt sem tartja bizonyosnak, vájjon zsugorodás vagy csak a kötöhártya két lemezének összetapadása van-e ilyenkor jelen; a tarsusok rendes alakjából s a szemhéjak rendes helyzetéből az utóbbit gondolja valószínűbbnek. Ha tekintetbe vesszük, hogy az itt ismertetett és az essentialis zsugorodás képének szerkesztéséhez alapul szolgált esetben a szemhéj bőrén fekély volt, a baj rosszabbodásával egy időben keletkezve, ha tudjuk, hogy Schmidt-Rimpler 3 hasonló „zsugorodást“ írt le, olyan embernél, kinek általános bőrpemphigusa volt, valamint Büumler3 is közöl 3 esetet, melyek egyikéban az essentialis zsugorodás mellett a bőrön pemphigusa volt: akkor, azt hiszem, be kell látnunk, hogy nincs ok ezt az elnevezést tovább fentartani, mindig meglevőn az ok arra, hogy a hólyagképződésből (melyet múlékonysága miatt ritkán sikerült még frissen észlelni) magyarázzuk a következményeket. 3. Az „essentialis zsugorodás“ képe teljesen összeolvad az isolált pemphigus-lciütés képével. Az általam leírt eset, meg nehány (talán 3—4) hozzá hasonló, melyekben az egyetlen 1 N. v. Kries, Casuistische Mittheilungen aus der Augenklinik zu Halle. Graefe’s Archiv, 1878. XXIV. köt. 159. lap. — 2 Klin. Monatsblätter, 1887. október. — 3 Klin. Monatsblätter, 1885. augusztus. egy megbetegült hely a kötőhártya volt, épen úgy leírható lett volna „essentialis zsugorodás“ mint pemphigus neve alatt — ha esetleg a lefolyás tisztán nem mutatta volna, hogy egyedül a kötőhártya felhámjának elveszése okozta az egész szörnyű fatalis megromlást a szemen. Az ilyen kizárólag kötőhártyai pemphigusok (melyek között az imént elbeszélt eset kétoldali voltánál s mindkét szemnek egy-egy és nem többszöri eruptio után elpusztulása által tűnik ki) a legerősebb bizonyítékok az essentialis zsugorodás külön létjoga elleu. Az előforduló képek bizonyára nem mind azonosak, ennek okáról azonban alább szólani fogok. 4. Az ide vonatkozó esetek negyedik csoportjába azok tartoznak, melyekben a test más részein (bőrön, torokban, szájban, gégében) előforduló pemphigus-hólyagok teljes bizonyosságot nyújtanak az iránt már kezdettől fogva, hogy mi a szem baja. Az ilyen esetek ismerete tájékoztat bennünket a kizárólag kötőhártyai p. előfordulásakor. Nem egy olyan esetet észleltek már, melyben a szem betegedett meg legelőször s csak idő múltával állott elő a bőr baja; ilyen volt Steffan esete is,1 melynek alapján határozottan állítja a p. conj. és az essentialis zsugorodás azonosságát. Az ilyen kötőhártyai pemphigusok inkább bőrkórtani érdekűek, de mint kétségbevonhatatlan természetűek, az összehasonlítás alapját ezek képezik. Legtöbb eset ide tartozik. 5. Minden eddigi fajától a kötőhártyai pemphigusnak élesen külön válnak azon jóindulatú alakok, melyeket Reich írt le.2 Az általa észlelt számos esetben, leginkább fiatal katonáknál, a kötöhártya felszínének tejszerűen homályos, forradásos volta mutatta a régen lefolyt hólyagképződést, mely itt-ott finom, fehér forradásos csíkokat is hagyott hátra. Az egész olyan benyomást tett, mintha az illetőknél megégett vagy leforrázódott volna a kötőhártya illető része; a tarsus és a szemhéjak nem voltak változva, a kötőhártyai zacskó gyakran, kisebb fokban, rövidült volt. Minthogy azonban Reich látott olyan esetet is, melyben a bőrön a lefolyt pemphigus vulgaris jelei biztosan felismerhetők voltak, úgy véli és ezen nézetében bátran osztozhatunk, hogy ama korlátolt, felszínes hegedések a kötőhártyán P. conj. következései, még pedig részleges pemphigus-kiütés maradványai. És épen ez által jut ez a csoport a virágzás időszakában észlelt esetekkel szoros kapcsolatba és ennek alapján sorozható a súlyosabb esetek rokonságába. Általános bőr-pemphigus mellett is gyakori eset, de egy esetben3 isolált kötőhártyai p.-nál is előfordult, hogy a felhám leválása, a hólyagképződés részleges volt, többszöri kitörésre, apránként támadta meg az egész kötőhártyát. Hogy a hólyagok kisebbek és nagyobbak lehetnek, több vagy kevesebb izgatottságot okozhatnak s ennélfogva az egész képét a betegségnek igen változatossá tehetik, könnyen elképzelhető. Végig tekintve a baj összes leírásait, nézetem szerint nem lehet vonakodnunk azon nézet elfogadásától, hogy ugyanazon betegség különböző alakjaival van dolgunk. Az essentialis zsugorodás nevét és fogalmát végkép el kell vetnünk már az általam észlelt eset tapasztalatai miatt és pedig főkép azért is, mert az e név alatt leírt esetekhez mindenkép hasonló esetemben a kötöhártya összetapadt két lemeze teljességgel nem volt zsugorodva, hanem a két felhámjától megfosztott lap épen olyan terjedelmű volt mint rendesen. Az ilyen egyszerű összetapadásra már Kries is gondolt s mint erre mutató jelenséget, a tarsus rendes helyzetét és alakját hozza fel. Általában rosszúl választott szó volt kezdettől fogva a „zsugorodás“, mert csak a kötőhártya zsákjának sekélyebbé tételét, megrövidülését akarta kifejezni, de ennél többet jelent, mert magában foglalja a symblepharon posteriusnak fogalmát, mely az átmeneti redő felemelkedését jelenti, ezt pedig az essentialis zsugorodásként leírt esetekből kiolvasni nem lehet. Sőt inkább, olyan korán, majdnem mindig az első látáskor és olyan fokban észlelték azon esetekben a kötőhártyai zsák rövidülését, hogy ezt 1 Steffan, Das Verhältniss des p. conj. zur sog. essentiellen Schrumpfung etc. Klin. Monatsblätter, 1884. 2 Reich, Ueber Conjunctival Veränderung durch Pemphigus. Centralblatt f. pr. Aug. 1882. 185. lap. 3 Schwei(jger, Archiv für Augenheilkunde, 1884. XIII. köt. 247. 1.
