Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)

1889-05-05 / 2. szám

1« S Z E M É S Z E T 1889. 2. sz. Látható canalis Cloqueti egy újabb esete. Közli Neupauer Gusztáv dr. szemklinikái gyakornok. Az emberi testnek alig- van oly szerve, mely a fejlődési rendellenességek oly sokféle alakját mutatná, mint épen a szem. A legegyszerűbb veleszületett szaruba rtyahomálytói az anoptlithalmusig a rendellenességek egy hosszú lánczolata húzódik, magába zárva — hogy a legfőbb nagy csoportot em­lítsem — a colobomák egész sorozatát. Nincs a szemtekének egyetlen egy hártyája sem, melyen eddig fejlődési hibát nem találtak volna. És valóban a szem fejlődése oly bonyolódott, mind a három esírlemez elemeinek oly számos mintegy előre meghatározott egymásba alakulásától függő, bogy ott a ter­mészet játszi kedvének bő tere nyílik, a fejlődési folyamot akár csak egyetlen egy tagjának kihagyása vagy másként alakítása által a hibák egész csoportját előállítani. Habár a régibb orvosok a szem sok veleszületett hibáját ismerték, azok nagy részének ismeretét mégis csak a szemtükör feltalálásá­nak köszönhetjük. A szemtükör segélyével ugyanis hozzáfér­hető lett a szemtekének majdnem minden egyes része és igy megismerhettük az üvegtest, retina, chorioidea és nervus opti­cus számos fejlődési hibáját. De míg a régi orvosok minden világra hozott rendellenességet fejlődési hibának vettek és ennek okát részint „megcsodálásban“, részint a természet „titkos erejében“ gyanították, addig most arra igyekezünk, bogy a fejlődés körüli ismereteink felhasználásával kiderítsük a rendellenesség valódi okát, vagyis kutatjuk, miben áll tehát a természet „titkos ereje“? Ily kutatások eredményeként tud­juk, hogy a szem világra hozott rendellenességei vagy olya­nok lehetnek, melyek az előre mintegy kiszabott fejlődési lánczolat egyszerű megzavarása — a sor egyik-másik tagjának hiánya vagy másként alakulása által jöttek létre, vagy olya­nok, melyek intrauterin gyuladások vagy azok következmé­nyei által jöttek létre. Előbbiek a tulajdonképeni fejlődési hibák vagy torzképződések (Missbildungen), utóbbiak patho­­logikus képződések. Azonban természetes, hogy lesznek oly esetek is, melyek teljes határozottsággal sem az egyik, sem a másik csoportba be nem oszthatók. Ily esetek különösen azok, melyekben egy elsődleges gyuladás megzavarta a fej­lődés rendes menetét és ez által torzképződést is okozott. A szem számos veleszületett rendellenességei között külö­nösen érdekesek az üvegtest fejlődési hibái, melyek között ismét az arteria hyaloidea és a canalis Cloqueti persistens azok, melyeket a búvárok nagyobb figyelemre méltattak. Mióta Müller II.1 a szemorvosokat arra figyelmeztette, hogy az em­beri szemben keressenek arteria hyaloideát vagy annak marad­ványait, azóta ezen lap hasábjain (Csapodi dr. „Szemészet“ 1884 és 1886) valamint a német irodalomban is számos eset lett közölve, melyekben az arteria hyaloidea vagy annak ma­radványai láthatók voltak. Ha tekintetbe is vesszük, hogy ezen esetek csak kis részében lehetett szó tényleg artéria hyaloideáról, mint ezt Reuss1 2 és Eversbusch3 állítják, mégis elég számos eset van feljegyezve, melyekben kétségtelen arteria hyaloidea persistens volt jelen. Nem ily bővek a cana­lis Cloqueti pessistensre vonatkozó esetek. Ha most egy utóbb jelzett esetet közlök, nem teszem ezt csupán azért, hogy a casuistikát szaporítsam, hanem azért, mert hozzá hasonló érdé kés eset az irodalomban nincs leírva, kivévén azt, melyet Bogdán dr. a múlt évi „Szemészet“ 3-ik számában írt le. P. Anna 21 éves cseléd azon panaszszal jött kórhá­zunkba, hogy néhány év óta jobb szemével kancsalít. Jobb szemével különben gyermekkora óta igen rosszul látott és e gyenge látás, a mennyire csak emlékszik, mindig változat­lan maradt. Bal szemén 10 éves korában gyuladása volt ugyan, de ezen gyuladás 1—2 hét alatt teljesen gyógyult s a látást egyáltalában nem zavarta. Családjában állítólag minden­1 Müller H. Graefe’s Archiv f. Ophthalmologie. II. r. 2. sz. 2 Reuss A. Ophthalmologische Mittheilungen. Wien. med. Presse. 