Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-05-05 / 2. szám
1889. 2. sz. 17 S Z E M É S Z E 'I' az adatokat. Minthogy az első eljárás nagy nehézségekbe ütközik, a második pedig esek fiatal korú vakokkal foglalkozik, legczélszerűbb s aránylag legkönnyebben kivihető a kórházi jegyzőkönyvek áttanulmányozása. A budapesti egyetemi szemkórháznak a mellett, hogy igen nagy betegforgalma van, még az az előnye is van, hogy az egész ország* vakmozgalmáról ad felvilágosítást, minthogy az erős centrálisaim folytán az ország minden vidékéről sereglenek ídegyógyítható s gyógyithatatlannl megvakult szembetegek. E kórház járó betegeinek jegyzőkönyveit kutattam át, hogy új adatokat szolgáltassak a vakok statistikájának. Az egyöntetűség kedvéért az adatgyűjtést az 1874-ik évvel kezdtem, a midőn Schulek tnr. elfoglalván a szemészet tanszékét, a könyvvezetést is reorganisálta. 1874 őszétől 1887 deczember 31-ig kiírtam minden oly szembeteget, ki mindkét szemén gyógyithatatlannl legalább is annyira elvesztette látását, hogy */í meteren túl már nem volt képes az elébe tartott ujjak számát meghatározni. Kettős okból választottam e határt. Egyrészt az ilyen szembeteg már nem tud ismeretlen helyen egyedül járn s látásánál fogva a legprimitívebb polgári foglalkozást sem teljesítheti, úgy hogy a társadalom s az egyén szempontjából egyaránt vak. Másrészt ugyanezen határt választotta az adatgyűjtők többsége is, a miért az összehasonlítást tetemesen megkönnyíti a közös alap, a közös kiindulás. Az esetek kiválasztásában a legnagyobb szigorúsággal jártam el s csakis azokat vettem fel, kik minden tekintetben megfelelnek a fent közölt meghatározásnak. 34,454 beteg között, kik az említett 13 év alatt a szemkórházban megfordultak, 792 vakot találtam 100 betegre tehát 2'3°/0 esik. Nem szerint több volt a férfi (66%), mint a nő. Kor szerint a következőkép oszlottak meg. 0—5 éves 13-7% 5—10 7? 6'5 „ 10—20 77 10-8 „ 20—30 77 16-0 „ 30—40 77 13-9 „ 40—50 77 14-7 „ 50—60 77 12-7 ,, 60 77 10-3 „ Ismeretlen korú 1*4 „ Hogy az első évtized (20'2°/0) a rendesnél is jóval nagyobb százalékot mutat, oka főleg a blennorrhoea neonatorum, mely nálunk még most is óriás mértékben pusztítja az újszülöttek szemeit. Aránylag kis százalékkal van képviselve az aggkor, mi magyarázatát abban leli, hogy a szürke hályogosokat, mint gyógyítható vakokat kizártam a statistikából. Az anatomikus hely szerint, mely a pathologikus elváltozások székhelye, a legnagyobb százalékot a conjunctiva és cornea nyújtja (254 eset 32%). Eltérőleg másoktól én nem választottam a conjunctivát a corneától külön, minthogy legtöbbször utólag úgy sem határozható meg a kiindulás, de meglegyen bár a conjunctiva bántalma az elsőleges, mégis mindig a cornea complicatiója okozza a vakságot. Az uvea 50 esetben 6'3%-kal szerepel, a nervus optikus és retina 233 esetben 29'8%-kal, a glaucoma 155 esetet s 19'4%-ot nyújt s végül az egész bulbusra kiterjedő folyamat (mely mint phthisis, atrophia bulbi stb. jelentkezik) 100 esettel, tehát 12'5%-kal van képviselve. Ez adatok absolut biztosak, minthogy a beosztás alapját az objectiv vizsgálat szolgáltatja. Nehezebb volna kezeskedni a megvakulás módja szerint összeállított arányszámokról, itt ugyan is megeshetik, hogy vagy hiányos feljegyzés, vagy még inkább a megbizhatlan anamnesis miatt a sérülések s általános betegségek rovata a valónál kisebbnek tűnik fel, mig az idiopathikus betegségek túlságos nagy számot mutatnak. Ezt igazolva látjuk a következő adatokban is. A 792 vak közül 12 világra hozta vakságát (1*5%), 702 idiopathikus szembetegség útján szerezte (88'7%), 16 sérülés (2'0%) és 62 (7'8%) általános betegség következtében. Jól demonstrálják e számok, hogy mily ritka a