Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-02-24 / 1. szám
1889. 1. sz. ö S Z E M É S Z E T <le a bulbus mögötti részeket, a nervus opticust, az arteria ciliarist és centrális retináét direct nyomás nem éri. A mégis mutatkozó kis szemfenéki pangást és kis lobot, ha ez épen nagyon dislocált szemekben jelen van, nem a direct nyomás, hanem inkább a szem r ongálása, illetve a nervus opticus erőszakos kinyuíjtásánál elszenvedett érbeli compressio és izgalom magyarázza. Egészen másképen viszonylik a szem sorsa a sinus frontálisnak tárgyalás alatt levő bajához, ha az említett másik eset áll ('lő, t. i. ha az empyema sinus frontálisból kiindulólag, az orbita falának perioititise, ostitise vagy vena trombosis (Leber) keletkezik, ha az áttörés az orbitába történik és orbitális abscessus vagy kötőszöveti lobra vezet, midőn azután ezek ismeretes minden káros hatása érvényesülhet, mire itt csak utalni kívánok, de itt részletesen tárgyalni nem lehet feladatom. Ily esetek megtörténhetnek már akkor is, midőn még a sinus frontalis betegsége, kitágulása által, alig vagy épen nincs elárulva, csakis az orrgyöki fájások, tehát subjectiv érzetek vannak meg, midőn azután a baj tulaj dónképeni lényegét illetőleg diagnostikus hibába eshetünk, egyedül a retrobulbaris, jobban mondva orbitalis megbetegedés állván előttünk. Elmondván itt a sinus frontalis empyemával viszonyban álló esetleges káros következményeket a szemre, még néhány szóval akarok megemlékezni magáról a sinus frontalis empyemáról, és annak jeleiről, a rajta észlelhető tünetekről, mint melyek a diagnosis tételében, mert hisz erre szükségünk van, vezér fonalul szerepelnek. A már említett bevezető subjectiv tünetek után kis daganat kezd mutatkozni az orbita belső részében, az orrgyöknél, a homlok, legtöbbször a szemöld belső része alatt, mely hely már magában véve elég jellegző. A bőr, a daganat nagyságának megfelelőleg, majd rendes, majd kifeszült, fényes elvékonyodott, sőt vöröses is, mely felett tapintva eleinte csontos ellentállást érzünk, majd a baj előre haladásakor fluctualás kezd mutatkozni, mi mellett még az elvékonyodott csont falán helyenként pergamentszerű tapintat is észlelhető. A daganatra gyakorolt nyomáskor rendesen fájás érzete is van. A sinus frontalis empyemiájának jellegző sajátságai közzé tartozik még az, hogy hosszú hanyatfekvéskor a daganat kisebb, mint más helyzetben, és ez magyarázatát adja annak is, hogy pl. néha vannak kettős képek, néha nincsenek. Az ily daganat azután esont-usuratio folytán a szomszédüregekkel is communikálhat, mint ezt már említettem. Az orbitával való közlekedésénél előjövő szembeli változásokról szólottám, úgy hogy most még az igen fontos, a koponyával való communikatiójáról akarok megemlékezni. Ennek fő és biztos tünete az, hogy a daganatra, gyakorolt nyomásnál agynyomásbeli tünetek állanak elő, melyek enyhülnek, ha a daganat a nyomó kéz alól felszabadul. Régebben az ily daganatok tartalmán néha jól kivehető pulsati öt (mely synchron az arteria radialis lüktetésével) kétségtelen jelnek vették arra nézve, hogy a sinus frontális hátsó falának elpusztulása által az agygyal direct összeköttetésbe lépett és hogy az pulsatióját a sinus frontalis tartalmával közli. Broca volt az első, ki a csontvelő pulsatiójára figyelmeztetett, minőhöz hasonlót láthatni, sőt manometerrel világosan ki is mutathatni a fülben, midőn a dobhártya perforatiója után a dobüreg tartalma a külső halló járatban pulsál. Boeckel 1. Strassburgban 1872-ben megjelent értekezésében, részint kóros eseteken tett vizsgálata alapján, részint kísérletileg ezen tünemény előállását a következőleg fejtette meg. Pulsatio mindig előáll, ha egy szűk nyílás egy szilárd fallal körülvett űrbe vezet, melyben érdús szövet van, milyen a csontvelő, dobűr, sinus frontalis s maxillaris és a koponyaüreg. Állatokon tett kísérletei világosan igazolták, hogy a pulsatio rögtön előáll a perforatio után, hogy tehát annak keletkezéséhez nem szükséges az erek kóros kitágulása vagy fejlődése. A pulsatio létrehozására a helyzet itt épen olyan, mint a koponyaűr megnyitásánál, hol a pulsatio csak akkor jelentkezik, ha egy nyílás a csontos űrbe vezet. Ha a szilárd falú űr össze nem nyomható folyadékot tartalmaz, vagy lágy szövetet, akkor csak a megnyitás adja meg a lehetőséget, hogy