Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-02-24 / 1. szám
4 SZEMÉSZET 1889. 1. sz. ritkulásból állottak. A bal felső szemhéj felfelé nézésnél kissé vissza maradt; az orbita belső zugának megfelelően, a zugi része kis tyuktojásnagyságban előre domborodott, mi felett a bőr rendes színű, csak kissé feszült. Az említett daganat nem volt a bőrrel összefüggésben, puha tapintatú volt, mi mellett a közepén élénk fluctualás volt kivehető, nyomásra fájt, nem kisebbedet!, agynyomási tüneteket nem okozott, pulsálás nem volt. A daganat nem mozgott, hanem az orrgyök felé, az orbita belső-felső szélalatti részekkel szorosan összefüggött. A szem, mely különben külsőleg ép volt; a corneán régi nubeciüak vannak. Tükörrel myopiás elváltozások látszottak. A szemgolyó kis fokban ki- és lefelé és előre volt tolva, mozgásai be és fel kissé korlátoltak voltak, míg a többi irányokban jól mozogtak. Kettős képek nem voltak. A daganatra hegyes késsel óvatosan reászúrtunk, midőn sárgás, genyes hígabb folyadék ürült ki, ezután a sebet tágítottuk és az egész üreget sublimat-oldattal kifecskendeztük. Az üreg tüzetes vizsgálatánál, kutatóval, lehetetlen volt észre nem venni, hogy az üreg a kitágult sinus frontalis volt, mely puha sarjadzó formájú szövettel volt kibélelve. A kutató a sinus frontalis irányában, a glabella alatt rézsűt mintegy í) centimeternyire ment fel, míg az üreg oldali része felé csak 2'5—3 centiméterre. Az üreg legnagyobb kitágulása, illetve mélysége tehát a sinus frontális hátsó falának felelt meg. A gyógyítás az üreg drainirozása, tisztogatásában állott, mely igen lassan haladt elő, sőt még jelenleg is meglehetős üreg van, ámbár sokkal kisebb. A szem lassan eredeti helyzetébe visszatért, úgy hogy már rendes állású. A sinus frontális, jóllehet sokféle megbetegedés székhelyévé válhatik, mégis bajai a ritkább esetek közzé tartoznak. (Leber, Börthen, König, Notta.) Minden betegsége, majd az űr kitágulása és ezzel járó nyomása, majd lobjának direct átterjedése által a vele szorosan szomszédos szemre, ezen is lényeges változásokat hozhat létre, annál inkább, ha meggondoljuk, hogy a sinus frontális néha a homlokdombokba és a szemgödörszéli csontokba is folytatódik. Könnyen belátható tehát, hogy ezen üreg megbetegedései nemcsak a sebészt, hanem a szemészt is érdeklik, a két speciális ágnak mintegy határán állva. A homloküreg, mely Heinecke szerint tulajdonképen az orrüreghez tartozik és mely Steiner vizsgálódásai szerint csak az első életév végén fejlődik, úgy hogy 7 éves gyermeknél még csak egy mogyorónyi űrt képez, a legkülönbözőbb bajok székhelyévé lehet. Az itt előjövő betegségek lehetnek álképletek, nyálkahártya-polypusok, fibromák, osteoma, carcinoma, cysták (Teillais) íiydatistől (Verdalle) kezdve a különféle kóros híg anyagok felhalmozódásáig, melyek azután a sinus frontális megnagyobbodásával járó közös tüneteken kívül egyes jellegző tünetek által mégis elkülönülnek. Folyadékok közül a homloküregben mint kóros leginkább vér, savó, geny fordul elő, midőn azután haematoma, hydrops, empyema, abscessus sinus frontalis stb. nevet kap. A lobos eredetű baj megindító okára nézve alig lehet valami positive! felvenni, így a trauma igen sokszor szerepel okul, ámbár ezzel szemben igen sok más alapon keletkezett emyema sinus frontális is van. Kiindul a lobfolyamat igen gyakran az orruyálka hártyájának megbetegedéséből, mint egyszerű hurut, coryza (Borthen), de bevezetheti azt csontmegbetegedés is, caries, necrosis, periostitis, idegen testek felhalmozódása, arthritis, syphilis, sőt insecták által keltett lobfolyamatról is van említés téve. Úgy látszik az esetek legnagyobb számában mégis az orrból átterjedő folyamat a leggyakoribb megindító. Előjön az empyema s. f. úgy öregek mint fiataloknál, a női nem úgy látszik nagyobb hajlammal bir. A betegség legelső tünetei közzé tartozik az időnként visszajövő, majd állandóvá váló tompa fájás az orrgyökön, mivel nem ritkán savós vagy genyes kiömlés az orrból van összekötve. Rendesen igen lassan balad előre, évek kellenek, míg a sinus frontalis nyálkahártyája annak lobossága folytán megduzzad, az orr felé a közlekedést elzárja, miután a képződött kóros váladék, geny lassan felhalmozódva