1886. 8 Eversbusch 0. Beiträge zur Embryologie und Teratologie des Glaskörpers. kinek jó szeme volt. A szemek vizsgálata a következőt mu­tatta : A jobb szem állandóan kifelé tér; rögzítéskor a bal szem eltakarása után befelé fordul, majd a bal szem szabaddá tételénél újra kifelé fordul. Mindkét szem segédszervei épek. A bal szemen a cornea, csarnok, iris rendes; a pupilla kerek, fényre igen jól reagál. A lencse elülső tokján annak felső felében egy kölesnyi barnás folt; a lencse, üvegtest különben teljesen tiszta, szemfenék ép. A jobb szem corneája, irise ép, a pupilla kerek, úgy directe, mint consensualiter jól reagál; lencse üvegtest tökéletesen tiszta. Már az üvegtest vizsgálatá­nál szembe ötlik egy élénk fehér színben fel-feltűnő képlet, mely a szem mozgásainál gyenge libegő kitéréseket végez. Közelebbi vizsgálatnál látható, hogy az üvegtest alsó-külső negyedében, de közel a szemteke középvonalához egy kúp­­alakú, hófehér színű képlet van, melynek szélesebb része — a kúp alapja — a lencse mögött az üvegtest elülső felében fekszik. Innen a papilla felé ezen képlet képszerűen keske­­nyedik, majd egyenletes vastagságú nyujtványba megy át, mely a papilla felé tart és ott a taenia fejéhez hasonlóan vastagodott véggel végződik. Mielőtt a kúp alapi része a taenia fejhez hasonló nyujtványba átmenne, csekély dombszerű kiemelkedést mutat a felső felszínén és gyenge kidudorodást ez alsó felszínén. A kúp alapja gyengén bemélyedt, lapjával előfelé és kissé kifelé tekint. A képlet alapi részének alsó felületén még egy nyujtvány látszik, mely a képlet alsó fel­színének közepéből kiindulva le- és előfelé balad, gyengén felfelé hajlik, majd az alapnak megfelelő távolságban szaba­don végződik. Ezen nyujtvány felső homorú felszínén több hegyesen felálló kiemelkedés látszik, melyek közül a leg­­nagyobbik épen a nyujtvány végén van. Az alapnak felső kerületi részéből széles alappal fehér rostos szerkezetet mutató szálag indul fel- és előfelé, hol az mindinkább vékonyodik, áttűnő lesz, majd seprőszerűen kiszélesedik, de végződése nem látható. Az alap alsó részén ehhez hasonló széles szálag lát­ható, mely le- és előfelé halad, részben az előbb leírt nyujt­­ványt elfedve. Ezen szálag is a retinához közel seprőszerűen kiszélesedve végződik. Mindezen viszonyokat előtünteti a mel­lékelt rajz. Az egész leírt képlet élénk fehér színt mutat, mely kékesbe játszótól a vakító fehér színig változik. Érdekes ezen képlet hátsó végződése is. A taenia fejhez hasonló nyujtvány a papilla előtt körülbelül 1'5 papilla széles­­ségnyire végződik. Ezen nyujtványt áttűnő szürke hártyás csa torna veszi körül, mely előfelé a kúp vastagabb részére is rövid távolra követhető, hol a fehér tömegben nyomtalanul el­vész. A papilla felé ezen csatorna tölcsérszerűen kitágul és a papilla külső harmadára tapad, úgy azonban, hogy ezen har­madnak leginkább középső és alsó részét fedi, míg a felső részletet alig. A csatorna űrterében nem láthatni sem véredényt, sem fonalszerű képletet. Érdekes képet mutat a papilla is. A papilla külső két harmada halványsárgás-fehér, gyengén lela­pult, mely lelapulást a kifelé haladó két kis véredény jól mutatja. A papilla külső harmada erősen előre emelkedik,

Next

/
Thumbnails
Contents