systolikus növekedése a vérnyomásnak az erek belsejében az erek kitágulására ve! zess'en, mert ez utóbbi míg az üreg zárt, a falak tágulatlansága folytán gátolva van. Ha az üreget részben levegő tölti ki, mint ez empyema sinus frontálisnál előjön, akkor zárt fal mellett is létrejön pulsatio. Ezen lüktetést a kis erek okozzák, melyeken már szabad szemmel pulsatiót nem láthatunk. Tudjuk azonban, hogy microskoppal az ereken egész a capillarisokig lehet pulsálást észlelni. Miután az üregben számtalan ily kis láthatatlan ér pulsatiója összegeződik, annak tartalma ezt összegesítve átveszi és már szabad szemmel is láthatóvá teszi. Ilyen pulsálást látott pl. Borthen egy sinus frontális empyemájának esetében, melyben az üreg megnyitása után az üregbe helyezett draincső külső nyílásán mutatkozott, midőn a genyet kifecskendezve a csőben tiszta víz volt. Ez alig volt látható, ha az üregben több-kevesebb sűrű genyes váladék volt, mi a fentebbiek szerint érthető. A mi esetünkben a sinus frontalis megnyitása után ily pulsatiót nem láttunk, minek oka talán abban rejlik, hogy a megnyíláskor a tartalom könnyű kiürülése czéljából tág nyílást készítettünk és így a nagy folyadék felületén a pulsálás mintegy szétoszlott. Ezt látszik igazolni azon tapasztalat is, hogy később midőn a nyílás szűkült, és csak egy vékony drain-cső ment bele, akkor a eső külső részén az arteria radiálissal teljesen synchron pulsatiót láttunk, mely igen élénk volt, sőt meglepő látványt képezett. A pulsatio itt is akkor állott elő, mint Borthen esetében, ha a geuy egy része kiürült, az üreget kifecskendezzük, úgy hogy savós folyadék volt az üregben. A lélekzés visszatartása változtatólag a pulsálásra direct nem hatott, csakis indirect, a mennyiben a szénsav-felhalmozódás a szívre is befolyással volt. A sinus frontalis tágult ürege empyemánál majd higabb, majd sűrűbb genyes, sárgás, zöldes folyadékot tartalmaz, mely annak kitörése után is folyton újra termelődik. Gyógykezelés tekintetében igen rövidek lehetünk. Meg kell nyitni az üreget, mihelyt lehet is mint olyant felismertük, hogy tartalma kiürüljön, mintán a nyílás fenntartása, drainezés és az üregnek antiseptikus folyadékokkal való kiöblögetése lesz további feladatunk. Egyebekben a gyógykezelés a sebészet körébe tartozik. Záradékul még egy exophthalmus esetét kívánom felemlíteni, mely eredésének ritkasága által válik különössé. Mielőtt az eset rövid leírására térnék át, néhány az irodalomból összeszedett különös eredetű exophthalmust kívánok ismertetni.' Power congenitalis exophthalmust ír le, mely változó fokban majd nagyobb, majd kisebb volt, mi mellett a conjunctiva erei igen tágak voltak. A halántékon systolikus zörej volt hallható. Hanfield Jones egy epilepsiásnál mindkét oldalon folyton nagyobbodó exophthalmust látott, a mivel egyidejűlega szemben és környéken fájás volt, s a nőbeteg folyton álmosnak mutatkozott. A protrusio később igen nagy fokot ért el, midőn az eddig megközelítőleg ép visus tetemesen leromlott, a cornea kifekélyesedett. A szem enucleálása után az orbita telve volt oedemás szövettel. Gumig exophthalmust látott szamárhurutban szenvedő gyermeknél, minek okát ő valószínűséggel az orbita erek rupturájában kereste, mit az erős, görcsös köhögés okozott. Szintén ezen szerző egy oly sajátszerű exophthalmusról is tesz említést, mely csak időnként állott elő és pedig akkor, ha az egyén fejét előre hajtotta. Knapp ezen esetet úgy magyarázza, hogy felvette, miszerint itt a lehajlás alkalmával túlmegtelése az ereknek és az orbita párnájának, a szemet kitolták. Lafersone két esetben gyorsan keletkezett exophthalmus okául trombosist látott az orbita vénáiban és a sinus cavernosusban. Weinberger exophthalmusos esetet közöl carieses fog által okozva, mely a fog kihúzása után megszűnt. Haase egyszerű, simán lefolyt tenotómia után nehány napra exophthalmust látott fejlődni, melyet az orbita-szövet phlegmonés lobja okozott és ez valószínűleg- a seb inficiálásán alapult. Az utóbbi időben közöltéiért továbbá egy exophthalmusos eset, mely szintén strabotomia után keletkezett, csakhogy itt az ok a Tenon-tokba hátra történt nagyobb vérzés volt. Az eset a szemteke közvetítésével végzett massage után jól végződött. Ide igtatom ezek után esetünket is, melyet a múlt év nyarán kórházunkban észleltünk.