mintegy abscessus fejlődik, mely az üreg kisebb-uagyobb kitágulására, végre csont-usuratio folytán áttörésre vezet. Ezen rendes lefolyás alól természetesen kivételek is vannak, hol a csont átkoptatása néhány hónap leforgása alatt megtörténik, mint ezt a mi esetünkben is láttuk; de meg Higgens is említ két esetet, melyek egyikében 8 hónap alatt tört át, sőt a második esetben hirtelen előálló fluctualó daganatról beszél, mely felszúrva a sinus frontális empyemájának bizonyult be. Valószínű, hogy ilyen g-yorsau fejlődöttnek látszó esetekben is a baj maga régibb keletű, csak a csont átkoptatása és a lágy részeknek kitágítása. által, daganat alakjában való megjelenése (mi által a baj külsőleg is elárulkodik) keletkezik a későbbi időben. A csont átkoptatása a legkülönbözőbb helyen történhetik egyenesen előfelé, majd oldalt és a könycsontocska tájékán, a rostalikacsakon át az orbita ürege felé, mely utóbbi reánk nézve legnagyobb érdekkel bir. Hátra felé való áttörés a koponyaüregbe szintén megeshetik, de ez ritka azon oknál fogva, mert az említett irányok bármelyikében kisebb ellenállást kell leküzdenie. Nem tagadható ugyan, hogy észleltek letalis kimenetű ily bajt is, mely épen az által vált végzetessé, hogy a genyedés átterjedt a meningeákra vagy kemény agykéregvérereire tova folytatódott lob folytán (Teillair). Ha a baj az életet nem is oltja ki a leírt módon, mégis hatalmas növekedése, áttörése, hosszadalmas fistulás genyedése folytán aláássa az egészséget, midőn a szomszéd részekre is és speciálisán a szemre is károsan hat be. Ha a baj előre halad, úgy mint már említve volt, kifelé terjedő daganat által árulja el magát jellegző helyen, mely folyton nő. Növekedésének megfelelően ép oly változtathatólag hathat a szemre, mint az előbbeni esetben a dermoid cystánál leírtam, csakhogy ez nagyobb terjedelmet érhetve el, a szem statopathiája is nagyobb fokot érhet el. A folyamat tova haladva, különféle változások jönnek elő a szerint, a mint a csont átkopik vagy nem, mely előbbi esetben tetemes nagyságot érhetnek el, az utóbbi esetben pedig átterjedőlég okozhatnak lobosodást a szem körül. Ha a szem nagyobb nyomás alá került, dislocatióján kívül functionalis zavarok is állhatnak elő és pedig első sorban refractiójára nézve változhatik meg a szem és pedig vagy myopiássá válik, ha a haránt irányban összenyomatása a szemnek hosszirányban való megnyúlását okozza, vagy ha a comprimálás szabálytalanabbul éri a szemet, astigmatismus keletkezik. A nyomás nagyságának megfelelően vérkeringési zavarok is keletkeznek, pangás, vizenyő jön elő a conjunctivákon, az átmeneti redők hurkaalakban kitágulva a szemrésből kinyomulnak, hol azután védekezés nélkül lévén, a levegőn kiszáradnak, pergamentszerűekké válnak, majd ki is fekélyesednek. Hasonló alapon baj érheti a corneát is, iufiltrálódik. kifekélyesedhetik, midőn azután a hátramenő lobfolyamatok egész sora keletkezhetik. A nyomás által felidézett vérkeringési zavarok lényeges változásokat hozhatnak elő a n. opticus, retina és chorioideában, mely eleintén venosus pangás, majd későbben különféle lobos folyamatokban vérzéssel vagy a nélkül nyilvánulhat. Es itt, midőn a sinus frontálisnál előjövő szembeli tüneteket nagyjából elmondottam, melyek azonban más pl. orbitalis daganatoknál is több-kevesebb hasonlóságban előjönnek, kénytelen vagyok kissé megállapodni, mert a saját és a mások tapasztalatai szerint feltűnő körülmény constatálandó itt (König). Ez abban áll, hogy a sinus frontalis ha mégoly nagyra nőtt is, és ha a szemet még annyira dislocálja és protrudálja is, akár az orr szárnyáig, mégis a szemfenéki változások fennebb elmondott lehetőségei itt rendesen igen kis mérvűek szoktak lenni, sokszor még szemfenéki pangást is alig látunk. Annál meglepőbb ez, mert tudjuk, hogy már kis retrobulbáris kötőszövetlobnál vagy koponyabeli nyomásemelkedésnél vagy az orbita hátsó részében fészkelő daganatoknál majdnem kizárólag nagy szemfenéki pangást és lobosodást találunk, jóllehet a szem el- és kitolása korántsem éri itt el azon fokot mint ott. Ennek okát azt hiszem magának a kitágult sinus frontálisnak hollétéből lehet magyarázni, t. i. ez csak felülről és oldalról nyomva, magát a szemet dislocálja,
