Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-06-30 / 3. szám
Melléklet az »Orvosi Hetilap« 26. számához. Budapest, 1880. évi junius 30. 3. SZ. SZEMÉSZET Szerkeszti SCHÜLEK VILMOS tanár. Tartalom. Kiray Arisztid (Ír. A kóros színlátóterek megítélésére szolgáló épéleti mértékről. — Csapodi István dr. A kötőhártya giimükórjáról. — fírósz Emil dr. Irideremia totalis congenita. — Szemelvények. — Vegyesek. ,A kóros színlátóterek megítélésére szolgáló épéleti mértékről. Közli: Kiray Arisztid szigorló orvos.1 A retina periplierikus részeinek ugyanazon functióit vizsgálhatjuk, mint a sárga folt functióit; t. i. az alaklátást, a fényérzést s a színek iránti fogékonyságát s magatartását. A következőkben főleg ez utolsóra terjeszkedem ki. A dolog természetében fekszik, hogy a retina peripheriájáuak vizsgálata nem oly egyszerű s nem oly könnyen kivihető, mint a sárga folt látásának vizsgálata, a melynél csak egy kis területet kell vizsgálnunk, míg az előbbinél egy egész félgömb területét kell vizsgálni. De még azonkívül is sok más dolog teszi kedvezőtlenebbé e vizsgálatot. Graefe2 e tekintetben a következőket említi: A fénysugarak aberratiója annál nagyobb, mennél peripherikusabb az illető retinarészlet helye. A megvilágítás fogy a peripheria felé. A corneán és lencsén való reflexió következménye, hogy annyival kevesebb fénysugár jut a peripheria egy bizonyos részére, mennyivel távolabbra fekszik az a sárga folttól. Végre hozzájárul a retina boncztani szerkezete is, mert míg a csapok száma a peripheria felé fogy, addig a pálezikák száma nő; és mivel a csapok azok, melyek a látást közvetítik, a pálezikák pedig csak a fény felfogására szolgálnak, azért a látás a peripheria felé mindinkább tompul. Színvizsgálatok. Színvizsgálatok megejtésénél akár a centrális, akár a periplierikus látásra vonatkoznak azok, Graefe szerint a következőkre kell figyelni: Színvizsgálatoknál a szem igen könnyen kifárad s egész más eredményeket ad, mint egy adoptált szem. A színvizsgálatokat nem szabad hosszabb időre kiterjeszteni s vizsgálat közben is a szemet többször kell pihentetni. Nagy befolyással vau a színek perceptiójára, maga a szín mineműsége, továbbá a megvilágítás foka. Ajánlatos csak a fehér felhőktől visszavetett fényt felhasználni szín vizsga latoknál s óvakodni kell attól, hogy színes megvilágításban vizsgáljunk. Nem közömbös, hogy milyen az alap színe, melyen a színes vizsgálati lapok vaunak s ajánlatos a vizsgálatoknál fekete vagy fehér alapot választani; de még akkor is szárnbaveendő különbségek jönnek létre. A színes felületnek bizonyos terjedelemmel kell bírnia, mert egy bizonyos látószögön alul a színeket még egyenes ránézésnél sem vizsgálhatjuk. A színek jobban lesznek észrevehetők, ha azokat mozgatjuk. A színvizsgálat megejthető tiszta (színképi) színekkel és kevert (színes papiros) színekkel. A közönséges színekben t. i. több szín van egyesítve; azért ajánlatos a színvizsgálatok megejtésénél oly színeket választani, melyek lehetőleg tiszták, azaz lehetőleg kevés más színnel vannak keverve. A Heidelbergában 1869-ben tartott szemészeti congressus meg is határozta azon színeket, melyek mint a színképi színekhez legközelebb állók, alkalmazandók színvizsgálatoknál. 'Ezen munka 1889-ben a budapesti ni. kir. tudomány-egyetemen pályadíjat nyert. 3 Graefe-Saemisch. Handbuch der Augenheilkunde, ii. 11. A színlátóterek. A retina periplierikus részei működéséről, annak állapotáról, más szóval a periplierikus látás látóélességéről akarván gyors és pontosabb képet nyerni, leghelyesebben járunk el, ha a színes látótereket, azok határait vizsgáljuk. A retina peripheriájának egyes részei nem egyféleképen viselkednek a színek iránt, nevezetesen bizonyos részek bizonyos körülmények között egyáltalában nem képesek színeket percipiálni, felis merni, mások csak bizonyos színeket, ismét más részek mindenféle szíu percipiálására képesek. Ha a látótérméréseknél alkalmazott fehér papiros helyett színes papírokat alkalmazunk s azokat centripetalis irányban mozgatva azon helyeket jelezzük, a hol az illető a színt helyesen felismeri, oly határokat fogunk kapni, melyek a látótér határaival párhuzamosak, illetőleg megfelelően haladnak, de amannál szőkébbek. Úgy találjuk, hogy a látótér legperipherikusabb részén van egy övalakú terület, hol semmiféle szín nem ismertetik fel. Ezt befelé határolja azon terület, hol a kék szín lesz felismerhetővé, ezt ismét egy másik, hol már a sárga szín is lesz látható; a centrum felé haladva oly területet találunk, melytől befelé mindenütt a piros szín ismertetik fel s végre a zöl 1 is. A színek tehát bizonyos mezők kiterjedéseiben jutnak észrevételre, melyek concentrikusan vannak elrendeződve és a különféle színeknél különböző kiterjedésnek. Ezek képezik az illető színek látótereit; ezeknek a peripheria felé eső határait szoktuk az illető színnel egyező vonalakkal a sekemákban megjelölni, hogy könnyen tájékozódhassunk. Ha egy egységes s meghatározott vizsgálati eljárást alkalmazunk, azt fogjuk találni, hogy ezen határok egy és ugyanazon szemnél állandók és a különféle egészséges szemeknél is a területek nagyságára nézve csak csekély ingadozásoknak vannak alávetve, továbbá, hogy változnak bizonyos betegségeknél s hogy ezen változás a beteg szem állapotával oki összefüggésben van. A színes látóterek sok esetben a diagnosis megállapításánál segédeszközül szerepelnek, sőt bizonyos kóros esetekben felvilágosításokat adnak, a hol különben semmi más eszközzel nem lehet a szemben eltérést találni; végre némely esetben prognostikai tekintetben is bírnak értékkel. Nem valószínűtlen s teljes joggal várható, hogy a színes látóterek vizsgálata által nemcsak érdekes adat fog kiderülni, de fontos kérdések megoldását is előmozdítani fogja. Színlátóterekre vonatkozó irodalom. A következőkben az erre vonatkozó irodalmat akarom röviden megismertetni, kivonatilag közölve az illető szerzők e téren szerzett tapasztalatait és vizsgálódásaiknak eredményeit. Az első, ki a periplierikus színlátással foglalkozott, Purkinje8 volt, a ki észlelte, hogy a piros szín (zinnober) az ő látóterén kívül sárgának látszik (70°-nál) illetőleg narancsszínűnek. A kék a látótér legkülsőbb szélén fehéresnek látszik; az ibolya szín kéknek s körülbelül csak 60°-tól kezdve befelé ismerhető fel valóban ibolyának. Hasonlóképen a zöld szín is bizonyos változatokban mutatkozik. Ha zöld papírlapot viszünk a perimeter mentén a centrum felé, előbb fehérnek majd 3 Purkinje. Beobachtungen und Versuche zur Physiologie der Sinne. 1825.