veleszületett vakság, mi annyiban vigaszul szolgálhat, hogy épen ezekkel szemben vagyunk legtehetetlenebbek, másrészt azonban elszomorító, hogy ennek daczára annyi vakkal van dolgunk. (Mindezeknél mélyebb betekintést nyújtanak a vakság aetiologiájába a következő adatok, melyek a vakságot előidéző egyes betegségekre vonatkoznak. Néha a legpontosabb vizsgálat sem döntheti el, hogy mi volt a világtalanságot közvetetlenül okozó szembaj. Ehhez járul az is, hogy az ambulanskönyvek jegyzetei nem terjeszkedhetnek minden részletre, úgy hogy érthető, ha 792 vak közül csak 539-nél állapíthattam meg teljes biztonsággal az előző szembetegséget. A két szem [leletének különbözése esetében, ha az egyik szem betegsége maga után vonta a másikét, úgy az először fellépett betegség rovatában szerepel az illető, míg ha a két szem betegsége közt nincs okozati viszony, akkor a később kiállott szembaj lesz a vakság közvetlen oka. Ezek előrebocsátása után lássuk a számadatokat: Anophthalmus congenitus 1 eset 0-12 0/ /0 Mikrophthalmus „ 4 77 0-50 77 Megalophthalmus „ 5 77 0-63 77 Atrophia nervi optici congenita 2 77 0-25 77 Blennorrhoea neonatorum 26 77 328 7? „ acuta 16 77 2-02 77 „ chronica 37 77 4'68 77 Keratitis variolosa 16 77 2-02 77 Iridochorioiditis chronica 26 77 3-28 77 Iridocyclitis 8 77 lül 77 Chorioiditis serosa 3 77 0'37 77 „ plastica 7 77 0-88 77 „ areolaris 6 77 075 77 Chorioretinitis 7 77 0-88 77 Retinitis diffusa 6 77 0-75 77 „ haemorrhagica 1 77 012 77 „ nephritica 4 77 050 77 Degeneratio pigmentosa retinae 15 77 190 77 Ablatio retinae 21 7? 266 77 Papillitis 10 77 1-27 77 Papilloretinitis 15 77 P90 77 Neuritis 37 77 4-68 77 Atrophia nervi optici 73 ?? 923 77 „ „ „ centralis 42 77 5'31 77 Glioma retinae 1 77 0-12 77 Sarcoma chorioideae 1 77 012 77 Glaucoma 149 77 18-82 77 Ismeretlen 253 77 3P95 77 Az „ismeretlen“ rovat alá foglalt 253 eset a valóságban főleg a heveny fertőző s scrophulotikus szembetegségek között oszlik meg. Ezek azok ugyan is, melyek részint a cornea, részint az egész szemtekét elroncsoló gyuladások által vakságot okoz nak a nélkül, hogy a kóreredet később felismerhető volna. Ezt bizonyítja a fentebb közölt beosztás is a vakság okának anatomikus székhelye szerint, melyből kiderül, hogy az ismeretlen rovat betegségei legtöbbször a corneát roncsolták el vagy phthisis bulbira vezettek. A valóságban tehát a fertőző betegségek még a kimutatottnál (9'97%) is nagyobb százalékban okozzák nálunk a vakságot, pedig épen ezek fellépése akadályozható meg kellő óvintézkedések segélyével legbiztosabban. Épen ilyen elszomorító a glaucoma nagy arányszáma (18-80%),. mert ha nem is tudjuk fellépését meggátolni, legtöbbször sikerre vezet gyógyítása, ha a beteg kellő időben jelentkezik. Az ablatio retinae mint a tapasztalat bizonyítja a myopiával függ össze s nálunk aránylag még ritkábban fordul elő. Annál gyakoribb a látóideg bántalma, melyre az eddigieknél sokkal kevésbé gyakorolhatunk befolyást. Hogy mennyiben szerepel mint távolabbi ok ezeknél a syphilis s tabes, azt ez adatokból nem deríthettem ki. A dohány és szesz itt alig játszik szerepet, mert a milyen gyakran gyöngítik a látást, épen olyan ritkán teszik azt teljesen tönkre. A retinitis pigmentosa is aránylag ritkán teszi teljesen tönkre a látást, hanem legtöbbször csak szerfelett gyöngíti, még így is azonban tekintélyes számmal van képviselve. A legutolsó időben a vérrokonságok jelentőségét is számba vesszük feljegyzéseinknél, eddig azonban még nem áll elég adat rendelkezésünkre, hogy e kérdésre választ adhatnánk. Ezek tehát azon szembetegségek, melyek nálunk legtöbbször okoznak vakságot. Szolgáljanak ez adatok útmutatásul, hogy mily irányban vegyük fel a harezot a vakság elterjedése ellen.
